Természetesen a szárazföldön is serénykednek honfitársaink, ha extrém teljesítményről van szó. Az egyik legelképesztőbb utazáson Szanyi Gergő, kerékpáros van túl, aki még 2006-ban egyedüli magyarként vett részt a Tour d'Afrique nevű kerékpárversenyen, amely igazából csak a nevében verseny, hiszen itt sokkal inkább a részvételen, mint az időeredményen van a hangsúly.
A résztvevőknek Kairóból kellett eltekerniük Fokvárosig. Az út tíz afrikai országon (Egyiptom, Szudán, Etiópia, Kenya, Tanzánia, Malawi, Zambia, Botswana, Namíbia, Dél-Afrika) keresztül vezet és a bringások négy hónap alatt több mint 11 900 km megtételével jutottak el a Gízai piramisoktól a Jóreménység-fokig, napi átlagosan 120 kilométeres távokat teljesítve. A versenyre több kategóriában is lehet nevezni, Szanyi Gergő a szabadversenyző kategóriában indult útnak, ami azt jelenti, hogy a versenyző saját tempójában tekeri végig a távot. Szanyi Gergő egyébként nem elégszik meg Afrika átszelésével, legújabb tervei szerint a Himaláját hódítja meg biciklivel.
Két kerékkel Afrikán át
S ha már a Himalája, az újkor magyar felfedezők között feltétlenül meg kell említenünk Jelinkó Attilát, aki második magyarként, de első hobbihegymászóként hódította meg a világ legmagasabb hegycsúcsát a 8850 méter magas Mount Everestet.
Jelinkó Attila útja annyiban is speciálisnak mondható, hogy a mászás egyes fázisairól bárki gyakorlatilag élőben tájékozódhatott a hegymászó honlapjáról és blogjáról. A civil életben brókerként, egy hazai pénzintézetnél dolgozó amatőr hegymászó az utóbbi két évben szinte kizárólag a céljának élt, munka után esténként edzett, vagy kora hajnalban 25 kilós hátizsákkal túrázott a János-hegyen. Hosszú heteken keresztül reggelente egy 25 literes, vízzel töltött marmonkannát rakott a hátizsákjába, lábára 4 kilós súlyokat kötött és így mászott fel a Libegő alsó végállomásától a János-hegyi kilátóig. Reggel egyszer, este kétszer. Naponta átlag 5-15 kilométert futott, munkahelyén pedig súlyokat viselt a lábán az öltönynadrág alatt és óránként lefutott a tűzlépcsőn a pincébe, majd fel a nyolcadik emeletig.
Hobbiból a világ tetejére
Attila az Everest csúcsát végül 2007. május 23-án érte el, amiből saját elmondása szerint csak arra emlékszik, hogy iszonyatosan hideg van, hatalmas szél fúj, pokolian fáradt és ráadásul az út nehezebbik fele még hátravan.
Trabival Kambodzsáig
Talán a legfurcsább magyar kötődésű újkori felfedezőút a Trabant Trek nevű vállalkozás, amelynek keretében angol, amerikai, spanyol és magyar fiatalok a szocializmus imádott, gyűlölt jelképével, a Trabanttal vágtak neki egy nem mindennapi utazásnak. Fejükbe vették, hogy a papírautók szülőhazájából, az egykori NDK területén lévő Zwickauból egészen Kambodzsáig autóznak három, öreg Trabant és egy nem kevésbé koros Mercedes típusú szervizautó segítségével.
Papírautóval a fél világon át
A terv első hallásra kész őrültségnek tűnik és legtöbben valószínűleg arra gondolnak, hogy örüljenek, ha fél távig eljutnak, a résztvevők máris rácáfoltak a kétkedőkre. Ugyan a tervezetthez képest egy hónappal később indultak útnak, augusztus 22-én már Grúziában jártak. A honlapjukon olvasható blog bejegyzések szerint eddig több problémájuk volt a szervizautóval, valamint a helyi rendőrökkel, mint magukkal a Trabantokkal.
A húsz országon keresztül tartó utazás a tervek szerint négy hónapig tart. A résztvevők szerint a legnehezebb szakasz Mongólia és Kína átszelése lesz, utóbbi főleg azért, mert az autók beléptetéséhez különleges engedélyek megszerzésére van szükség. Az utazás jótékony célokat szolgál: az adományokból befolyó összegekből két, kambodzsai utcagyerekeket segítő, külföldi utazók által életre hívott alapítványt szeretnének támogatni.