Moira Liberatore, a torinói egyetem idegenforgalom-pszichológia docense szerint a "gyászturizmus" az elmúlt 40-50 év terméke. Az első "fájdalom-kereső" turistáknak azokat tekintik, akik az 1960-as években azért mentek Dallasba, hogy felkeressék John F. Kennedy elnök meggyilkolásának színhelyét. A kutató azonban idesorolja azokat is, akik szándékosan mennek veszélyes helyekre, háborús övezetekbe, vagy pedig a világ olyan pontjaira, amelyeken a legnagyobb a terrorista-veszély.
De nem kevésbé morbid vállalkozásba fogtak azok a cégek, amelyek a Mexikó és az Egyesült Államok közötti határövezetben tiltott határátlépéseket szerveznek az érdeklődőknek, ugyanolyan körülményeket teremtve nekik, mint amelyekkel a mexikói illegális bevándorlóknak kell szembenézniük. A "gyászturisták" nem hagyják ki a természeti csapások sújtotta területeket sem, mint például a cunami pusztította Thaiföldet, vagy a Katrina hurrikán által lerombolt New Orleans-et, és szívesen kockáztatják életüket brazíliai nyomornegyedekben egy terepjárós favella-túra keretében.
Liberatore a Panorama című olasz hetilapnak elmondta, e jelenségnek kétféle pszichológiai oka van: az egyik a fizikai és lelki próbatétel iránti vágy, a másik pedig a halál, a baljós dolgok vonzása, amely ugyanúgy működik, mint amikor az ember horrorfilmet néz.
Az olasz kutatónő természetesen nem zárja ki azt sem, hogy az emberek szeretnének részesei lenni egy médiaeseménynek. Emberi oldalról végső soron nem új jelenségről van szó: ugyanaz az érzés munkál a mai kor emberében, mint azokban a régiekben, akik elmentek megnézni egy gladiátor-viadalt vagy egy nyilvános kivégzést - mondta végezetül Moira Liberatore.