A majki kamalduli remeték
Az első szerzetesek (hárman) 1735-ben érkeztek Majkra és az építkezés miatt ideiglenesen a vértessomlói Mária kápolna mellett laktak. Letelepülési engedélyüket csak később, 1738-ban kapták meg.
A némaságot fogadott (a népnyelvben ezért néma barátoknak nevezett), fehércsuhás, fejtetőjüket kopaszra borotvált, hosszú szakállú szerzetesek a bencésektől szigorúbb aszkétikus rend szerint éltek. Külön-külön elmélkedtek kis cellaházaikban, tudományokkal és művészetekkel foglalkoztak. Minden házhoz a házakkal megegyező méretű külön kiskert tartozott, ahol a remeték gyógy-, és fűszernövényeket, zöldségeket, gyümölcsöket termeltek. A termények egy részét a remeteség területén található gyógyszertárban dolgozták fel.
Ezen kívül kézműves tevékenységet (fafaragás, festés, fazekasság) is folytattak, az év nagy részében böjtöltek, húst és bort nem fogyasztottak. Az itt végzett munka magányát, illetve, hogy a szerzetesek ne találkozhassanak, beszélhessenek egymással, a kertet körülvevő magas fal biztosította.
A rend önfenntartó volt, földművelésből és jótékonysági adományokból élt. A gazdálkodást, a némasági fogadalmat tett, de fel nem szentelt laikus barátok, a fráterek végezték, akik halászattal, földműveléssel foglalkoztak, valamint az ő dolguk volt az orvosi ellátás is.
Majk 1770-ben kapta meg a perjelség címet, ekkor még folytak a befejező munkálatok a templomban, a foresteriában és a kápolnában. A kápolnában a kamalduliak minden vasárnap és ünnepnapokon miséztek.
Bányászlak, vadászkastély, katonai fogda
A Remeteség Franz Anton Pilgram tervei alapján készült, 1733-1782-ig, amikor II. József megszüntette a rendet. Eddig a tervezett 20 remetelakból 17 készült el, a templom állt és működött már, de a konvent épületében, bár kívülről befejezték, a belső munkálatokból még sok minden hátra volt.
A majki tervek sajnos nem maradtak fenn, ez azért is nagy baj, mert tudomásunk van róla, hogy az Esterházy család régense, Balogh Ferenc mindent elkövetett, hogy Pilgram terveit leegyszerűsítse, ez az építész 1761-ben bekövetkezett halála után egyre inkább lehetővé vált.
Miután a rendet felszámolták az Esterházy család visszavásárolta az államtól az elkobzott területet, és az 1800-as évek folyamán először bérbe adta posztógyártás céljára, majd később átalakította azt saját ízlése, és a kor divatja szerint, vadászkastéllyá. A háború után kezdődött az igazi kálvária, a bányászat sem tett jót a műemléknek, dacára annak, hogy most visszatekintve, a bánya az akkori lehetőségekhez mérten körültekintően járt el.
A Remeteségben voltak bányászlakások, volt szakközépiskola, korábban katonai fogda volt, tehát amire éppen kellett arra használták.
A Remeteség 2001-től a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága (2007-ig Műemlékek Állami Gondnoksága) vagyonkezelésében van. 2004-ben elkezdődött a kolostort körülvevő park kert- régészeti kutatása. Ezzel egyidejűleg elkezdődött az épületek diagnosztikai feltárása, a falkutatások, a szerkezeti vizsgálatok, nem utolsósorban a tetőszerkezetek faanyagvizsgálata, a gombásodások, és egyéb kórokozók feltérképezése.
2005 nyarával kezdődően minden június derekán megrendezik a Kamalduli Napokat az alapító Szent Romuald napjához kötődően, ekkor megnyit egy-egy új kiállítás. Évente kétszer rendezik a nagyszabású biofesztivált a kolostor udvarában, valamint az épületeket körülvevő parkban, az esetenként több mint kétezer idelátogató nagy örömére.
A Remeteséget az Angolparkon keresztül lehet megközelíteni, ahol a kerékpárosok számára biztosítanak kerékpártárolót, itt van a nyilvános WC, míg a 14-es cellaházban vásárolhatja meg a belépőjegyet a látogató. Itt üzemel egy információs központ, egy múzeumi bolt, valamint itt található a mozgássérült WC is. A teljes Remeteség mozgássérültek számára jól járható.
Tíz darab információs tábla segíti az érdeklődőket a tótól egészen a cellaházakig, három nyelven, magyarázó képekkel együtt.
Forrás: www.kirandulastervezo.hu