A leghíresebb európai híd címére a sok pályázó közül talán a londoni Tower-híd a legméltóbb, amely a brit főváros egyik szimbólumává vált az évek során. Nevét a szomszédságában álló várról, a Towerről kapta.
A Temzén átívelő Tower-híd a függőhíd és a felnyitható hajóhíd keveréke és manapság már igazi különlegességnek számít, ha felnyitják a híd két szárnyát. A híd építésének ötlete már a 19. század második felében felmerült, hogy némileg enyhítsenek London zsúfoltságán, de a budapestiekhez hasonló rögzített híd szóba sem jöhetett, hiszen így meggátolták volna a kereskedelmi hajóforgalmat. A Sir John Wolfe Barry tervei alapján épülő híd munkálatai végül 1886-ban kezdődtek meg és hivatalosan 1894 június 30-án nyitotta meg a Walesi Herceg.
A két tornyot tartó mólókba több mint 70 ezer tonna betont öntöttek, hogy azok minél jobban a folyó aljzatába süllyedjenek. A híd teljes hossza 244 méter, a két torony 65 méterre magasodik a vízszint fölé, a tornyok közti távolság pedig 61 méter. A felnyitható két hídelem egyenként 1000 tonnát nyom és a beépített ellensúlyoknak köszönhetően alig 5 percbe telik, míg maximális, 83 fokos állásba emelik. A hídpályák emelését kezdetben nagynyomású vízzel működő akkumulátorok végezték, amelyekbe két hatalmas gőzgép nyomta a vizet. Napjainkban ezt a munkát elektromos motorok végzik.
A híd igazi látványossága a turisták számára a két torony között 44 méter magasan húzódó gyalogos átjáró.