Az út keleti irányban követi a partvidéket, majd Hopánál, a grúz határ közelében észak felé fordul, hogy átvágjon az észak-indiai tájra emlékeztető teaültetvényeken. Ahogy átérünk a hágón, a változás azonnali és drámai: a tengerparti nedves éghajlatot és a zöld vegetációt néhány száz méteren belül felváltja Kelet-Anatólia száraz vidéke, ahol minden barna színű, ameddig a szem ellát. Artvin parányi városkája után az úton egyre több a telepakolt teherautó és egyre kevesebb a jó minőségű beton. Aztán a következő hágó után a természet ismét zöldbe vált, dús növényzetű dombok, hűs levegő, hegyi növényzet és alpesi stílusban épült fakunyhók kísérik az utat. Az út teljes hossza csupán 300 kilométer, mégis olyan érzése van a motorosnak, mintha több kontinensen vágott volna át.