Lelkiismeret vagy kíváncsiság - utazás vitatott országokba

A közelmúltbeli tibeti zavargások nyomán felerősödtek azok a vélemények, melyek szerint a politikusok és versenyzők lehetőleg minél nagyobb számban bojkottálják az olimpiát, vagy ha a versenyeket nem is, legalább a nyitóünnepségtől tartsák távol magukat, így tiltakozva Kína Tibet-politikája ellen. De vajon mit tegyenek a turisták? Mi a helyzet más, hasonlóan vitatott országokkal? Befolyásolhatja-e a politika a turizmust, és a turisták utazási kedvét? Utazzunk, vagy ne utazzunk a problémás országokba?

Burma, Irán vagy Szudán mostanában nem a lenyűgöző buddhista kolostorok, Shiraz városának egyedülálló szépsége, vagy az egyiptomiakat is meghaladó számú piramisok okán kerülnek a híradásokba, sokkal inkább a kevésbé békés és dicsőséges aktuálpolitikai eseményei azok, amelyek miatt szinte minden nap hallunk ezekről a helyekről. Ezek és sok más, különböző okokból vitatható megítélésű országok ugyanakkor felbecsülhetetlen értékű természeti és kulturális örökséggel rendelkeznek, amelyek optimális esetben turisták ezreit vonzanák évente, de sokszor épp a diktatórikus rendszerek, a közelben zajló fegyveres konfliktusok, vagy az emberi jogokat sorozatosan megsértő katonai vezetők miatt az utazók többsége inkább elkerüli ezeket a helyeket, lemondva a máshol nem látható nevezetességekről.

Pedig ezen országok többsége - kivételt talán csak az említett Szudán, vagy Észak-Korea jelent - szívesen látják és megbecsülik a pénzt hozó turistát, ráadásul Kínában, Szíriában, vagy éppen Iránban a biztonságunk miatt sem kell aggódnunk, errefelé a turisták kárára elkövetett bűncselekménye szinte ismeretlenek - írja összeállításában a concierge.com.

Mit tegyen tehát az érdeklődő és felvilágosult utazó, ha kíváncsi ezekre a helyekre? Meggyőződése ellenére utazzon, vagy inkább keressen más célpontot? Thant Myint-U burmai történész szerint az igazi kérdés nem ez, sokkal inkább, hogy milyen lehet az igazán felelős turizmus ezen országok esetében. Szerinte a helyi civil közösségek erősödése szempontjából kulcsfontosságú a demokratikus országokból érkező turisták jelenléte, a velük való kommunikáció. Az alábbiakban néhány olyan országot veszünk példaként, amelyek egyedülálló látnivalókkal rendelkeznek ugyanakkor politikai szempontból erősen vitatott a megítélésük. Néhány ország esetében megnéztük, milyen érvek szólnak az utazás mellett és melyek ellene.

Kína

Kína idegenforgalma évről évre rekordokat dönt. A szakemberek szerint néhány éven belül a hatalmas ázsiai ország lesz a leglátogatottabb turisztikai desztináció. Az ide látogató turisták többségét valószínűleg nem zavarja a kommunista vezetés, vagy az egyén jogainak erőteljes korlátozása, az egyedülálló látnivalók, a pekingi Tiltott Város, a Nagy Fal, Jünnan tartomány természeti szépségei, a guilini mészkősziklák, a Három szorosok vidéke, vagy éppen Sanghaj és Hongkong nyüzsgő városa mind-mind olyan vonzerővel bír, hogy gyakorlatilag semmi nem fenyegeti az idegenforgalmat.

Így gondolták ezt a kínai turizmust irányítók is, csak éppen közbejött tavasszal a nemzetközi felháborodást kiváltó tibeti beavatkozás, amelynek nyomán komolyan sérült Kína megítélése. Sokan épp a tibeti események miatt döntöttek úgy, hogy nem utaznak Kínába, de egyéb más tényező is az utazás ellen szól. Világszerte több ezres, Tibetet támogató tüntetések zajlottak és zajlanak, az olimpiai láng, máskor örömteli eseménynek számító világkörüli útja pedig szó szerint botrányba fulladt. Neves politikusok jelentették ki, hogy a tibeti események hatására inkább nem jelennek meg az olimpia nyitóünnepségén, ugyanakkor a sokak által áhított teljes bojkottot nem sikerült elérni, igaz erre reális esély nem is volt.

A turistaként átélhető felhőtlen kikapcsolódást árnyékolhatják az olimpia kapcsán napvilágot látott hírek, amelyek több tízezer ember kényszer-kilakoltatásáról szóltak, hogy az olimpiai létesítményeknek helyet biztosítsanak, de korábban hasonló intézkedések történtek a hatalmas Három-szorosok gát építésekor, csak itt milliós nagyságrendű volt a kilakoltatott vidéki lakosok száma.

A játékokra érkező külföldi újságírók működését a kínai vezetés ígérete szerint nem korlátozzák majd, de a helyi kritikus véleményt megfogalmazó újságírók üldözése és letartóztatása tovább folyik. Kína fegyverrel és anyagi eszközökkel külföldi rezsimeket is támogat Burmában, vagy Szudánban. A kínai vezetés "szerencséje", hogy a múlt heti, több tízezer halálos áldozattal járó földrengés némileg enyhíti a szorítást Pekingen.

Tibetbe egyébként várhatóan az olimpia végéig nehezen, vagy egyáltalán nem juthatnak be a külföldi turisták. Ha a játékok után a himalájai országba tartunk, igyekezzünk minél több szolgáltatást helyi utazási irodáktól, túrszervezőktől, idegenvezetőktől igénybe venni. Erre biztat a Nemzetközi Kampány Tibetért nevű szervezet, amelynek ajánlásait a www.savetibet.org oldalon ismerhetjük meg.

Irán

A hihetetlenül gazdag kulturális örökséggel, építészeti emlékekkel és egyedülálló természeti látnivalókkal büszkélkedő országba legalább két hetet kell eltölteni, de ahhoz, hogy csak a legfontosabb helyeket bejárjuk, ennél több idő szükséges. Az utazást Teheránban, az iszlám világ egyik leggyorsabb ütemben fejlődő városban kezdjük, ahol temérdek múzeum, galéria és több száz hangulatos kávézó várja a látogatót, telis tele fiatalokkal.

Az első alkalommal idelátogatóknak a főváros mellett kötelező felkeresniük Perszepolisz romvárosát, az akhaimenidák központját, Shirazt, a perzsa kultúra és költészet fellegvárát, valamint a 16. században virágkorát élt Eszfahánt, mecsetjeivel, szépséges hídjaival, hatalmas tereivel és az iszlám világ egyik legnagyobb fedett piacával. Iránban az Ótestamentumból ismert helyszíneket is felkereshetünk: Eszter és Mordeháj sírját, vagy az erdeti Éden kertjének tartott Kandovan falucskát.

Ezek mellett Irán egyre inkább a kalandturisták paradicsoma is: sivatagi lovaglás, hegymászás, vagy akár síelés is szerepelhet a programban.

Az utazás ellen itt sem a személyi biztonságunk szól, hiszen kevés olyan biztonságos hely van a Földön, mint éppen Irán. Az újságírók és szerkesztők letartóztatása, a rezsimmel kritikus egyetemi tanárok kényszernyugdíjazása, a tüntetéseken résztvevő diákok, vagy civilek börtönbe zárása igen gyakori esemény. A helyi keresztények, vagy az iszlám világ legnagyobb zsidó közössége elvileg gyakorolhatja vallását, de nem tehetik meg ugyanezt az itt élő kurdok, azeriek és más kissebséghez tartozók. A legtöbb külföldit pedig az iráni vezetés harcias politikája, nyugat-ellenessége, valamint az ország nukleáris programja tartja távol az országtól.

Burma

A Nargis ciklon által okozott hatalmas pusztítás - az ország nagy része víz alatt van, közel 100 ezer ember vesztette életét és további egymillió vált hajléktalanná - előrevetíti, hogy a korábban sem túlságosan erős myanmari idegenforgalomnak hosszú-hosszú évekre lesz szüksége, míg ismét magára talál. Ez már csak azért is sajnálatos, mert a régió turisztikai nagyágyújával, Thaifölddel szomszédos állam vetélytársához képest is jelentős kulturális látnivalókkal büszkélkedhet. Burmát a négyezer pagoda országának tartják, s valóban, rengeteg ősi buddhista szentélyben és aranyozott sztupában gyönyörködhetnek a látogatók. Az egykori főváros, Mandalay, az Inle-tó, az Angkor Wathoz hasonló templom-együtteséről ismert Bagan, vagy éppen a Nagpali Beach mind-mind látogatásra érdemes helyek. Az északi Putao körzetében pedig kaland szafarikra és elefánt-túrákra fizethetnek be a vállalkozók. Burmában található Ázsia legnagyobb tigrisrezervátuma is.

Egy ilyen borzalmas természeti katasztrófa nyilván önmagában elriasztja a külföldieket az országtól, valamint a katonai junta magatartása, a külföldi segélyek elutasítás is jelentős ellenérzéseket kelt, de a hurrikán előtt is sajnos számtalan ok mutatkozott a burmai utazás elvetésére.

Még a 90-es években a Nobel Békedíjas ellenzéki vezető, Aung San Kuu Kyi - aki az 1988-as megnyert, majd érvénytelenített demokratikus választások után házi őrizetbe került - a Burmába irányuló turizmus nemzetközi bojkottjára szólított fel, hogy ezáltal a pénzszűkében lévő katonai kormány működése ellehetetlenüljön. A vezetés kiemelt forrásként tekintett az idegenforgalomra, ezért mindent megtett a turisztikai infrastruktúra fejlesztéséért. Apró szépséghiba, hogy - egyedüli országként a világon - a szállodák, utak, repülőterek és más idegenforgalmi beruházások építéséhez kényszermunkásokat használtak fel. Az építkezések során több ezer munkás vesztette életét.

A katonai junta a bennszülött karen és kachin törzsek tagjai közt végrehajtott etnikai tisztogatásról is lehíresült, mindeközben az ország gazdaságát teljesen elhanyagolta, a meglévő forrásokat rosszul kezelte. 2007 végén a hadsereg erőszakkal verte le a tüntető buddhista szerzeteseket és a hozzájuk csatlakozó lakosságot, utóbbiak főként a dráguló üzemanyag- és élelmiszerárak miatt vonultak az utcára. A tüntetések brutális leverése 30 ember életébe került és további mintegy 3 ezer embert letartóztattak, vagy eltűntté nyilvánítottak.

Turisztikai szakértők szerint ennek ellenére, és figyelembe véve, hogy Burmában az idegenforgalomból élő magánvállalkozások bevételei után csak 7 százalékos állami adót kell fizetni, a turisták dollárjai jelentős segítséget nyújtanak a helyi családok részére a nehézségek közepette, s nem utolsó sorban némi megnyugvást is nyújt számukra, hogy a világ nem felejtette el teljesen Burmát.