Az egykori Ceylon szigetén ma kilenc tartományban többségében hindu vallású emberek élik egyszerű hétköznapjaikat. Ceylon brit gyarmat volt, amely 1948-ban kiáltotta ki függetlenségét, majd 1972-ben a névváltoztatással egy időben (Sri Lanka) a köztársaságot. Érthető módon a tamil és a szingaléz mellett az angol is megmaradt hivatalos nyelvnek, ami nagyban megkönnyíti a turisták dolgát. A szigetet egy 30 kilométer hosszú szigetsor, azaz az "Ádám-hídja" köti össze Indiával. A legenda szerint ez az a hely, ahol Ádám a földre lépett, mikor kiűzték a paradicsomból. A buddhisták szerint Buddha is ezt a szigetet látogatta meg útban az öröklét felé.
A Sri Lankán jellemző rizs- és teaföldek, a fűszernövény és kaucsuktermesztés rengeteg látványossággal szolgál. A sziget déli részén található hat hegylánc csúcsai egytől-egyig 2000 méter fölé emelkednek. Itt a bringások és sziklamászók is találnak programokat.
A sziget mesébe illő vízesésekkel, Buddha szobrokkal, templomokkal, 2000 éves történelmi emlékekkel várja a látogatókat, amelyek elsősorban a három ősi szingaléz királyi városban Sigiriyában, Anuradhapurában és Polonnaruwában látható.
Minneriya Nemzeti Park
Eddig csak az afrikai Serengeti Nemzeti Parkot részesítették előnybe a turisták, ha az évszakok változását, és víz útját követő állatcsordákat igyekeztek megfigyelni. Most azonban a némi előképzettséggel, egy másik igen látványos vonulásnak lehetünk tanúi Sri Lanka szigetén.
Az állatok vonulása, vagyis a migráció lényege, hogy a száraz évszak beköszöntével az állatok ösztönösen csapatokba verődnek, majd hatalmas csordákká alakulnak, és együtt indulnak meg a táplálékban és vízben gazdagabb területek felé.
A sri lankai elefántok ugyanebből az okból indulnak neki a füves területeknek, hogy elérjék a Minneriya Nemzeti Parkot. Vonulásuk a turisták szerint azért érdekesebb például a Serengetiben tapasztaltaknál, mert ezek az állatok intelligensebbek, látványosabban szocializálódnak, érzelmeik kifejezőbbek, így a turisták soha nem tapasztalt élménnyel lesznek gazdagabbak. Egyes beszámolók szerint az egész vándorlás olyan, mint egy élő természetfilm.
A világ elefánt populációjának csaknem 10 százaléka él ezen a kétharmad Magyarországnyi területen, akik most július végén a Minnariya Nemezeti Park felé veszik az irányt. A Minnariya az egyik legszebb vadrezervátum Sri Lanka központi tartományában, ahol az elefántok mellett közel 160 féle madár, pöttyös hátú szambár szarvas, leopárd, óriás fehér pelikán, és 75 féle pillangófaj él.
A nemzeti park területén hatalmas kiterjedésű, ám annál sekélyebb vízgyűjtője, a kormoránok fekete serege mellett az elefántcsordák számára is létszükséglet. Július végétől a száraz évszak beköszöntével, tömegesen vándorolnak a csordák a vízhez. A látványosság nyár közepétől tartja lázban a turistákat. A csoportok 8900 hektáron követhetik figyelemmel a csorda vándorlását, négy kerék meghajtású dzsipekről, vagy akár hőlégballonról.
Amikor a csorda megindul
Az elefántcsoportok rokon tehenekből és azok fiatal utódaikból állnak. A legidősebb nőstény áll az átlagosan 20 egyedből álló csapat élén. A nagyobb csapat a nap folyamán időszakosan kisebbekre oszlik, amelyek között azonban állandó kommunikációt biztosít a messzire hallatszó hangjuk. A párzási időszakban, a hímekben is hormonális változások játszódnak le, amelyek jelentős hatással vannak a viselkedésükre. Ez az úgynevezett muszt (musth), amikor a bikák rendkívül agresszívekké és veszélyesekké válnak.
Amikor a csorda elindul a vezérnőstény ütemes, noszogató morgással hozza lendületbe a csordát. Vándorlás közben, amikor kisebb-nagyobb csoportok összetalálkoznak, az elefántok rohanni kezdenek egymás felé, és üdvözlésképpen jellegzetes trombitáló hangot hallatnak. Ha minden rendben van, folytonos mély morgással nyugtatják meg egymást, ha viszont fenyegeti valami a csoportot, a morajló hang abbamarad, és a felnőttek védő kört alkotnak a borjak körül.
A vadőrök tapasztaltak, sokat tudnak az elefántokról és a vándorlásról. Az ormány például a szagokra és a tapintási ingerekre egyaránt igen érzékeny, de ezt a szervüket veszik igénybe többek között ismeretlen tárgyak letapogatására, családtagjaik üdvözlésére és párjuk simogatására is. A családok tagjait igen erős szálak fűzik egymáshoz, mindenki egyként segít a borjak nevelésében és védelmezésében. Megfigyelték azt is, hogyha elpusztul egy társuk, akár több napig is gyászolják, ott maradnak a közelében, meg-megérintik, simogatják, néha még eltemetni is megpróbálják. Ha egy elefánt borjú hullik el, az anya valóssággal meggyászolja. Felnyalábolja halott kicsinyét, biztonságos rejtekhelyre viszi, és napokig mellette marad.
Látnivalók
Sri Lankán a turisták nemcsak magát az elefántvándorlást figyelhetik meg. Ötnapos csomagban történelmi látványosságokat is megnézhetnek. Colombói indulással meglátogatják a Talangama lápvidéket, majd másnap a kulturális háromszögként ismert Sigiriya-Habarana-Dumbulla ősi városait fedezik fel. Következő napon ellátogatnak, Polonnaruwa-ba amely több mint ezer éve itt uralkodó Chola és Singhalez királyok székhelye volt. Polonnaruwa Sri Lanka középkori fővárosa nagyon sok szépen fennmaradt építészeti emléket hagyott ránk. Érdekes program még a Pinnawella elefánt-menhely, ami a világon a legnagyobb ilyen jellegű intézmény. Körülbelül 70 elefánt él itt, akik zömmel kiöregedett munkaelefántok vagy elkóborolt fiatal egyedek. Sri Lankán egyébként mintegy 3000 vadelefánt és körülbelül 1500 háziasított példány él, az 1975-ben alapított Pinnawella Park pedig ideális menedékhely a beteg, öreg, vagy árva elefántok számára. A turistáknak az a legnagyobb esemény, amikor lezárják a kisváros főutcáját, és lehajtják az elefántokat a folyópartra egy kis délutáni fürdőzésre.
Sz.K.