A Wörthi-tó, az alpesi Riviéra

Ausztria legmelegebb tartományában a sajátos mikroklíma és különösen tiszta levegő meg-megfájdítja néhány órára a turisták fejét. Rövid akklimatizálódás után, amit a helyiek citromlével vagy citromleves kávéval enyhítenek, legalább 40 féle program közül válogathatunk. Kirándulás az osztrákok Balatonjához. 

A tó

A karintiai tóvidék legnagyobb gleccser tava átlagosan 40-45 méter mély. Ki gondolná, hogy a legmelegebb nyári hónapokban akár 28 fokra is felmelegszik. A szállodák környékén trendi plázsokat, a magántulajdonban lévő nyaralók előtt egyszerű stégeket, a szabadstandokon füves partszakaszokat találunk. A Wörthi-tó népszerű fürdőhely, mondhatnánk az osztrákok Balatonja. Itt már a 60-as években kiépült a komplett csatorna és szennyvízhálózat, a tóba tehát semmilyen szennyeződés nem kerülhet. Az Alpok bérceiről alázúduló gleccservíz pedig amúgy is kristálytiszta.

A 16 kilométer hosszú tó partján olyan csendes falvak bújnak meg, mint a névadó Mariawörth és olyan elegáns üdülővárosok tetszelegnek, mint szerencsejátékairól és kaszinójáról híres Velden.

A tó környékén igen fejlett az aktív pihenés minden formája csakúgy, mint az egész tartományban. A karintiai tóvidék 1200 természetes állóvizével komolyan gondolkodóba ejti az utazókat, hogy mégis merre induljanak. Míg a Wörthi-tó turisták és látogatók egyezményes, amolyan nemzetközi találkahelye, a közeli Ossichaer tónál a vitorlázás és a vízi sportok hódítanak. A kempingezők és a családok türkiz színű Faaker tavat keresik fel, a természetbarátok pedig szívesen mártóznak meg a csöndes Weissensee-ben, a régió legmagasabban fekvő tavában.

Aktív pihenés

Az Ausztria-imádók szerint azonban az osztrákok nemcsak az ország adottságaiból adódóan lettek az aktív pihenés megszállottjai. Errefelé a séta, a nordic walking, a terepbringa, a paplanernyőzés, sziklamászás majdnem hogy mindennapos dolog, ha úgy tetszik elemi igény, ám az egyszerű természetjárás, biciklizés - amihez ugye se sziklák, se hegyek nem kellenek - ugyanolyan népszerűek a helyiek körében. A környék 65 kilométer hosszú hegyi túraútvonalat biztosít, alkalmazkodva a legváltozatosabb terepviszonyokhoz és a turisták képességeihez. A túraútvonalak nagy része látványos kilátópontokhoz vezet, ahonnan lélegzetelállító panoráma tárul a tóra, a Karawanken hegység sziklás hegyoldalára, és a part menti kisvárosokra.

Egy nyugodt félnapos karikázás a tó körül, kezdetnek talán az egyik legjobb program. Így a legkönnyebb felfedezni a Wörtensee környékét, és megfigyelni a vidéket. A bicikli utak jók, az autósok visszafogottan közlekednek, a kilátás itt-ott megejtően szép. A déli parton például sok helyen visszametszik a fenyőfákat, a nyaralóházak tulajdonosai ugyanis nem sajnálják a látványt senkitől. Sem az átutazó autósoktól, sem pedig a turistáktól. A táv körülbelül 40 kilométer.

A merészebbeknek rafting, canyoning, via ferrata, vadvízi hydrospeed, sőt búvárkodás is lehetséges. A karintiai gleccsertavakban ugyanis nem ritka a 15 méteres látótávolság.

Gasztronómia

Egy könnyű ebédnek érdemes kipróbálni a tavi pisztrángot, mellé a dél karintiai Lavantal völgyből származó spárgát, és a Moseco névre keresztelt birsalmából készült habzóbort, ami a nyári melegben kellemesen hűsít, ráadásul csak 7 százalék alkoholt tartalmaz.

Akiket érdekel a pálinkafőzés és a sörkészítés hagyománya, illetve a modern technikák szelíd alkalmazása, a tó nyugati partjához közel fekvő Kalgenfurtban, a Pfau Brennerei pincészetben érdeklődjön a vezetett látogatásokról. A Pfau eredetileg egy nagy múltú, közel 400 éves sörfőzde, amiből a környéken ma már mindössze csak három üzemel. A sörfőzdék fénykorukban 70 ezer hektolitert termeltek évente, ma ez a szám alig 10 ezer. A Pfau üzem nemcsak látványnak érdekes, de komplett esti programnak is remek, hiszen a sör és pálinkafőzde saját vendéglátóegységében akár 1000 főt is kiszolgálnak, ráadásul az ismert Karintia kártyával olcsóbban bulizhatunk itt.

Látnivalók, szálláshelyek

Pörtschach ideális bázis lehet egy hosszúhétvégére. Az északi part közepén helyezkedik el, így jól megközelíthető Klagenfurt, és Velden. Kenuval sem kell sokat bajlódni, hiszen a névadó Mariawörth a szemközti parton található.

A Landspitz félszigeten magasodó 9 emeletes pörtschachi parkhotel SZOT üdülőkre emlékeztető külseje csalóka, bent ugyanis elegáns bőrfotelek, a teljes falfelületet beborító panoráma ablakok, és felújított szobák sorakoznak. A szálló előnye, hogy akárhová is kapunk szobát, (95 eurótól-315 euróig) mindenhonnan a remek kilátásunk lesz a tóra. A hotel előtti partszakaszon 3 kilométer hosszú virágpromenád vezeti a turistákat, a kisváros kastélyszállói és jellegzetes wörthi-tavi stílusban épült apartman házai előtt. A kiadó szobák errefelé 30-50 eurós áron foglalhatók.

Egy kellemes és nem túl megerőltető kiránduláshoz tökéletes célpont a Gloriette kilátó, amit Pörtschach-ból közelíthetjük meg a legjobban, lassú sétával, alig egy óra alatt. A partmenti hegyoldalban alig 200 méter magasan emelkedő aprócska kilátót idén is kimeszelték és a hangszórókat is letisztították. A kilátót ugyanis egy háromszemélyes nyugágy formájú pihenőpaddal is felszerelték, amiben zenelejátszókat bújtattak el. Gombnyomásara Brahms három műve, köztük a Magyar Táncok is felcsendül.

Brahms sok időt töltött a Wörthi-tó partján. Német származása ellenére hosszú ideig Ausztriában élt, és bár a romantika korában alkotott, hódolattal adózott a bécsi klasszikusok munkássága iránt. Fiatalkorában valamikor az 1860-as évek közepén kezdték kiépíteni a déli vasútvonalat, amely a Bécset és Klagenfurtot kötötte össze. A Wörthi-tó további sorsát tulajdonképpen a vasúthálózat fejlődése határozta meg. Az elfeledett és méltatlanul mellőzött alpesi tóból néhány év alatt a bécsi arisztokrácia kedvelt nyári üdülőhelye lett. A Wörtensee és a környéke mára Karintia egyik legkorszerűbb infrastruktúrával ellátott alpesi riviérává nőtte ki magát.