Lovas szobrok leáldozóban?
Az alkotók ma már a látványon túl fontos szerepet tulajdonítanak az önkifejezésnek, sok esetben a funkciónak és nem utolsó sorban annak az üzenetnek, amit ők maguk lényegesnek tartanak, és amire munkáikon keresztül szívesen felhívnák a járókelők figyelmét. Ez nem azt jelenti, hogy az európai városok klasszikus lovas szobrai, királyokat és történelmi személyeket megformázó alkotásai értelmüket vesztették, hanem inkább azt, hogy egy magára valamit is adó nagyvárosnak szinte kötelessége, hogy lehetőséget biztosítson a legkülönbözőbb köztéri törekvéseknek.
A legnépszerűbb munkák azok a szobrok, amelyeket nem a hagyományos módon egy talapzatra helyeznek el, hanem az utca adottságaihoz, így korlátokhoz, padokhoz, csatornafedelekhez és házsarkakhoz igazítanak. A pesti Duna-korzó sokat kritizált szobrai között sem az Eötvös Józsefet és a Petőfit megformázó alkotások a legnépszerűbbek. Helyettük Marton László 1989-ben elhelyezett "Korláton ülő kiskirálylány" című alkotása előtt kattog a legtöbb fényképező.
A formabontó munkák persze egészen más természetűek. Megosztják, ugyanakkor felvillanyozzák a közönséget. Egy nagyadag kutyaürüléket formázó ivókútból például biztos, hogy többen isznak, mint ahányan vonakodnak tőle, és még többen kapják lencsevégre. Így ment híre a nagyvilágban Jerzy S. Kenar fent említett "Kakaszökőkút" című bronz alkotásának is. Kenar főleg vallásos témájú szobraival vált híressé, ám Chicago kutyapiszkos utcái annyira felháborították, hogy rögtön vésőt ragadott.
Hasonló szándék vezérli Paul McCarthy is, aki óriás méretű "Szar" alkotásával jelenleg is borzolja a kedélyeket. A szobor 2007-ben Antwerpenben volt látható, a tavalyi évben már a carrarai embereket gondolkodtatta el egy pillanatra.
Tehenek, disznók, nyulak
Az állatszobrok közkedveltek, mind a művészek mind a műélvező járókelők körében. Újdonságot a szokatlan helyszínválasztás adhat, de szokatlan lehet az a szituáció is, amiben a művészek igyekeznének helyzetbe hozni figuráikat. A világvárosok közterein természetesen mindkettőre van példa.
Az előbbire tökéletesen ráillik Torontó legnagyobb belvárosi, felhőkarcolós dzsungelében található kérődző tehéncsorda. Ez a kilenc darab bronz, életnagyságú tehénfigura egy nagyobb játszótérnyi füves területre megálmodott kompozíció. Joe Fafard "Legelő" című munkáját a Dominion Center felhőkarcolói között keressük.
Kedvelt látványosság az angliai Cheltenham-ban 1995-ben felállított "Nyúl és minotaurusz" című szobor. Sophie Ryder munkája egy szerelmes párt ábrázol, akik bár mindketten az emlősök osztályába tartoznak, két külön rendet testesítenek meg. ű
A németországi Bréma városában a főpályaudvar bejáratára merőlegesen indulnak a bevásárló utcák. A Sögestrassét szinte lehetetlen eltéveszteni, mert rögtön az elején egy talapzat nélküli malac család fogadja a turistákat. A Sögestrasse és a malacszobrok környéke egyébként fiatalok kedvelt találkahelye is. Ugyanitt az óvárosi részben (Altstadt) található Marktplatzon természetesen a Brémai Muzsikusok szobránál nyüzsögnek a legtöbben. A szamár két mellső lábát megszorítva mindenki titkos kívánságokat dünnyög magában.
Néhány szerencsés turistának még sikerült megörökítenie Marc Quinn, Allison Lapperz-et ábrázoló alkotását a londoni Trafalgar téren. A várandós, súlyos testi fogyatékkal élő nő mása, hófehér carrarai márványból készült. Az alkotó azt a hiányosságot igyekezett pótolni, ami szerinte méltatlanul nélkülözi a fogyatékkal élőket a művészeti alkotásokból. A teljesség és a tökéletesség fogalma, egy ilyen szoborral Quinn véleménye szerint újraértelmeződik az emberek fejében.
Gyerekek, törpék és földből kinövő óriások
Az Egyesült Államok városaiban általában a gondosan ápolt parkok és a rendezett közterekre lesznek figyelmesek az utazók. Azonban azt is észreveszik, hogy lényegesen kevesebb szobor található az utcákon. Remek kivétel ez alól Salt Lak City. Igaz, a "Játékos anyuka kislányával" című alkotás helyválasztása nem sikerült a legjobban, ellenben nincs az a járókelő, aki a szobor előtt ne mosolyodna el egy pillanatra. A városban egyébként még európai mércével mérve is sok más szokatlan és érdekes köztéri alkotás található.
Osló egyik legkeresettebb látványossága a 80 hektáros Vigeland szoborpark. A szökőkutak és sétautak mentén összesen 212 gránit és bronz alkotás között barangolhatunk. A park legimpozánsabb darabja az egy tömbből kifaragott Monolit, a legbájosabb pedig a névadó Gustav Vigeland "Mérges kisfiú" című munkája.
Még az esős Seattle-ben sem ázik az a vasbetonból készült óriás, amely épp egy bogárhátú személygépkocsit roppant össze a kezével. Végső helyét az Aurora híd alatt találták meg az alkotók. Mivel a szobor a város Fremont negyedében található, Steve Badanes, Will Martin, Donna Walter és Ross Whitehead közös munkáját helyiek csak Fremonti óriásként emlegetik.
Ülő alkalmatosságnak is kiváló az ausztráliai Melbourne-ben található "közpénztárca". A vörös gránitból készült régimódi pattintós órás buksza, Simon Perry munkája, amelynek ezúttal remek helyet választott a városvezetés. A Bourke utcai bevásárlóközpont bejáratánál költekezés előtt és után eltöprenghet a vásárló, vajon mennyit is ér a pénze.
John Lennon halála ihlette azt az alkotást, mely egy pisztolyt ábrázol, és amelynek csövére csomót kötött Carl Fredrik Reutersward svéd szobrász. Az eredeti alkotás a New York-i ENSZ székház előtt található, de Berlinben, Stockholmban, Göteborgban, Malmőben, és Kirchbergben is találkozhatunk hasonló munkákkal.
Érdekességképpen a koppenhágai kishableányt, a sanghaji videó kamerás turistát, a pozsonyi sétálóutca figuráit, az amszterdami fejnélküli zenészt és a prágai négylábú Trabant szobrát ajánljuk.
Sz.K.