A vulkántúrától a luxuspihenésig - az ismeretlen Borneó

Borneó szigetéről leginkább a hatalmas dzsungelek, a fejvadász törzsek és az orángutánok juthatnak eszünkbe. A hely nem tartozik az európai turisták első számú célpontjai közé, pedig a sziget képes a legkülönfélébb igények kielégítésére a magashegyi túráktól kezdve, a búvárkodáson át egészen a családi nyaralásig.

Kevesen tudják, hogy Borneó a világ harmadik legnagyobb szigete, s itt található az egyik legnagyobb összefüggő esőerdő is a Földön. A sziget területén három ország osztozik, a déli, Kalimantannak nevezett rész Indonéziához tartozik, az északi részen lévő két tartomány, Sabah és Sarawak Malajziáé, a harmadik különálló terület pedig a parányi Brunei szultánság, amelyről a sziget tulajdonképpen mai nevét kapta.

A sziget északkeleti részén lévő Sabah tartományt korábban úgy hívták, az "Ország a szelek alatt", ugyanis a terület rendszerint szerencsésen megmenekül a néhány száz kilométerre északra lévő Fülöp-szigeteket sújtó tájfunoktól. A tartomány 1400 kilométeres tengerpartját nyugat felől a Dél-kínai tenger, északkelet felől a Sulu-tenger, kelet felől pedig a Celebesz-tenger mossa. A partok mentén gyönyörű érintetlen strandok sorakoznak, a partközeli szigeteken pedig változatos víz alatti élővilág kápráztatja el az utazókat.

Borneo ezen részén kifejezetten kevés összefüggő nagy kiterjedésű sík terület található - ezek legnagyobb része közvetlenül a tengerpartokon helyezkedik el -, sokkal inkább a hegyvidéki jelleg dominál. A part menti területeket a Crocker hegyvonulat választja el a szárazföld belső területeitől, a hatalmas dzsungelektől. A hegyvonulat legmagasabb pontja, egész Délkelet-Ázsia legmagasabb hegye, a 4093 méter magas Mount Kinabalu, a túrázók kedvelt célpontja.

A fejvadászoktól az osztrákokig

A régészeti leletek szerint Borneó szigetén már 31 ezer évvel ezelőtt is éltek emberek, de az itt élő törzsek ősei i. e. 3000 környékén vándoroltak ide. A sziget nagy része az i. sz. 12. századtól kezdve a brunei szultán uralma alatt állt, s az első írásos emlék, amely Borneó nevét említi, a 14. századból származik.

A sziget történelmében az igazán mozgalmas szakasz a 19. században, a kolonizáció idején kezdődött. Ebben az időszakban a nagy nyugati gyarmatosító hatalmak kezdték felismerni, hogy kiaknázható lehetőségek rejlenek a területben. Később brit királyi jóváhagyással a British North Borneo Royal Chartered Company a sziget északi részét saját üzleti felségterületévé változtatta, ami hatalmas változást eredményezett a helyiek életében pozitív és negatív értelemben egyaránt. A cég ténykedésének köszönhetően számos kedvező fejlemény történt: visszaszorították a part menti kalóztevékenységet, dohány- és gumiültetvényeket telepítettek, Kínából és Indonéziából hoztak munkaerőt a vidékre, távírószolgálatot létesítettek, és megkezdték a transzborneó vasút építését is.

Mégis a 19. század végére a helyi Bajau törzs vezére fellázadt a cég ellen, s az egyik központi telepét teljesen elpusztította. Sikerét más törzsek - például a teljes elszigeteltségben élő murutok - is követték, de ezeket a lázadásokat 1915-re az angolok egytől egyig leverték. Észak-Borneó fővárosa ekkor a keleti partvidéken lévő Sandakan volt, s maradt egészen az 1940-as évek közepéig.

A második világháború idején Borneó északi része japán megszállás alá került, és a szövetséges bombázások nyomán a nagyobb városok - Sandakan és Jesselton - szinte kivétel nélkül elpusztultak, az utóbbiban csupán három ház maradt épségben. 1946-ban ez utóbbi város lett a főváros, s az ország a Brit Korona tulajdonába került gyarmati státusban, mivel a British North Borneo képtelen volt finanszírozni az újjáépítés hatalmas költségeit.

A borneói két brit gyarmat - Észak-Borneó és a déli Sarawak - végül 1963-ban a Maláj Államszövetség keretein belül egyesült, az északi területek ekkor kapta a Sabah nevet, s a főváros Jesselton lett, immár Kota Kinabalu néven.

A sziget északkeleti Sabah tartományában több mint harminc különböző etnikum él, amelyek közül néhány törzs még a mai napig is a megmaradt dzsungel mélyén él a hagyományos vadászó, gyűjtögető életmódot követve. A két legnagyobb törzs, az elsősorban a szárazföld belsejében földműveléssel foglalkozó Bajau és a tengerpartokon, többnyire cölöpös vízi falvakban élő és halászó életmódot folytató Kadazandusun.

Még néhány évtizeddel ezelőtt is előfordult, hogy a borneói törzsi harcosok esküvőjük előtt egy szomszédos törzs egy férfitagját ölték meg, s fejüket kitűzték házuk homlokzatára. Az utolsó ilyen esetet 1970-ben jegyezték fel, azóta elvileg megszűnt a fejvadászat Borneó dzsungeleiben.

Mikor utazzunk?

Borneó északkeleti részében a trópusi éghajlat kellemesebb változata várja az utazókat, 22 és 30 Celsius fok közötti átlaghőmérséklettel. A relatív páratartalom igen magas, de a partközeli területeken ezt elviselhetővé teszik a rendszeres hűsítő szelek.

A Mount Kinabalu

Az európai értelemben vett évszakokról itt nem beszélhetünk, van nedves és kevésbé nedves időszak. Az északkeleti monszun novembertől áprilisig tart, és ilyenkor a szokásosnál hevesebb esőzések és erősebb szél éri a keleti partszakaszokat. A délnyugati monszun főleg a nyugaton lévő területeket érinti, és májustól októberig tart. Az esőzések igen hevesek, de rövid ideig tartanak, s utánuk rendszerint gyönyörű napsütés és tiszta kék ég következik.

Mivel utazzunk?

Ahhoz, hogy Borneóra jussunk, legalább egyszer, de inkább két alkalommal kell átszállnunk. A szigetet három nagy délkelet-ázsiai városból, Szingapúrból, Bangkokból és Kuala Lumpurból lehet a legegyszerűbben megközelíteni. A sziget malajziai részének első számú légikikötője, a főváros Kota Kinabalu, ahová az említett városokból napi több járat közlekedik.

Az európai átszállás utáni hosszú, 10-12 órás repülőút miatt jó megoldás lehet, ha egy-két napra megállunk valamelyik nagy ázsiai metropoliszban, s csak utána folytatjuk utunkat Borneóra. Ha pedig pihenő nélkül, minél hamarabb a szigetre szeretnénk jutni, a csatlakozó járatok szempontjából legszerencsésebb, ha a szingapúri átszállást választjuk, amihez a Singapore Airlines és a Silk Air kombinációit ajánljuk, annak ellenére, hogy nem feltétlenül ez a legolcsóbb megoldás.

Ha valaki ragaszkodik a minél alacsonyabb költségekhez, fapados járattal is megközelítheti Borneót, Bangkokból és Kuala Lumpurból az Air Asia nevű diszkont cég üzemeltet járatokat.

Mit lehet itt csinálni?

Mivel Borneó nagyobb városait gyakorlatilag a nulláról kellett újjáépíteni a második világháború után, a városokban igazán érdekes látnivaló nem várja az utazókat, kivételt talán a cölöpökön álló halászfalvak jelentenek, ezekből egyet mindenképpen érdemes felkeresni.

A sziget igazi vonzerejét a természeti látnivalók jelentik, mindenekelőtt a dzsungel. Ezek közül ki kell emelni a fővárossal szemközt lévő, néhány szigetből álló Tunku Abdul Rahman Tengeri Nemzeti Parkot, ahová egy rövid 20 perces hajóúttal el lehet jutni. A vízi élővilágon kívül a szigeteken tett séták alkalmával számunkra ismeretlen, egzotikus állatokkal, hatalmas gyíkokkal, óriáshernyókkal, kígyókkal, majmokkal találkozhatunk.

Felejthetetlen élményt jelent egy délutáni hajós dzsungeltúra is a Klias folyón, ahol megnézhetjük az egyedül errefelé őshonos, úgynevezett hosszú orrú majmokat. A helyi férfiak nagy tisztelettel viseltetnek ezen állatok hím példányai iránt, mivel rendszerint 7-8 nősténnyel élnek egy kolóniában, s az állandó utánpótlás biztosítása érdekében a nap 24 órájában készen állnak a párzásra. A túráról rendszerint már sötétben térnek vissza a hajók, s ha szerencsések vagyunk, ilyenkor megláthatjuk a folyó legveszedelmesebb ragadozóját, a világító szemükről felismerhető krokodilt.

A dzsungelt átszelő Klias folyó

Borneón járva mindenképpen keressük fel a helyiek körében nagy tiszteletnek örvendő orángutánok - az orang utan szó erdei embert jelent - nevelésével foglalkozó rezervátumok egyikét, ahol a dzsungelben talált sérült vagy elhagyott orángutánbébiket készítik fel a vadonba való visszatérésre. Az egyik ilyen központ a Shangri La Rasa Ria intézet, ahol a 2-4 éves pici orángutánokkal foglalkoznak gondozóik. A majmok egy hatalmas, de körülzárt dombos területen élnek itt, ahol az eredeti dzsungelhez hasonló körülményekhez szoktatják hozzá az állatokat. Az ételt még a gondozóiktól kapják, de nem kézből etetik a majmokat, nehogy túlságosan hozzászokjanak ehhez. A majmok 4-6 éves korukban átkerülnek egy nagyobb rezervátumba, ahol még néhány évig szokják a vadonbeli életkörülményeket, míg véglegesen visszaengedik őket a dzsungelbe.

Borneó talán legnagyobb természeti látnivalója a Mount Kinabalu hatalmas gránittömbje, ahová mindenféle előzetes hegymászó-tapasztalat nélkül bárki felkapaszkodhat, feltéve, ha jó erőben van. A 4093 méter magas hegyre két nap alatt juthatunk fel, úgyhogy közben egy hegyi menedékházban alszunk meg. Aki vállalkozik a túrára, nem árt, ha érkezéskor a fővárosban foglal magának időpontot, ugyanis egyszerre csak korlátozott számú túrázó lehet a hegyen. Ha nekivágunk a hegynek, ne felejtsünk el meleg holmit vinni magunkkal, mivel a csúcson akár mínusz fokok is előfordulhatnak. A csúcstámadásra rendszerint a kora hajnali órákban kell elindulni, hogy a naplementét a csúcsról élvezhessük végig.

Aki pedig nem szeretne hegyet mászni, ajánljuk a Kinabalu Nemzeti Park felkeresését, ahol szakavatott kísérőkkel járhatjuk be a dzsungel nagy részét, és olyan ritka növényfajokat láthatunk, mint a kancsós virág, vagy különös szerencsével szemtanúja lehetünk a világ legnagyobb virága, a legendás rafflesia teljesen véletlenszerű virágzásának. A parkban érdemes kipróbálni a dzsungelkenopizást, amikor a hatalmas, 80 méteres magasságúra is megnövő fák koronájának szintjén közlekedhetünk a kötélhágcsókon, soha nem látott növényeket, madár- és rovarfajokat megfigyelve.

Hol aludjunk?

Bár Borneó nem tartozik az európai turisták első számú célpontjai közé, a sziget idegenforgalma és turisztikai szolgáltatásai évről évre látványosan fejlődnek. Természetesen a legszebb strandok közelében találhatunk 3-4 csillagos szállodákat is, de nem árt tudni, hogy ezek színvonala némileg elmarad az Európában vagy Délkelet-Ázsiában, akár Malajzia többi részén megszokott színvonaltól. A szállodák többsége ötcsillagos, ami első hallásra talán túlzásnak tűnhet, de az árak ismeretében nem jelent különösebb fényűzést akár egyhetes pihenő valamelyik szép hotelben.

A Kota Kinabalu környékén lévő szállodák közül mindenképpen ki kell emelni az Ázsiában jól csengő Shangri La lánc két egységét, a Rasa Ria Resortot és a Tanjung Aru szállodát, amelyek kifejezetten előnyösek akár gyerekes családok részére is. Jó választás lehet még a Sutera Harbour Hotel is, aki pedig a hátizsákos turizmust részesíti előnyben, a Seaside Travellers Innt vagy a Backpackers Lodge nevű egységet válassza! A legolcsóbb szállodákban egy éjszakára mintegy 3 ezer forintot kell fizetni két személyre, de az említett ötcsillagosok sem kerülnek 8-10 ezer forintnál többe, két főre természetesen.