Olcsón is ki lehet hozni a Kanári-szigeteket

Gran Canaria egy alig 50 km átmérőjű sziget, amely a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetek része. Kis mérete ellenére hihetetlen változatos természeti képeket kínál a sivatagtól a fenyőerdőig. A napfény szerelmeseinek ráadásul már nem is kell annyira mélyen a pénztárcájukba nyúlni, ha el akarnak jutni oda.

Ha nem venné körül az óceán, Gran Canaria - főleg a sziget déli része - akár a pokol földje is lehetne. Legalább is ez jutott eszünkbe, amikor az autópályán haladva nézelődtünk, és mindenfelé kopár, sivár hegyoldalakat láttunk, miközben legalább 35 fok volt a napon. De szerencsére ez csak egy szelete Gran Canariának, amelynél kevés változatosabb helyet lehet találni a Földön. Egy alig 50 km átmérőjű sziget, ahol a sivatagtól a pálmafákon és kaktuszokon át a türkiz színű tavakig ezerféle természeti csoda várja az utazókat. Ezért úgy vágtunk neki nyolcnapos nyaralásunknak, hogy keresztül-kasul felfedezzük a szigetet. Így is lett.

1700 méteres magasságból káprázatos a panoráma

Az egész utazásunkhoz az adta a kezdő lökést, hogy megtudtuk: fapadossal olcsón is el lehet utazni a Kanári-szigetekre. Madridi átszállással gond nélkül repültünk oda- és vissza is, méghozzá a hagyományos légitársaságok ajánlataihoz képest fél áron. És csak azért fél áron, mert hozzácsaptunk a két jegyhez egy 20 kilogrammos feladott bőröndöt, ami a fejenként 45 ezer forintos jegyeket még megdobta 20 ezerrel. Gran Canaria repülőtere a főváros, Las Palmas és a legforgalmasabb üdülőváros, a déli részen található Playa del Inglés között van félúton. Bár este 8-kor érkeztünk, a menetrend szerinti busszal fél óra alatt ott voltunk a Playán (itt foglaltunk szállást), mivel a szigetnek ezen a felén kétszer három sávos autópályán lehet haladni.

A Ryanairnél a méret a lényeg
Bevallom, voltak fenntartásaim, amikor lefoglaltuk a jegyeket a Ryanair honlapján, mert sok rosszat hallottam már az ír fapados társaságról. Ehhez képest kellemeset csalódtunk. Persze, nem voltak túlzottan kényelmesek az ülések, és három euróért adtak a fedélzeten egy fél literes ásványvizet, de azért ki lehetett bírni. Furcsállottam viszont, hogy bár a Ryanair köztudottan kényesen ügyel a spórolásra, a négy járatunk egyikén sem mérték le a kézipoggyászok súlyát. A méretére már annál inkább odafigyeltek: hol egy fémkeret, hol egy kartondoboz segítségével szűrték ki a nem megfelelő poggyászokat. Volt, akinek körülbelül egy centiméterrel volt magasabb a bőröndje, és emiatt fizettettek vele 50 eurót (mivel fel kellett adnia a csomagot).

A dűnék között

"Itt a sivatag, itt a sivatag!" - kiabáltuk boldogan, amikor másnap reggel megpillantottuk a korábban csak képeken látott és egészen mesebelinek vélt homokdűnéket. Ott álltunk a "mini Szahara" közepén, néhány méterre az óceántól, és arra gondoltunk, hogy ilyen nincs is. Mégis ott volt a lábunk alatt a forró homok, amelyet Afrikából fújt át a szél. Néhány dűne több méter magas, és simán el lehet fáradni a megmászásuk közben. Annyira élveztük a sivatagi látványt, hogy amikor csak tehettük, kisétáltunk ide, hemperegtünk a homokban, és figyeltük, ahogy az enyhe szélnek köszönhetően a lábnyomaink szép lassan eltűnnek.

A sivatag egyébként olyan 6 kilométer hosszan húzódik Maspalomasban, a sziget legdélebbi részén, és végignyúlik a Playa del Inglés területén is. Nem mindegy viszont, hogy az ember hol vág át a sivatagon az óceánpart irányába. Bár tudtuk előre, hogy Gran Canaria a nudisták és a melegek egyik kedvenc nyaralóhelye, elsőre épp az egyik nudista strand közepére sikerült megérkeznünk. Szerencsére néhány száz méterrel arrébb megtaláltuk a szokványos strandot is. Homoszexuális - főleg férfi - párokat viszont az egész szigeten jóval többet látni, mint például itthon. Nem feltűnősködnek, de nyíltan vállalják hovatartozásukat, a Playa del Inglésen külön negyedük is van a melegeknek (Yumbo) és a heteróknak.

A sivatag az óceánnal

A Playa del Inglés amúgy nem egy látványos hely, egymás hegyén-hátán épültek az ipari méretű szállodák, a legkülönbözőbb éttermek, kocsmák, boltok. Mégis, ha csak nem vágyunk teljes nyugalomra, akkor ezen a környéken keressünk szállást, mert itt mindig van élet, és bárhová könnyedén el lehet jutni. Találkoztunk egy Angliában élő magyar párral, akik egy csendes kisvárosban foglaltak szállást, és megbánták, mert annyira nem lehetett ott semmit csinálni.

A mi szállásunkat, egy jól felszerelt bungalót, a Playa del Inglésen a TripAdvisor segítségével választottuk ki (szinte csak pozitív visszajelzéseket kapott), és tökéletesen bevált. Egy 60 négyzetméteres lakást kaptunk, kis terasszal, közös medencével. Fejenként 6 ezer forintba került egy éjszaka, ami nem vészes, ennyiért mehettünk volna egy óriási szállodába is, de biztos, hogy így jártunk jobban. Egyébként akárhol is legyen a szállás, mindenképp ajánlott kocsit bérelni.15-20 euróért már kapunk egy kisebb autót egy napra, a benzin pedig csak 300 forint körül van literenként.

Strandtúra

Bár az első két nap kicsit ránk ijesztett az időjárás - állítólag egy év alatt nem szokott annyi felhő lenni, mint akkor volt két napig -, utána már végig nagyon meleg volt, így elmentünk felfedezni a környék legszebb ismert és kevésbé ismert strandjait. Arra jutottunk, hogy a Playa del Inglés és Maspalomas a legjobb a strandoláshoz, legalábbis fiataloknak mindenképp, mert amellett, hogy végig homokos a part és kristálytiszta a víz, nagyobb hullámok is előfordulnak.

A Playa del Inglés

Másik kedvencünk a Playa del Ingléstől félórányi autózásra lévő Puerto de Mogán volt. Sziklás öbölbe, kifejezetten a turisták kedvéért épült kikötővárosról van szó, és gyönyörű az egész. Gran Canaria Velencéjeként is emlegetik jópofa, színes házai, keskeny csatornái és a kikötő miatt. A strandról fergeteges panoráma nyílik Mogánra és a környező hegyekre, nem szabad kihagyni. Itt is szép, homokos a part, de a víz sokkal nyugodtabb, mert a hajók és egyéb vízi járművek miatt csak az öböl egy részében lehet fürdeni. Mogánban érdemes búvárkodni, de lehet jetskizni, sétahajókázni és parasailingezni. Utóbbit nagyon ajánljuk kipróbálásra: 100-200 méteres magasságban az óceán felett lebegni ejtőernyővel igazán pazar érzés.

Puerto de Mogán

A látvány kedvéért érdemes megnézni a pár percnyire lévő Amadorest is, amely szintén egy öbölbe épült, és elképesztő látványt nyújtanak a hatalmas sziklafalak és a tetejükre épített óriási szállodák. A naplementét is kitűnően lehet látni innen, és bár elég felkapott helyről van szó, aznap délután szinte alig voltak. A strandon a part homokos-kavicsos, ami nem rossz, viszont a víznek kicsit furcsa, zöldes színe volt, ami annyira nem tetszett. A mellette lévő Puerto Ricót - jól csengő neve ellenére - viszont nyugodtan ki is lehet hagyni a programból, mert jobban hasonlít egy nyomornegyedre, mint egy üdülővárosra. Ilyen is előfordul.

Az örök nyár szigete

"Persze jó itt lenni, de mennék azért haza. Mivel mindig jó idő van, és süt a nap, olyan, mintha állandóan nyaralnál, nincs gondod semmire, de közben csak úgy eltelik az idő" - mesélte magyar ismerősünk, aki már egy éve kint él Gran Canarián, a Playa del Inglésen. Egy vendéglátóhelyen dolgozik, és mint mondta, első próbálkozásra sikerült munkát találnia. Kiderült, elég sok magyar dolgozik ezen a környéken, a Dragon nevű étteremben például több pincér és a zenész is magyar volt.

Beszéltünk egy itt élő spanyol fiatalemberrel is, aki Madrid után bezártnak érezte magát a szigeten, és a Playa del Inglésért sem rajongott túlzottan. A nyaralók közül viszont sokan visszajárnak, egy idős holland házaspár például 35 éve mindig ugyanabban az ötcsillagos hotelben száll meg Maspalomasban, ráadásul évente kétszer-háromszor is eljönnek ide. Ahogy láttuk, sok nyugdíjaskorú jön a szigetekre nyaralni vagy akár élni, de azért fiatalok is voltak, nem kevesen. Már csak ezért is furcsálltuk, hogy jó szórakozóhelyet gyakorlatilag nem is találtunk, pedig kérdeztünk helyieket is, de nem volt nagy a választék.

Ipari méretű szállodák mindenhol

Kocsmából, bárból mondjuk sok volt - az egyik helyen még Elvis is fellépett -, de éjjel 1-2 óra tájban azok is bezárnak, szóval este 10 és éjfél között volt igazán nagy pezsgés. Egyébként az egész légkör nyugodt és vidám, nagyon gyorsan el lehet felejteni a gondokat. Sokkal kényelmesebbek, lazábbak az emberek. Az élet nem különösebben drága, sok dolog, köztük élelmiszerek, parfümök, ruhák a legtöbb helyen olcsóbbak is, mint Magyarországon. Étteremben 10 euró körüli összegből jól lehet lakni, de a már említett Dragon étteremben 5 euróért is óriás adag, finom rántott húst adtak sült krumplival. Egy pohár üdítőért viszont akár 3 eurót is elkérnek. Egyébként angolul, ha csak pár szót is, de mindenhol beszélnek.

A sziget belsejében

A Kanári-szigetekre érkezők közül sokan csak a strandig jutnak, pedig mindennél nagyobb élmény volt számunkra a sziget belseje felé tett kirándulás. Észak felől, a főváros közelében vágtunk neki autóval a végeláthatatlanul kacskaringózó, meredek utaknak. A sziget közepe felé haladva megálltunk körülnézni három városkában is. Arucas 20. század elején épült - és helyenként a Sagrada Familiát idéző - katedrálisa, Teror tipikusan kanári-szigeteki erkélyes házai, míg Firgas lépcsős szökőkútja miatt volt különösen érdekes, de itt láttuk a világon talán legszebb kilátással rendelkező játszóteret is.

Arucas katedrálisa

Aztán a Roque Nublo, a sziget jelképének számító óriási és különös szikla látványa sem akármi volt, nem beszélve az óceán felé eső panorámáról, de még ez is csak bemelegítés volt ahhoz képest, ami ezután várt ránk. Még a reptéren kaptunk (ingyen) egy klassz turistatérképet, amin zöld vonallal jelölték a sziget legszebb útszakaszát. Fejünkbe vettük, hogy ezt nekünk látni kell. Egész könnyen meg is találtuk a Roque Nublótól nem messze, és sokat elmond az elénk táruló látványról, hogy percenként álltunk meg és szálltunk ki a kocsiból fényképeket és videókat csinálni.

Hihetetlen tájak

Különös sziklák, iszonyú meredek hegyoldalak, gyönyörű fenyőerdő, oázisnak beillő tavak és idilli csend - nem tudtunk betelni a látvánnyal. Egy idő után már olyan úton haladtunk, amely nemcsak, hogy egysávos volt és szerpentines, de helyenként még védőkorlát sem volt. Nem tudom, mit csináltunk volna, ha az egyik kanyarban szembejön velünk egy busz. Szerencsére nem jött, ezen a részen több óra alatt alig egy-két autóssal találkoztunk. Ide már nem igazán jutnak el a turisták. Az egyik kis eldugott faluban egy szakadék szélén mekegő kecske, kaktuszkertek és a meredek utakon gyalogló helyiek látványa fogadott. Na meg egy hatalmas gát, amelyen az a felirat állt: "Make a wish" azaz "Kívánj valamit". Mindenesetre meglepődtem, amikor az egyetlen nyitva talált kis boltban az egyik eladó épp a laptopján mutogatott valamit egy idősebb néninek. A technika azért elért idáig.

Egy eldugott falu a hegyekben

Összességében nagyon hamar elrepült a szigeten töltött nyolc napunk, legalább egy hónapot még szívesen maradtunk volna. Az utolsó naplementét a sivatagban követtük végig, nehéz volt búcsút mondani ennek a különleges helynek. Tetszett, hogy az előzetes várakozásainkkal ellentétben egyáltalán nem volt tömegnyomor a Playa del Inglés strandján és a városban sem, egy itt dolgozó magyar lány szerint ez egyértelműen a válságnak tudható be. Hiszen még szeptember végén is bőven 30 fok körül van a hőmérséklet nappal, és este se megy 20 fok alá. A napsugarakkal viszont vigyázni kell: egy-két óra alatt nagyon le lehet égni naptej használata nélkül. Érdemes a strandolást feldobni különböző kirándulásokkal és egyéb programokkal. Utóbbiak közül ajánljuk a Palmitos Parkot (itt többek közt papagáj- és delfinshow-kat rendeznek), egy hajókirándulást, különböző vízi sportokat, de van Aquapark, és meg lehet lovagolni a homokdűnéket is sandboarddal. Csak az idő és a pénztárcánk szabhat határt a tervezésnek, a felsorolt programok 25-50 euró körül vannak. Egy hétre, az olcsó repülőjeggyel, szállással együtt, fejenként 200-250 ezer forintos költséggel számolni kell, de megéri elkezdeni a spórolást.