Chamonix nem a kezdő síelők terepe, de aki kedveli a meredek szűzhavas pályákat, egyszer mindenképpen ki kell próbálnia, milyen itt siklani. A környék már a 18. században a hegymászók paradicsoma volt és a sportként űzött hegymászás is tulajdonképpen indult el.
A hatalmas kiterjedésű területet ma is kedvelik a hegyek szerelmesei, de mára inkább az extrém síelők paradicsoma lett a hely, ráadásul a luxus kategóriában. A síterep egyébként több különálló, de egymással összekapcsolt pályarendszerből áll, így azok is megtalálhatják a megfelelő lejtőket, akik kevésbé gyakorlott síelők. A legnehezebb terepnek a Grand Montets terület számít, itt találhatók a leginkább embert próbáló meredek szakaszok.
Chamonix persze nemcsak a sílésről és a téli sportokról szól, hiszen a városban egymást érik az elegáns éttermek, bárok és ötcsillagos szálláshelyek. A kínálat óriási: ha pénztárcánk engedi szinte bármilyen szállást foglalhatunk szaunával, panorámás jacuzzival, sőt moziteremmel is. A szállások egy részéhez saját séf és személyzet is tartozik.
Chamonix-ba mégsem ezért, hanem a lélegzetelállító jelöletlen pályákért érdemes ellátogatni. A pályák közül kiemelkedik a 17 kilométer hosszú szűzhavas pálya a Vallee Blanche-ban, amelyre legjobban talán a rémisztő jelző illik. A pályát rendszerint - és idén különösen - tökéletes állapotú porhó borítja, s ahogy lefelé haladunk, megdöbbentő formájú és hatalmas jégformációk között csúszhatunk. A pályán óvatosan kell síelni, ugyanis a gleccserekre jellemző szakadékok, mély jéghasadékok sem ritkák. A megerőltető menet után a völgyben több hütte és étterem közül lehet választani, ahol a hagyományos nyugati és az egzotikus fogások tucatjait próbálhatjuk ki.
Még ennél is extrémebb síprogram lehet a helisízés, azaz amikor egy helikopter szállítja a síelőket a hegycsúcsra, hogy aztán onnan csússzanak le a meredek szűzhavas pályákon. A legnépszerűbb helikopteres túra a hatalmas Mont Blanc tömbjéhez viszi az érdeklődőket. A helikopter néhány méterrel az Argentiere-gleccser felett száguld az Alpok legmagasabb csúcsa felé, ami a naplemente óráiban nyújtja a leginkább hatásos látványt. A pilóták le is teszik a gépet a 4810 méter magas csúcson, vagy annak közelében: az élmény leírhatatlan és felemelő egyben. A túra végén pedig egy hajmeresztő siklás várja a vállalkozó kedvűeket a csúcs közeléből induló fekete pályán.
A terep annyira nehéz, hogy a brit hadsereg és az SAS is használja kiképzőterepként a kommandósai számára. Egy ilyen nehézségű csúszás nem iktatható be minden nap, de egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni. Felejthetetlen élményt nyújt majd mindenkinek és egészen biztosan visszavágyik majd a hegyek királynőjére, aki egyszer leküzdötte magát onnan.