Mezítlábas zarándokok a forró aszfalton

Mauritiusról a legtöbb embernek a luxusnyaralás ugrik be, pedig ha valaki kifizeti a valóban drága repülőjegyet, a kinti élet már egyáltalán nem drága. Ráadásul nemcsak a strand jelenti az egyetlen programot, mint sok más nyaralószigeten: van itt világörökségi helyszín, színes homokdűnék, lehet oroszlánokkal sétálni vagy a fakír zarándokok önkínzásán szörnyülködni.

Furcsa, ha egy országnak egy több mint 300 éve kihalt, mókás kinézetű madárfaj a jelképe. Márpedig Mauritiusba utazva már a repülőtéri formanyomtatványon feltűnik a sziget ikonikus madara, a még ma is imádott dodó (lásd a címer bal oldalán) - emlékezhetünk rá magunk is Gerald Durrell Aranydenevérek, rózsaszín galambok című könyvéből. Még különösebb, hogy a 20-25 kilogrammos, röpképtelen galambféle, amely többek között a félénkség teljes hiánya miatt halt ki, a DNS-vizsgálatok szerint nem a szigettől 2000 kilométerre lévő Afrikából, hanem a jóval távolabbi Ázsiából származik. Ahogy a lakosainak jó része is.

Amikor már levonult a turistaáradat

Én január második hetében utaztam oda, amikor már hazafelé szállingóztak a szilveszterre érkezett turisták, és igazán baráti áron lehetett szálláshoz jutni: egy, az ország egyik legszebb strandjától 200 méterre levő komplett lakást napi 35 dollárért sikerült kibérelnem - hatalmas konyhával, terasszal és reptéri transzferrel.

Lesétáltam a vízpartra, és ekkor ért az első meglepetés. Eddig azt hittem, mi magyarok vagyunk a világon a legtorkosabbak, ha strandolásról van szó - alap a sült hekk, a palacsinta, a fagyi és a gofri -, de a mauritiusiak sem kispályások. Családcentrikus nép lévén minimum tíz fővel vonulnak ki, összecsukható kempingszékekkel, asztalokkal, társasjátékokkal, hatalmas üstökkel, gázrezsókkal és megszámlálhatatlan sörös- meg üdítőspalackkal. Van, aki csak néhány gyékényt hoz ki, de láttam perzsaszőnyeget is, és az árnyékolást is elég profin oldják meg, a fák közé kifeszített több négyzetméteres kendőkkel.

Családi program a strandolás (Kattintson a képre a galériáért!)

A lakásomhoz legközelebbi városba jártam be éttermekbe és vásárolgatni, csicsásra festett távolsági buszokkal. Ezek ugyan minden fánál megállnak, de viccesen olcsók, és mindnek egyedi neve van, mint például Spiderman vagy Bad Boys. De ha nem jött a busz, egy taxit is nyugodtan le lehetett inteni, mert helyi szokás szerint azok is csak a buszjegy árát kérik el az utasoktól.

Érdemes kirándulni messzebbre is

Ha távolabb akar utazni az ember, az autóbérlés sem túl komplikált, a szállásadók általában bármikor elő tudnak állítani egy járgányt. A szigeten a bal oldalon vezetnek, de ha valakinek ez újdonság - mint ahogy nekem is az volt - Mauritius remek gyakorlóterep. Az utak nem zsúfoltak, a helyiek pedig nem stresszesek, úgyhogy szép, nyugodt tempóban haladhatunk. Érdemes is kirándulni, mert látnivalók akadnak bőven.

Ilyen például a "hétszínű föld" Chamarel mellett. Egy kis területen a homokdűnék teljesen természetes módon hét színben játszanak: piros, barna, lila, zöld, kék, bordó és sárga. A vulkanikus kőzetekből származó színek csíkosra festették a dűnéket, melyek másik különös jellegzetessége, hogy az esők ellenére nem erodálódnak.

A hétszínű föld Mauritius egyik különlegessége (Kattintson a képre a galériáért!)

A természeti látványosságok közül kiemelkedik a Le Morne-hegy, amely világörökségi helyszín a sziget délnyugati csücskében. A 19. század elején ez a hegy mint egyfajta természetes erőd szökött rabszolgák búvóhelyéül szolgált. A rabszolgákat az Indiai-óceán környező vidékeiről, elsősorban Madagaszkárról, Indiából, Mozambikból és Tanzániából hurcolták a szigetre, hogy a cukoriparban dolgoztassák őket. A szökött rabszolgák a különös formájú hegy barlangjaiban rejtőztek, mígnem 1835. február 1-jén egy rendőri különítmény értesítette őket, hogy eltörölték a rabszolgaságot. A legenda szerint az egyenruhások megjelenésére számos szökevény a tengerbe vetette magát.

A szigeten található a világ egyik legjelentősebb botanikus kertje, a Pamplemousses, ahol elsőrangú gyűjteményt találunk ritka trópusi növényfajtákból. Az érdekes növények kedvelőinek ajánlott Aigrettes szigete is, mindössze néhány perces hajóútra Mahebourgtól. Aigrettes egy amolyan ökosziget: a Mauritiuson kihalófélben levő állatfajokat és növényeket igyekeznek itt megmenteni ellenőrzött körülmények között (azaz itt nincsenek olyan más állatok és növények, amelyek a veszélyeztetett fajokat fenyegetnék). Az egyik sikersztori a rózsaszín galamb, amelyből két évtizede mindössze 9 példányt tudtak megszámolni természetes élőhelyén, a Fekete-folyónál, de a szigeten már 60 felett jár a számuk.

Ilyen csónakon lehet átjutni Aigrettes szigetére (Kattintson a képre a galériáért!)

Közkedvelt kirándulóhely a La Vanille krokodilpark, ahol a krokodilok mellett óriásteknősökkel is találkozhatunk. Itt egy pillanatig sem kell sajnálni a fogva tartott állatokat, ugyanis a park éppen hogy a túlélésüket biztosítja: az óriásteknősök már a kihalás szélén voltak, amikor ebben a parkban újra elkezdték szaporítani őket. A La Vanille krokodilparkban ezernél is több teknőcöt tartanak, korcsoportos megosztásban - külön területen élnek a bölcsisek (1-3 év), az ovisok (3-5 év) és a nagyobbacskák. A kicsik el vannak kerítve, de a felnőttek szabadon mászkálnak.

Barátkozás az oroszlánokkal

A legizgalmasabb azonban a Jardin de Casela, ahol a rengeteg jó program közül is kiemelkedik az, hogy oroszlánokkal sétálhatunk egy órát. Érdemes előzetesen bejelentkezni, mert egy nap csak pár séta indul, és egy csoportban csak tízen lehetnek. Először is kirostálták a jelentkezők közül a gyerekeket, ugyanis csak 150 centiméteres magasság felett lehet részt venni a közös sétán. Mindenkivel aláírattak egy nyilatkozatot, hogy a saját felelősségére megy oroszlánok közé, majd el kellett tenni minden táskát, le kellett venni a napszemüvegeket, és mindannyian kaptunk egy botot. Az instrukciók szerint az oroszlánok hátát megsimogathattuk, akár a farkát is megfoghattuk, de a fejüket nem volt szabad megérinteni, vagy eléjük kerülni, átölelni pedig végképp tilos volt őket. Ahogy mondták, futni nem érdemes, ahogy pánikolni sem: bármilyen veszély esetén közönyösen meg kell állni. Elméletben legalábbis.

Ritka lehetőség egy oroszlán hátát megsimogatni (Kattintson a képre a galériáért!)

A felkészítés után megjöttek a sétapartnerek: két kétéves nőstény oroszlán - Nhunzi és Tsoko - a gondozóikkal, valamint egy fotós és egy videós. Eleinte megszeppenve haladtunk a két oroszlán mögött, de aztán egyre bátrabbak lettünk, és meg-megsimogattuk a hátukat. A gondozók hoztak néhány nyers húscafatot, azt hosszú botra tűzve megmutatták a két oroszlánnak, majd feltartották a botot egy fa mellé - az oroszlánok játszi könnyedséggel másztak fel érte a fára. Ebből egyrészt rájöttem, hogy nem azért nem támadnak ránk, mert nem éhesek (láthatólag azok voltak), hanem mert megszokták az emberek társaságát. Másrészt azt is megtanultam, hogy nem érdemes fára mászni a támadás elől, úgyis jóval ügyesebbek nálam.

A séta végén a kisoroszlánokkal is találkozhattunk, sőt azokat is megdögönyözhettük. Legnagyobb csodálkozásomra az anyaoroszlán ezt is hagyta, pedig egy ketrecben voltunk vele.

Átlyukasztott bőrök és égő talpak

Minden utazásomon igyekszem részt venni helyi ünnepségeken is. Mauritiuson a legkülönlegesebb a Cavadee fesztivál, a hindu tamil közösség legnagyobb ünnepe. A hithű zarándokok az ünnep előtt több napig böjtölnek. Ezen a napon rózsaszínbe öltöznek, testüket és nyelvüket több tűvel átszúrják, és hatalmas súlyú virágoltárokat a vállukon cipelve vagy derekukon átszúrt tűvel húzva, mezítláb vonulnak a folyótól a városban található templomig. Az út bő egyórás, és elképzelni nem tudtam, hogyan bírtak gyalogolni a forró aszfalton - én az extrém körülményekre kifejlesztett, vastag talpú sportszandálomban is éreztem az út forróságát. Egy pillanatra kibújtam belőle, hogy leteszteljem, milyen érzés mezítláb, de azonnal felszisszentem, úgy égette a talpamat az út.

Európai szemmel bizarr az ünneplők önsanyargatása (Kattintson a képre a galériáért!)

A legtöbb fakírnak volt néhány fős kísérete - ők terelgették a zarándokot, inni adtak neki, és amikor megállt a menet, kicsit levették a válláról a terhet. Az útközben lakók slagokkal igyekeztek hűteni az aszfaltot, és a kísérőknél is volt néhány vödör víz. Amikor volt néhány percnyi pihenő, vizes faleveleket tettek le az útra, hogy erre állva tudják hűsíteni a zarándokok a talpukat.

Meglepő módon sok volt a nő és a gyerek is, ők persze kevesebb tűvel és könnyebb teherrel. Bár a rengeteg, testbe szúrt tű látványa igen felkavaró volt, mivel senkit nem láttam vérezni vagy igazán szenvedni, nem volt kibírhatatlanul félelmetes a látvány. Időnként azért el kellett fordulnom, hogy összeszedjem magam.

A kísérők néha besegítenek (Kattintson a képre a galériáért!)

Ideális úti cél - csak a repülőjegy drága

Talán ennyiből is kiderül, hogy Mauritius ideális célpont az olyan utazónak, aki nem tudja előre eldönteni, mennyire aktív nyaralásra vágyik. Ha egész nap heverészne az óceán partján, akkor se marad le világhírű nevezetességekről, de ha programokra vágyik, bőven találhat azt is. A sziget mérete miatt egy állandó szállásról egynapos kirándulásokkal is be lehet járni a fontosabb látnivalókat.

Időjárás szempontjából teljesen mindegy az út időzítése, ugyanis egész évben strandszezon van, és nincs különösebben monszunidőszak sem. Az egyetlen, amire figyelni kell, hogy érdemes elkerülni az év végi ünnepeket és a francia iskolai szüneteket, mert akkor tömegek érkeznek a szigetre. Ezt leszámítva békés, néptelen strandokat lehet találni, és a programok során is meglepően kevés turistával lehet összefutni.

Nem feltétlenül kell zsúfolt strandoktól tartani (Kattintson a képre a galériáért!)

A Karib-térség, a Maldív-szigetek vagy éppen a Francia Polinézia szigeteivel ellentétben itt csupán 3 órás az időeltolódás hazánkhoz képest, így könnyű az átállás. De Mauritiusnak az Indiai-óceán hasonló, trópusi paradicsomaival szemben is vannak előnyei: a több programlehetőségen kívül itt izgalmasabb a konyha, és jóval megfizethetőbb, mint Seychelles vagy Reunion. Ha nem lenne olyan drága eljutni oda, akár olcsón is ki lehetne hozni, ám amióta nincs közvetlen charterjárat Budapestről, nem lehet olcsón megúszni a repülőjegyet.