Amszterdam egyszerre elragadó és pusztulásra érdemes. A kontinens egyik legszuperebb reptere van itt, de a vele lényegében összeépült központi vasútállomáson nincs utastájékoztató tábla. Azt pillanatok alatt meg lehet tudni, hogy a Kuala Lumpur-i gép hány percet késik, de hogy Hágába mikor és melyik peronról megy vonat, azt csak az információs pultnál kérdezhetjük meg a kirendelt vasutastól.
Az indulás csak az egyes vágányoknál, lebontva van kiírva, teljes érkező és induló vonatmenetrend azonban nincs - mi legalábbis nem találtuk (ezzel kapcsolatban további hasznos infornációk a kommentekben - a szerk). Jegyet csak itt érdemes venni - már ha az ember nem jár egy koffer bankjeggyel. A holland vasútnál ugyanis csak Amszterdamban, s ott is csak a reptéren és a központi vonatpályaudvaron tudunk külföldi bankkártyával fizetni.
Amikor nyüzsgés van
Ugyanolyan sárga jegyautomaták találhatók máshol is, de azok csak a helyi kibocsátású kártyákat fogadják el. Ugyanebbe a problémába szaladhatunk bele, ha például egy ajándékboltban kívánnánk meg egy bélelt fapapucsot, vagy egyszerűen betérünk egy szupermarketbe.
Teljesen váratlanul több helyen elfogadták a nemzetközi kártyákat is, de semmi logikát nem találtunk benne, úgyhogy ajánlatos előre felszerelkezni készpénzzel. Ami, valljuk be, egy ilyen fejlettségű országban elég röhejes.
Lányok a kirakatban
Csak az igazán prűdeknek érdemes elkerülni Amszterdamban a vörös lámpás negyedet. Egyébként még a fogyasztani nem szándékozó turistának is megéri itt egyszer körülnéznie: a városrész kifejezetten hangulatos, csatornák, téglaházak keretezik a fehérneműben mosolygó lányokat az ablakokban.
A szexuális segédeszközök és termékek iránt érdeklődők kedvükre válogathatnak a számtalan boltban, a divat iránt kevésbé fogékony vásárlók pedig outletekben juthatnak hozzá egy-egy kívánatos ruhadarabhoz vagy kiegészítőhöz. Azt nehéz megmondani, bizonyos darabok miért mentek már ki a divatból.
A fertelmes városrész után csak kicsit szolidabb a bulinegyed, a Leidseplein környéke, ahol egymást érik a kocsmák és éttermek, és ahol hétvégenként mobil piszoárokat is kihelyeznek a férfiak számára. A szerkezetek, amelyek leginkább köztéri csaphoz vagy kúthoz hasonlítanak, egy tér közepén kapnak helyet, hogy minden irányból jól láthatóak, megközelíthetőek és szagolhatóak legyenek.
A város híres csatornája
A múzeumi negyed mindössze két villamosmegállónyira található a Leidsepleintól, a Van Gogh múzeum pedig kötelező látnivaló. Szintén kihagyhatatlan a hajókázás a város híres csatornáin, a túrák a vasútállomás mellől indulnak télen-nyáron.
Amszterdam igazi nagyváros, ezért péntek esténként a buliba indulók igen nehezen találnak parkolóhelyet - a kerékpárjuk számára. Egyszerűen nem lehet betelni a megtelt háromemeletes bringaparkolóval, vagy amikor egy szőke lány megpróbálja két kopott járgány közé beszorítani a magáét, mert ötven méteres távolságban egyetlen villanyoszlopnál sincs hely.
Beszédes adat, hogy évente több mint százezer bringát lopnak el a városban. Ennek fényében érdemes meggondolni, bérelünk-e járgányt. Ez errefelé csak gyakorlott bicajosoknak ajánlott, kocabringások és tanulóvezetők inkább tartogassák a Tisza-tó körüli túrára a kerékpározást.
Bringák bringák hátán
A forgalom ugyanis olyan nagy, mintha egy mátrai falucskából hirtelen egy pesti csomópontban találná magát a vasárnapi vezető. Jobb a napijegy, csak 7,40 euró, nagyon profi és kiterjedt a villamos- és a buszhálózat. Helyi sajátosság, hogy a villamosok egy részén a hátsó ajtónál kalauzok ücsörögnek, úgyhogy itt ne próbálkozzunk bliccelni. Közlekedési térképet ingyen szerválhatunk a főállomás melletti jegyirodában.
Napijegy csak kutyáknak és kerékpároknak
Hollandiát vonattal lehet és érdemes kényelmesen beutazni, akár napijeggyel, akár egyszerű jeggyel. A napijegyet egyébként nem tudtuk volna megvásárolni, mert valami rejtélyes oknál fogva csak kutyáknak és kerékpároknak volt megjelölve ez az opció az automatában.
Amszterdamból gyakran jár vonat Eindhovenbe, ahonnan egyébként az olcsó légitársaságok fillérekért elrepítenek Budapestre, illetve Debrecenbe is. Ha több szép várost szeretnénk közbeiktatni, akkor is csak kicsit drágább a kerülő miatt a vonatjegy Eindhovenbe. Így hát célszerű felfűzni egy útra legalább Hágát, Leident, Delftet és Rotterdamot. Könnyen megoldható, hogy akár minden állomáson leszálljunk, körülnézzünk, majd egy következő vonattal tovább álljunk, ugyanis egymást követik a járatok, menetrendet sem kell nézni.
A leideni régi szélmalom
Hága a királyi család - és az emberi jogi bíróság - lakhelye tele patinás palotával és egyéb mesés épületekkel. Ezeknél azonban sokkal egyedibb látványt nyújt Leiden, amely régi szélmalmával és piacával csábítja a turistákat.
A malom bejárható, csak a lapátok vannak lekötve - nehogy elvigyen egy-egy bámészkodót. Az alsó szinteken a berendezett molnárlakás, feljebb mászva - szó szerint - maga a gazdasági tevékenység ölt testet.
Delft az a város, ahová az irodák a szervezett túrára Amszterdamba érkezőket elviszik egynapos kiruccanásra. Valóban sajátos hangulatú hely, a csatornák közti sikátorok és macskaköves utcácskák elbűvölőek, nem szabad kihagyni egy két órás leszállást a vonatról. Ha pedig több időnk van, sétahajózásra is érdemes befizetni.
A hangulatos Delft
Már kezdett sötétedni, amikor a piacra értünk, alig volt nyitott stand, de a sajtos pultot még épp sikerült elcsípnünk. Ezt az élményt semmiképp sem szabad kihagyni egyetlen sajtkedvelőnek sem, garantált, hogy az itt vásárolt termékeknek nem lesz idejük kiszáradni a hűtőben. Normális sajtszeletelőt mindazonáltal nem árultak sehol. Amit használtak, az egy átlagos háztartásban, ahol nem ötkilós darabról kell szeletelni, nem igazán praktikus.
Mi végül a két napos kiruccanás során nem jutottunk el oda, da akinek vasúti napijegye van, használja ki, és ugorjon le délre, Maastrichtba. Persze nem a híres konvergenciakritériumok tanulmányozása céljából, hanem mert Hollandia egyik legszebb, az északiaktól teljesen eltérő hangulatú városkájáról van szó.
Vasárnapi nihil Eindhovenben
Eindhoven viszont a hét végén ultramodern falunak tűnik, reptérrel. Ez főleg akkor nyert bizonyosságot, amikor vasárnap délelőtt sétálni indultunk. Valószínűleg pestisjárvány idején is többen mászkálnának az utcán. Kiterjedt sétálóutca-hálózat van a belvárosban tele bolttal és étteremmel, de vasárnap egyik sem volt nyitva. Egy kávézót és egy gyorséttermet találtunk csak, ahol volt némi mozgás, de embert csak messziről láttunk. A tétova turisták mellett három pokolian részeg fiatal holland kereste a szombat esti buliból a hazafelé vezető utat.
Eindhoven sétálóutcája
Mindebből az a tanulság, hogy ha egy jó kis bevásárlással szeretnénk elütni az időt Eindhovenben, semmiképp se időzítsük az ottlétet vasárnapra. Viszont ha kedves nejünk költekezési kedvét szeretnénk szolid eszközökkel visszafogni, akkor ez a legmegfelelőbb nap.
A város legkiborítóbb része azonban nem az üres utca volt, hanem a reptér. Épp átépítés alatt állt, emiatt egy vidéki vasútállomás érzetét keltette. Itt sem fogadtak el külföldi bankkártyát - ami azért elég gáz egy olyan repülőtéren, ahonnan szinte öt percenként indul járat Európa valamennyi országába -, de a kellemetlenséget csak tetézte, hogy az egyetlen bankautomata a terminálon kívül, egy bódéhoz ragasztva volt felállítva.
A becsekkolás után valamelyest európai környezet fogadta az utazókat, de ez sem nagyon tudta feledtetni az áldatlan körülményeket. Megérkezésünket követően üdítően szépnek és hatalmasnak tűnt a budapesti reptér.
Amszterdamba ma még a Transavia légitársasággal lehet olcsón eljutni, de ők hamarosan csak Rotterdamba repülnek majd Budapestről. Ez egy hollandiai túra szervezésénél annyi változást jelent, hogy a kikötővárosból célszerű Amszterdamba indulni, majd Utrecht érintésével elcsípni Eindhovenben valamelyik olcsó járatot hazafelé. Vagy persze ugyanez fordítva, menetrendtől függően. Mivel Hollandiában a szállás, a vonatozás és az étel-ital kifejezetten drága, reggeli indulásra és esti hazaútra érdemes tervezni a kispénzű, ámde érdeklődő turistának. |