Ladyboy, drog és pingpongshow

Ha kíváncsi arra, hogy milyen az, amikor egy hal vagy éppen egy béka mászik ki egy vaginából, vagy az, amikor egy ladyboy szeretné elcsábítani, akkor Thaiföldön a helye. És az sem jelenthet problémát, ha az új élményeket egy tengerparti dzsointtal dolgozná fel a legszívesebben. Gaucsógyík ott járt.

Ha az ember Thaiföldre gondol, akkor a paradicsominak vizionált tengerpart, az örökké mosolygó thaiok sztereotípiája vagy valamilyen köcsög facebookos ismerősének a menőző fotói mellett legalább ugyanennyire jutnak eszébe a ladyboyokról szóló mítoszok, a korlátlan droghasználatról hallott történetek vagy a go-go bárokban élvezkedő hatvanas nyugati szexturisták.

Szűk három hét talán akkor is kevés lenne arra, hogy az ember megtalálja a legtökéletesebbre plasztikázott ladyboyt vagy a vaginából legmesszebb repülő pingponglabdát, ha ezek a dolgok szerepelnének a céljául kitűzött top10 látnivaló között. Nekünk így pláne felületes benyomásaink vannak az idézett jelenségekről, és bár közel sem gondoljuk úgy, hogy Thaiföldön csak ezekről szólna a turizmus (ahogy Amszterdamban sem csak beszívva kurvázunk), mégis meglehetősen bigottan kell ragaszkodni a tengerpart és a szállás közötti legrövidebb útvonalhoz, hogy ne találkozzunk velük.

Túlcsordul a női hormon

Az ember már csak olyan, hogy ha valamelyik ismerőse Thaiföldre készül, akkor feltétlenül úgy érzi, hogy el kell sütnie egy ladyboyos viccet. Persze kevés jobb haknitémát lehet elképzelni annál, mint a haverunk, aki egy közös utazás során arra figyel fel, hogy a csaja útlevélében a Male szó van beikszelve. Tapasztalatunk szerint azonban közel sem olyan nehéz felismerni egy ladyboyt, ha pedig nem elég árulkodó a hangja, az alakja, az ádámcsutkája vagy a keze, akkor bízhatunk abban, hogy a helyi csajok figyelmeztetnek minket arra, ha éppen egy ladyboy próbál bennünket a mellkasunk karmolászásával felszedni.

Ladyboynak azokat a transzszexuálisokat nevezik, akik férfinak születtek, de hormonkezelések, plasztikai vagy akár nemváltó műtétek után nőként viselkednek. Több magyarázatot is hallottam arra, hogy mi az oka annak, hogy egyes becslések szerint Thaiföld férfilakosságának akár 10-20 százaléka is ladyboy lehet. Ezek között szerepel, hogy a nemi szerepek nincsenek annyira erősen hangsúlyozva és rákényszerítve a gyerekekre, mint a nyugati világban, a transzszexualizmus jóval elfogadottabb, a thai férfiakban az átlagosnál több a női hormon, de olyanról is olvastam, hogy a szociális háló gyengesége miatt a lány nélküli családok kevésbé érzik magukat biztonságban, ezért tudatosan lányként nevelik az egy egyik fiúgyermeküket.

Ladyboyok Phuketen

Amennyire beleláttunk, az átlagos szórakozóhelyeken könnyedén lehet ladyboyokkal találkozni, de viselkedésük legfeljebb abban a különbözik az amúgy nem túl szolid lányokétól, hogy még rámenősebbek. Persze az mindig eléggé megfűszerez egy bulit, ha tanúi lehetünk egy olyan arcnak, aki előbb idült mosollyal az arcán az éjszaka császárának érzi magát, majd két perccel később rájön, hogy nem egy ladyboy seggét szerette volna tapizni a táncolás közben. Ladyboyokkal azonban nem csak az éjszakában lehet találkozni, egy vidéki fagyizó árusaként ugyanúgy feltűnhetnek, mint egy buddhista templom idegenvezetőjeként.

Füvezés a rendőrőrs mellett

Az útikönyvekben, internetes fórumokon szinte csak arról lehet olvasni, hogy elmúltak már azok az idők, amikor bármilyen droghoz könnyedén hozzá lehetett jutni Thaiföldön. A 2000-es évek eleje óta jóval szigorúbban lép fel a rendőrség a kábítószerek ellen, a terjesztésért akár halálbüntetést is kiszabhatnak. A rendőrök proaktívan keresik a droghasználókat, ezt támasztja alá az a történet is, amelyet egy hatvan év körüli amerikai szexturista mesélt. Már tíz éve nem szívott, amikor megkínálták egy buliban. Beleslukkolt a dzsointba, a következő pillanatban pedig már egy pisztolyt tartottak a fejéhez, végül ezer dollárt kellett fizetnie.

A valóságban azonban úgy tűnt, nagyjából annyira komplikált hozzájutni a fűhöz, mint egy pohár sörhöz. A Ko Phi Phi vagy a Ko Phangan szigeteken csak annyit kell mondani egy vízparti bár pincérének, hogy egy dzsointot kérek, és az előre tekert cigit annak ellenére is biztonságosan el lehetett szívni, hogy 50 méterre volt az embertől egy rendőrőrs. Aki értelmes programnak tartja, hogy órákon keresztül a turistákat égő botokkal szórakoztató thaiokat mozizzon a legbetegebb elektronikus zenére, az 200 bahtért (1400 forintért) juthat hozzá egy tekintélyes méretű cigihez.

Ko Lantán már egy hosszabb partszakasz is szinte kizárólag a füvezők ellátására épül. Több száz méter hosszan követik egymást olyan bárok, amelyek méteres kannabiszjelekkel, feliratokkal és reggae-vel teszik egyértelművé profiljukat. Itt hallucinogén gombából készült mushroom shake-et kapni a bárokban, de csak hallomásból tudjuk, hogy Joe-n kívül senkire sem gyakorolt komolyabb hatást. Bártulajdonosokkal és turistákkal beszélgetve az a kép bontakozott ki előttünk, hogy a szigeteken nyugodtan lehet szívni, a rendőrséget lefizetik a füvet árusító bárok. Ha viszont nem ezekben a bárokban szívunk, akkor már nem élvezhetjük ezt a fajta védettséget, ezért is árulnak főleg előre tekert cigiket. A tapasztalat azt mutatta, hogy az íratlan szabályokat is viszonylag nagy biztonsággal át lehet hágni, legalábbis a menetrend szerinti hajókon vagy távolsági buszokon alkalmanként megcsapó fűszagból erre következtettünk.

Nyomasztó pingpongshow

Vasárnap este lehetett, olyan 11 óra, amikor azon kaptam magam, hogy egy dohos emeleten állok, a kezemben pedig egy lufit tartok. Úgy egy méterre álltam egy olyan puritán színpadtól, amelyre egy független magyar színházat is tökéletesen el tudnék képzelni, és arra vártam, hogy egy vaginából kilőtt dartsnyíl olyan háromméteres röppálya után kidurrantsa a kezemben tartott lufit. Az addig közepes hatékonysággal célzó, közepesen molett nő nem hibázott, elsőre kidurrantotta a kezemben tartott lufit.

Go-go bár Thaiföldön

Ez egy úgynevezett pingpongshow-n történt, amely Thaiföld egyik legbizarrabb hozzájárulása az egyetemes kultúrához. A pingpongshow arról szól, hogy lányok ideiglenes jelleggel a vaginájukban tárolt tárgyat vagy élőlényt húznak elő, lőnek, engednek vagy préselnek ki a külvilágra kisebb-nagyobb közönség előtt. Az erre a célra használt objektumok között szerepelt a dartsnyíl mellett pingponglabda, teknős, kismadár, béka, hal, denevér, kacsa vagy összekötött borotvapengék.

Az ilyen show-val bármilyen olyan első vonalbeli turistacélponton lehet találkozni, mint Pattaya vagy Phuket, de Bangkok számos vöröslámpás negyedében is tucatszám lehet találni ilyeneket. Mi egy közepesen lehúzós helyen voltunk a bangkoki Patpongban, 300 bahtot (2100 forintot) kellett fizetni, amiben talán egy sör is benne volt. Bár aznap a képzelőerőm jelentős részét oktrojálta egy hirtelen előbukkanó halacska, az igazság az, hogy kevés nyomasztóbb helyen voltam életemben.

A színpad közepén kedvetlenül vonagló, közepesen molett nőkön csak akkor lehetett látni némi lelkesedést, amikor borravalót lejmoltak. A két, pingponglabdákban utazó nőt két, tizenkét évesek testalkatával rendelkező go-go táncos egészítette ki, akik hisztérikus nevetésben törtek ki, amikor egy betoppanó vendég előtt felhúzhatták a bozótot takaró miniszoknyájukat. A legszeretetreméltóbb mindenesetre az az ogre testfelépítésű ladyboy volt, aki a számára kedvezőtlen körülmények ellenére sem riadt vissza a pasizástól. Aki pedig valami monumentálisabbra vágyik, annak irány Mexikó.