Ráültünk a gyógyító kövekre

Bár alapvetően nem túrázni, hanem családi látogatásra utaztunk Bükkszentkeresztre, hoztuk a formánkat, és felfedeztük egy kicsit a környéket. Kipróbáltuk a gyógyító köveket, és átugrottunk a romantikus Lillafüredre is.

"A kövek nem gyógyítanak, de a sör igen" - vetette oda nekünk viccesen egy idős bácsi, amint épp a gyógyító erejükről elhíresült kövek felé sétáltunk Bükkszentkereszten, Magyarország egyik legmagasabban fekvő településén. Ha már erre jártunk, persze mi sem hagyhattuk ki, hogy megnézzük a gyógyító köveket. Rengetegen jönnek ide zarándoklatra a gyógyulás reményében, bár ezen a szombat délutánon néhányan voltak csak rajtunk kívül, így nem kellett sokat várnunk arra, hogy leülhessünk a Boldogasszony kövére, amely a leghíresebb. A nevét onnan kapta, hogy a legenda szerint valaha Bükkszentkereszten járt Szűz Mária, és ez volt az a kő, amelyre leült pihenni. Sokan állítják, hogy felgyógyultak különböző betegségeikből azok után, hogy a köveknél jártak, és természetgyógyászok is visszaigazolták már a hatását.

A gyógyító kövek

Bevallom, én hiszek a gyógyító energiák létezésében, úgyhogy jó néhány percig üldögéltünk csendben a Boldogasszony kövén. Mivel szerencsére nem vagyok beteg, így csodás gyógyulásról nem tudok beszámolni, de az biztos, hogy nagyon jó érzés volt itt lenni, és nem maradtak el a magas energiaszintnél általában tapasztalt tünetek sem: vagyis a fejfájás és az enyhe nyomásérzet a szívcsakránál. Egyébként úgy tartják, hogy minden egyes kő különböző betegségeket gyógyít, a helyszínen is ki van rakva egy térkép, amelynek segítségével el lehet igazodni. Sokan nem csak ülni, de feküdni, sőt piknikezni is szoktak a köveknél, vagy ölelgetik a környező fákat. Mások persze csak nevetnek az egészen, a lényeg, hogy ne zavarjunk meg senkit.

A gyógyító kövek

Bükkszentkereszten nemcsak a köveknek, hanem a levegőnek is gyógyhatása van: még az 1930-as években végzett kutatások alapján mutatták ki, hogy az itteni levegő enyhülést nyújt a pajzsmirigyproblémákkal és a súlyos légzési zavarral küszködőknek, és segíti a fáradt szervezet regenerálódását is. A 600 méteres átlagmagasságban elhelyezkedő, hegyekkel körbevett falu tényleg csodás környezetben fekszik, így nem csoda, hogy rengeteg a nyaralóház. Az utcákon sétálva több hangulatos panziót és éttermet is láttunk, kedvelik a környéket a turisták.

A köveket a falu határában találjuk, de mi persze nem értük be ennyivel, hanem mentünk tovább a zöld turistajelzést követve a Bükk egyik déli csúcsa, a 720 méter magas Kőlyuk-galya tetejére. Bár a csúcson a fák miatt a kilátás az Alföldre nem volt annyira tiszta, azért kellemes kis túra volt. Már csak azért is, mert az út nagy részében senki mással nem találkoztunk, ami például a Budapest körüli kirándulóhelyeken elképzelhetetlen, így maximálisan élvezhettük a természet nyugalmát.

Megpihentünk egy kicsit a csúcson

Bükkszentkereszt, régi nevén Újhuta, az 1755-ben létrehozott üveghutájának köszönheti kialakulását. Mivel az üveggyártáshoz kevesen értettek, cseh, szlovák, lengyel, rutén és német származású üvegfúvómestereket telepítettek be, és még ma is sokan beszélnek szlovákul - olvasható a falu honlapján. Az üveg alapanyagaival és az üveggyártás eszközeivel a helyi múzeumban most is meg lehet ismerkedni, emellett június-augusztus között érdemes kinézni Gyuri bácsi híres gyógynövénykertjébe is. Igaz, Bükkszentkeresztre nemcsak nyáron, hanem télen is érdemes eljönni: van itt egy klassz szánkópálya, felvonós sípálya, és nagyon közkedvelt téli sport a lovas szánkózás is. A további látnivalókról és programokról itt lehet tájékozódni.

Csónakázás Lillafüreden

Mivel Bükkszentkereszttől alig 7 kilométerre van csak Lillafüred, úgy terveztük, hogy másnap gyalog megyünk át. Időszűkében végül is az autós megoldás mellett döntöttünk (mivel rokonlátogatáson voltunk, így nem hiányozhattunk a közös ebédről). Lillafüredet az egyik legromantikusabb úti célnak tartják itthon, ami nem meglepő. Talán ezért is hozta úgy a sors, hogy a kedvesemmel épp az egyéves évfordulónk napján érkeztünk oda. Budapestről egyébként nagyjából két óra alatt lehet leérni Lillafüredre, és a legegyszerűbb Miskolc felől jönni.

A Szent István-barlang

A Szent István-barlanggal kezdtünk, amelynek a látogatható része oda-vissza körülbelül 350 méter. Megéri megnézni (egy ezres a felnőttjegy), mert tele van furcsa és látványos cseppkövekkel. Láttunk például "mamutfogsort", amelyet egyes látogatók viccesen csak anyósfogsornak neveznek, de volt olyan cseppkő is, amely Mikulásra, Mátyás király lovas szobrára, kínai pagodára vagy épp óriás karfiolra hasonlított.

Utána megmelegedtünk egy kicsit a napon (mivel a barlangban csak 10 fok van), és megkerestük a vízesést. Imádok mindent, aminek köze van a vízhez, úgyhogy nagyon tetszett (nem véletlen, hogy megjártuk már Plitvicét is). A Palotaszálló igazán elegáns látványt nyújt, és különösen a Hámori-tóról szenzációs a kilátás a környező hegyekre és a kastélyra. Ráadásul fél óra csónakázásért csak 400 forintot kell fizetni fejenként. Körülbelül 700 métert lehet előre evezni a tavon (utána már horgászterület van), ami elég sok ahhoz, hogy jól körül lehessen nézni. A csónak nem különösebben jó állapotú, de hangulatos az egész, úgyhogy nagyon tudom ajánlani.

A Palotaszálló látképe a Hámori-tóról

Aztán lehet itt is jókat enni, különösen híres errefelé a pisztráng, úgyhogy megfogadtuk, hogy amikor visszajövünk, kipróbáljuk. Mert fogunk még jönni, az egészen biztos, biciklivel felpakolva, mert eszméletlenül sok errefelé a látnivaló. Csak Lillafüreden meg lehet még nézni például az Anna- és a Szeleta-barlangot, felülhetünk a kisvasútra, be lehet nézni a Hermann Ottó Emlékházba és a Kohászati Múzeumba, vagy felmászni a Szent István-kilátóra. Mi a másik remek kilátást nyújtó csúcsra, a Fehérkő-lápa-tetőre akartunk feljutni. El is indultunk, méghozzá ott, ahol a legmeredekebb volt, hogy izgalmasabb legyen, de aztán féltávnál visszafordultunk, mert vártak ránk a finom ebéddel. Úgyhogy legközelebb újra nekivágunk. Zárásként azért gyorsan befaltam egy adag vattacukrot, mert vannak dolgok, amelyeket sosem lehet megunni.