Sódombtól a szőlőhegyig

Egerszalókról vélhetően mindenkinek a sódomb és a gyógyvíz jut eszébe, de a gyönyörű környezetben fekvő település és környéke akár egy hétre is elegendő kirándulási és egyéb programlehetőséget rejt. A fürdő egyébként tényleg különleges, és jó borokból sem volt hiány az ott töltött két napunk során.

Ahogy haladtunk végig Egerszalók főutcáján, feltűnt, hogy egymást érik a vendégházak, borospincék és vendéglők. Bár ekkor még - június elején - tömeges turistaáradatot nem láttunk, de tény, hogy Egerszalók egyre népszerűbb. Bevallom, én azért nagyobbnak képzeltem azt a nevezetes sódombot (a helyiek azt mondják, hogy csak a mellette lévő szálloda miatt tűnik így), ezzel együtt tényleg nem mindennapi látványosságról van szó. Legalábbis a sódombhoz legközelebbi medencében üldögélve a reggeli napfényben határozottan olyan érzésem volt, mintha valamilyen egzotikus helyen lennék.

Kilátás a fürdőből Forrás: Kecskés Barbara - Origo

Igazából az egész környék különös látványt nyújt: egy gyönyörű völgyben található ugyanis a sódomb és a fürdő (Saliris Resort Gyógy és Wellness Fürdő), illetve a hozzá tartozó óriási, négycsillagos szálloda, amely igencsak elterpeszkedik a domboldalban, és többekben erős nemtetszést vált ki (engem határozottan a Gran Canarián látott szállodákra emlékeztetett). Belülről egyébként teljesen rendben van a szálloda, bár az én szobámból (2. emelet) azért nem volt annyira izgalmas a kilátás. Aztán ott van még a völgyben egy másik, kisebb, retrós hangulatú fürdő, a Nosztalgia Strandfürdő, ráadásul gyönyörű erdő veszi körbe az egész völgyet. Egyszóval akad látnivaló bőven.

A sódomb közelről Forrás: Kecskés Barbara - Origo

Egy kiépített sétánynak köszönhetően meg lehet nézni a sódombot felülről is, ezt semmiképp nem érdemes kihagyni, mert teljesen körbe lehet látni a völgyet, és nagyon jó a levegő is. A fürdőben egyébként összesen tizenhét bel- és kültéri medence van, bár így nyáron inkább a kintiekre szavaznék. Nem csak gyógy-, hanem normál vizes medencék is vannak, sok napozóággyal és egy szép kis tóval.

Az egerszalóki sódomb

Egerszalók igazi nevezetessége a község déli részén a föld mélyéből feltörő termálforrás és a lefolyó víz által létrehozott mészkődomb, mely az évek során sódomb néven vált ismerté. A 65-68 fokos, ásványi anyagokban igen gazdag gyógyvíz folyamatosan építi az impozáns látványt nyújtó csipkézett, fehér képződményeket - olvasható a Saliris honlapján.

Nem csak a sódomb érdekes

Bár sokan tényleg csak a fürdő miatt jönnek Egerszalókra (és akár ki sem mozdulnak a Salirisből), azért más programlehetőségek is akadnak a környéken. Elég, ha abból indulunk ki, hogy az egri borvidéken vagyunk, de a boros élményekre még visszatérünk. Szóval Egerszalókon különösen tetszett a falu egyik utcájában a barlanglakásokban kialakított kis skanzen. Érdekesség, hogy ezeknek a tufából készült lakásoknak a története egészen 1200-ig nyúlik vissza, igaz, csak a 19. században érték el a kialakított helyek a lakásméretet. Az 1800-as évek végén költöztek be ide magyar családok, és néhány ilyen lakást még az 1960-as években is laktak (manapság egy-egy családi háznál garázsként vagy borospinceként funkcionálnak).

A Bükkalján egyébként összesen 18 barlanglakásos település ismert. Igény szerint kézműves foglalkozásokon is részt lehet itt venni, mi például kukoricacsuhéból csináltunk világoskék ruhába öltöztetett babákat, sőt hercegkisasszonyokat, ami életkortól függetlenül - persze elsősorban a lányoknak - nagyon bejött, és teljesen belefeledkeztünk a munkába. A csapat másik része eközben gyertyát készített nagy lelkesen, amit aztán haza is lehetett vinni.

A barlanglakások Forrás: Kecskés Barbara - Origo

Bár nekünk most nem jutott időnk megnézni, szintén Egerszalókon találhatók az úgynevezett kaptárkövek, amelyek kialakulása és használata máig nem tisztázott (egyesek szerint barlanglakások voltak, de az sem kizárt, hogy méhkaptárként szolgáltak a fülkék). Az egerszalóki tóban lehet horgászni (horgászjegy ellenében), a kirándulási lehetőségek száma pedig szinte végtelen, hiszen elérhető távolságban van Szilvásvárad, a Szalajka-völgy vagy Ostoros. A faluban lehet kerékpárt kölcsönözni (bár arra számítani kell, hogy kiépített kerékpárút egyelőre még nincs Egerszalók környékén), és havonta egy-két alkalommal nordic walking túrákat is szerveznek.

Egerszalókot Demjénnel és Egerszóláttal együtt a gyógyvizek völgyének is nevezik, mivel 1,5 kilométeres körzetben három különböző helyen is találtak hévizet, és mindegyik kicsit más. A demjéni fürdő (Demjén Termál Völgy) nem olyan óriási, viszont szép kilátás nyílik a környékre, és főleg a gyerekeknek lehet izgalmas, mivel több csúszdája és ugrálómedencéje is van. (Néhány napja itt okozott problémát a klórgáz, komolyabb baj szerencsére nem történt.)

Érdekesség, hogy jövőre várhatóan már egy mesterségesen kialakított barlangfürdőben is lehet majd lubickolni, amely közvetlenül a jelenlegi fürdő mellett lesz. Megleshettük ugyanis az építkezést, amelynek első üteme a tervek szerint idén év végén fog elkészülni (ez 600 méternyi vágatban megvalósuló fürdőt jelent kiszolgáló létesítményekkel, és egy 390 méternyi csúszdából álló csúszdaparkot). Azt ígérik, hogy nagyon klasszul fog kinézni.

A demjéni fürdő Forrás: Kecskés Barbara - Origo

Aztán ne feledkezzünk meg persze Egerről sem (6 kilométernyire van csak Egerszalóktól), amely nálam megunhatatlan úti célnak számít, ráadásul szuper és hatalmas a strandfürdője, a fiatalok pedig a városban vagy a Szépasszony-völgyben tudnak szórakozni.

A bor nem jár egyedül

Eger környékéről persze egy jó kis pincetúra nélkül vétek lenne hazamenni, még akkor is ha egyébként nem vagyunk olyan hatalmas borfogyasztók. Mi négy családi pincészetben jártunk néhány óra leforgása alatt, ráadásul mindenhol kaptunk valamilyen helyi különlegességet is a borok mellé. A Helli Családi Pincészetben például finom házi pogácsával kínáltak, a Varga Borbarát Pincészetben pedig nagyon jólesett a helyben készült pincepörkölt, miközben legalább négy-öt féle borral töltötték meg a poharunkat. Varga úr filozófiája szerint nagyon kevés szőlőt kell termelni, amiből nagyon finom, koncentrált borokat lehet készíteni. Tényleg finomak voltak.

A St. Andrea Pincészetben (amely a tulajdonos, Lőrincz György feleségéről kapta a nevét) nagyon jó hangulatban és többféle ízesítésű házi, kézműves sajt majszolásával töltöttük el az időt. Igaz, hogy ekkorra már csak egy-egy kortyot tudtam meginni a felkínált borokból, de azért sikerült legalább mindegyiket megkóstolnom. Lőrinc György többek közt arról is mesélt, hogy a Bikavér ellenére az egri borvidék alapvetően fehérboros borvidék. Mint mondta, az egri hegyközségben jelenleg 62 szőlőfajtát tartanak nyilván, ebből 42 fehér, így nagyon fontosnak tartja, hogy megszületett az Egri Csillag. A sajtokat készítő házaspártól pedig megtudtuk, nem akármilyen áldozatokkal jár, ha valaki a fejébe veszi, hogy sajtot készít. Öt éve fogtak bele ebbe a mikrovállalkozásba, 30 tehenük és egy kis sajtüzemük van, és mint mondták, azóta hajnalban kelnek, és napi 16-18 órát dolgoznak. De a férj elmondása szerint szeretik ezt az életformát.

Sajt- és borkóstoló Forrás: Kecskés Barbara - Origo

Megnyerő volt még az Egri Korona Borház is, ahol a borok mellett isteni meggyszörpből is kaptunk kóstolót. 36-féle palackos boruk van, és nemcsak egy "szimpla" borházról, hanem egy egész komplexumról van szó: a szőlők közé épített vendégházakkal és wellness-szállodával. Hazafelé menet még beugrottunk gombát venni a Demjénhez közeli gombaüzemnél (amely szintén a Borház tulajdonosához tartozik). Bár a lótrágya miatt (amely a búzaszalma mellett a termesztett csiperkegomba táptalaja) az orrunk nem érezte annyira jól magát a telepen, de legalább az utolsó pillanatban a barna csiperkegomba mellett még egy üveg 2009-es Egri Bikavérre is szert tettem, amely stílusosan megkoronázta ezt a kétnapos kirándulást.