Együk végig az országot, egy helyben!

Szeptember 8-án már negyedik alkalommal találkoznak egymással kiváló vidéki éttermek, ahol egy ültő helyünkben végigehetjük a fogásaikat, megspórolva magunknak pár ezer kilométernyi utazást.

Kezdjük a kályhától, vagy jelen esetben inkább a tűzhelytől. Jó két éve csöppentem bele a gasztroturista életmódba, amikor is egy hétvégét a szigetmonostori Rosinante étteremben töltöttem egy igen kellemes főzőtanfolyamon. Itt ismerkedtem össze a szálloda-étterem tűzrőlpattant programszervezőjével, Anikóval, aki azonnal meghívott az épp szervezés alatt álló első Stílusos Vidéki Éttermiség találkozóra. Sejtelmem sem volt, miről szólhat egy ilyen rendezvény, de mivel a barátaim éppúgy szeretnek kirándulni és enni, akárcsak én, bezsúfoltuk magunkat öten a kis autómba, és kiruccantunk Szigetmonostorra.

Zsibongó, vidám kavalkádba érkeztünk. A vendégek élénken társalogtak a séfekkel, boldogan kóstolták a jobbnál jobb falatokat, rég nem látott ismerősök üdvözölték egymást, és új barátságok köttettek. Mivel az éttermek igyekeztek tudásuk legjavát nyújtani, abszolút ínyenc fogások kerültek terítékre, de nyoma sem volt a menő pesti éttermekre néha rátelepedő nyomasztó feszélyezettségnek. Nyugodtan elengedhettük magunkat, beleettünk egymás tányérjába, és szerintem még azt se bánták volna a séfek, ha beletunkoljuk a kenyeret a lábosukba.

A Rosinante étterem kertje Forrás: Kisgyörgy Éva

Közelebb nem találtatok pizzát?

Valamennyi részt vevő éttermet megkedveltük, de különösen az encsi Anyukám Mondta és a noszvaji Nomád Hotel lopta be magát a szívünkbe. A rendezvény célja az volt, hogy megismertessék a vidék legjobb éttermeit az ínyencekkel, és kedvet csináljanak ahhoz, hogy felkeressék őket eredeti helyszínükön. Nos, nekünk nem kellett kétszer mondani, már szerveztük is az első gasztrotelekocsit. Vagyis meghirdettem az eseményt a Facebookon, és az első négy jelentkezővel megosztva az útiköltséget, nekivágtunk. A hirdetésre szerencsére csupa olyan lelkes gasztromókus jelentkezett, aki nem húzza a száját, ha belekóstolnak az ételébe. Hiszen a közösségi étkezésnek pont az az egyik nagy előnye, hogy több fogást is kipróbálhatunk.

Első zarándoklatunk az Anyukám Mondta étterembe vezetett. Apukámnak a szombati ebéd közben megemlítettem, hogy nem maradok sokáig, mert elmegyünk néhány barátnőmmel pizzázni. „Hova mentek?” – kérdezte. „Encsre, Borsodba, a szlovák határ mellé” – feleltem, de ahogy kimondtam, éreztem, ez necces lesz. Apu nyugodtan kanalazta tovább szótlanul a levest, nem egy szószátyár ember, de láttam, hogy kattognak a fejében a fogaskerekek. Csak kibökte: „Évi, nem találtatok közelebb pizzát?”

Próbáltam menteni a helyzetet: „Tulajdonképpen kirándulni megyünk a Mátrába, csak van arra egy jó pizzázó.” Nem hangzott valami meggyőzően, és igazság szerint én se tudtam pontosan, mibe vágom a fejszémet. Az világos volt, hogy gasztrokörökben már régóta suttogják, Encsen készítik az ország legjobb pizzáját, de akkor még fogalmam sem volt, micsoda kulináris élményben lesz részünk.

Lenyomtuk a 220 kilométert, és legnagyobb elképedésünkre az apró, szegényes településen teli parkoló és telt házas étterem fogadott minket. A rendelésnél meglehetősen mohón és fegyelmezetlenül, összevissza dobáltuk be különféle levesek, előételek, főfogások neveit, melyeket a tulajdonos fivérek, Szabolcs és Szilárd szerencsére értelmes sorrendbe rendeztek. A vacsora fergetegesen jól sikerült, elképesztően finom fogásokat ettünk kirobbanóan jó hangulatban. Utolsó körként sokat látott és evett csapatunk az előételektől és főfogásoktól kifáradva áhítatos, néma csendben fogyasztotta a desszerteket, mindössze halk nyögdécseléseket hallattunk. Közben asztaltársaságok jöttek-mentek, sőt úgy tűnt, mintha a nap is lement és felkelt volna, de mi csak ettünk és ettünk és ettünk.

Desszertek az encsi Anyukám Mondta étteremben Forrás: Kisgyörgy Éva

A siker annyira átütő volt, hogy több-kevésbé ugyanazzal a csapattal azóta már kétszer is újráztunk Encsen. A bevált forgatókönyv szerint a négy-öt fős asztaltársaságunk gyakorlatilag végigeszi az étlapot, aztán elvitelre kérünk pár pizzát – ez időnként hazáig se bírja ki, de néha marad belőle másnapra, hogy aztán reggel, pizsamában, a hűtő előtt állva hidegen faljuk fel.

Étlap nem volt, de nem is hiányzott

Nagyjából ilyen tétován indult a noszvaji látogatás is. A szigetmonostori találkozón ismerkedtünk meg Barival, a Nomád Hotel képviselőjével, neki írtunk egy e-mailt, hogy ekkor és ekkor öt főre foglalnánk asztalt egy vasárnapi ebéd erejéig. Hamarosan meg is jött a válasz, hogy ugyan elvileg csak szállóvendégeknek főznek, és nekik is csak vacsorát, de kivételt tesznek velünk, és szívesen látnak ötünket egy vasárnapi ebédre.

Ismét megtelt lelkes jelentkezőkkel az autó, lassan kialakult a gasztrotelekocsi keménymagja. Néhány cikkcakk beiktatásával szűk két óra alatt lejutottunk Noszvajra, ahol (nem direkt) a hátsó bejáraton keresztül közelítettük meg a hotelt. Már akkor tágra nyílt szemekkel néztünk körbe – a szálloda épülete, az uszoda, az ejtőzésre oly csábító, pajtaszerű építmény nem evilági nyugalmat árasztott. Bari, akivel korábban Szigetmonostoron úgy két percet beszélgettem, rég nem látott jó barátként üdvözölt, és bemutatta a hotel séfjét, anyukáját, Klári nénit.

Hogyan készült? Forrás: Kisgyörgy Éva

Körbeültük a család ebédlőasztalát, és megkezdődött a varázslat. Étlap nem volt, mint ahogy a szállóvendégeknek sincs. Nagyjából két szabály határozza meg az étkezéseket, egyrészt, hogy aznap épp milyen friss zöldségek, húsok érkeznek, másrészt pedig, hogy mit szeret a család. Amit ők nem szeretnek, azt nem is főzik, mert hisznek benne, hogy ők a jó dolgokat szeretik. Így utólag, az eredmény ismeretében, el kell ismernem, teljesen igazuk van. Nemcsak a minőségre, a mennyiségre sem lehetett panaszunk, a harmadik fogás után fel kellett állnunk kicsit erőt gyűjteni, hogy aztán hősiesen elpusztítsuk a további finomságokat is.

Ne merj hozzányúlni!

A balatonszemesi Kistücsök étteremben többször is megfordultunk már. Bár csak az idén csatlakoztak a Stílusos Vidéki Éttermiség gárdájához, mi már évek óta gasztroturistáskodunk náluk. Előfordult, hogy háromautónyi csapattal érkeztünk az étterembe. Az összeszokott társaság ma már sztoikus nyugalommal kivárja, míg a csapat blogger tagjai megtalálják a megfelelő szöget, fényt, képkivágást a kameráikkal, és egyre ritkábban kell rájuk pirítani, hogy "nehogy hozzá merj nyúlni!”

Harcsapaprikás a balatonszemesi Kistücsökben Forrás: Kisgyörgy Éva

Tehetnék úgy, mintha értenék a gasztronómiához, és dobálózhatnék olyan fordulatokkal, mint kerek íz, harmonikus színkompozíció, krémes textúra, kompromisszummentes, őszinte konyha vagy megújított klasszikus. De maradjunk inkább csak annyiban, hogy a legnagyobb élmény a Kistücsökben egyszerűen az, hogy a paradicsomnak paradicsom íze van, a málnának meg málna. Mondhatnánk, ez a természetes, de a legtöbb helyen sajnos nem az.

Tovább is van, mondjam még? Az éttermi találkozók sikerén felbuzdulva szerveztünk már kirándulást a pannonhalmi Viator, a perbáli Walter és a veszprémi Chianti étterembe, összekötve a turistáskodást egy-egy kimagaslóan ínyenc vacsorával és a közös, baráti étkezések örömével.

Mi is az a Stílusos Vidéki Éttermiség?

Ez a név egy olyan mozgalomra utal, amely kiváló vidéki éttermekre igyekszik felhívni a figyelmet. Az alulról jövő kezdeményezés lényege, hogy tagjai amolyan országjáró körút keretében vendégül látják egymást, és természetesen az érdeklődő gasztroturistákat. Az első Stílusos Vidéki Éttermiség találkozót 2012 februárjában rendezték meg Szigetmonostoron, ahol az ínyencek akkor még csak nyolc vidéki konyha innovatív séfjével találkozhattak. A kirobbanó siker nyomán a közönség folytatást követelt, így jött létre a második gasztrorandevú 2012 őszén Perbálon, majd 2013 májusában Villányban.

A társulás időközben 12 tagúvá bővült (új jelentkezőket két meglevő tag ajánlása alapján vesznek fel). Jelenleg az alábbi éttermek tagjai a mozgalomnak: Anyukám Mondta (Encs), Chianti Étterem (Veszprém), Ikon Étterem (Debrecen), Imola Udvarház (Eger), Kistücsök (Balatonszemes), Mandula Étterem és Borbár (Villány), Manga Gasztronómiai Műhely (Etyek), Nomád Hotel (Noszvaj), Rosinante Étterem (Szigetmonostor), Viator Apátsági Étterem (Pannonhalma) és Walter Vendéglő (Perbál). Kakukktojásként a budapesti Sarki Fűszeres is csatlakozott hozzájuk.

A legközelebbi találkozóra szeptember 8-án kerül sor, Egertől mindössze 10 kilométerre, a noszvaji Nomád Hotelben. A rendezvényre számos fővárosi gasztronómiai fesztivállal ellentétben nem kell belépőt váltani, viszont a részvétel regisztrációhoz kötött, amit az alábbi linken lehet megtenni. Természetesen a kóstolófalatokért itt is kell fizetni, de ezeket a találkozókat a budapestinél barátságosabb árak szokták jellemezni.

A mostani összejövetel tematikus lesz, a séfek azt a feladatot kapták, mutassák meg, mit tudnak komoly konyhai berendezések nélkül, nomád körülmények között előállítani: grillen, wokban, tandoori vagy hagyományos magyar kemencében, vagyis szabad tűzön. A boros házigazda Bolyki János lesz. Zenei és gyerekprogramok is színesítik az eseményt, no meg a helyi piac izgalmas termékekkel.

A rendezvény egybeesik a hagyományos noszvaji kemencés napokkal, amelyet már a 15. alkalommal rendeznek meg. Ez is gazdag programot ígér, hiszen ahogy Noszvaj lakói büszkén hangoztatják, az országban náluk a legmagasabb az egy főre jutó kemencék száma. Mindezeken túl hagyományos turistáskodásra is bőven nyílik lehetőség, hiszen Noszvajon kastélyok, tájházak és izgalmas barlanglakások is találhatók.

Forrás: Kisgyörgy Éva

Igazi haspók lévén rengeteg étteremben jártam már. Olyanokban, ahol innovatív fogásokkal várnak, olyanokban, ahol simán csak jól főznek, vagy olyanokban, ahol a személyzet kedvessége miatt szemet hunyunk a kisebb konyhai malőrök felett, mert olyan jól érezzük magunkat. Végül akad néhány kivételes hely, ahol mindez együtt van jelen. Tapasztalataim szerint az ilyen helyeket tömöríti a Stílusos Vidéki Éttermiség hálózat. Úgyhogy aki jót akar magának, jöjjön szeptember 8-án Noszvajra, és fedezze fel, milyen gasztrocsodák teremnek a budapesti csúcséttermeken túl, Magyarország legkülönbözőbb pontjain.