Ide érdemes menekülni a parlagfű elől

Van, aki nem gyerekei szünidejéhez, munkahelyi feladataihoz vagy a nyári kánikulához igazítja nyaralásának időpontját. Az ilyen embernek a kényszer diktál: nála akkor köszönt be a vakáció, amikor a Kárpát-medencében a legerősebb a parlagfű koncentrációja. A parlagfű-allergiások legnépszerűbb menekülőútvonalait gyűjtöttük össze.

Felnőtt életem legnagyobb részét parlagfű-allergiásként töltöttem. Az elmúlt évek alatt mindent kipróbáltam az allergiagyógyszerek több generációjától kezdve a drasztikus diétán és az akupunktúrán keresztül a homeopátiáig. Mindeddig csak egyetlen dolog használt: ha augusztus közepétől október közepéig a lehető legkevesebb időt töltöttem az országban.

A Magas-Tátrában nem várnak ránk pollenek Forrás: AFP/Alberto Nardi

A parlagfű szépen beborította a Kárpát-medencét, általában október közepéig, az első fagyokig virágzik, és addig fenekestül felfordítja az allergiás ember életét. Az ÁNTSZ továbbra is azt javasolja, hogy az allergiások ne menjenek ki a lakásból délelőttől kora délutánig, a legerőteljesebb pollenszórás idején. De még inkább azt, hogy aki teheti, tartózkodjon minél többet erdőben, hegyvidéken, vízparton, mert ott általában kevesebb a pollen a levegőben.

Bécs, tengerpart és a Gellért sókamrája

Néhány éve a tisztiorvosi szolgálat tanácsát megfogadva augusztus második felében és/vagy szeptemberben igyekszem hosszabb-rövidebb időre elhagyni az országot. Ilyenkor három-öt nap mindig kell, hogy megnyugodjon a szervezetem és kiürüljön az orrom, újra érezni kezdjem az ételek ízét, és éjszakánként csukott szájjal tudjak aludni. De már önmagában az sokat számít, ha elhagyom a Kárpát-medencét, és elpattanok a három órára (kocsival és vonattal is ennyi) fekvő Bécsbe. Tavaly szeptemberben például már egy kétnapos kirándulás második napján élveztem azt az áldásos állapotot, hogy nem kapar a torkom, nem akar kifolyni a szemem, és jóval kevesebbet tüsszögök. Hegyeshalom után persze kezdődött minden elölről, két nap nyilván csak pár óra átmeneti felüdülést hoz.

A kezdő allergiás még töpreng: mi a biztos menekülő útvonal, és hol lehet még rosszabb? A nagy európai parlagfűtérképek szerint térségünkhöz hasonlóan kerülendő ilyenkor a Fekete-tenger partja és Ukrajna keleti része továbbá Észak-Olaszország és Franciaország délkeleti része (itt egy térkép, amelyen Magyarország sajnos csak egy pacni, itt pedig egy folyamatosan frissülő másik térkép). Sok magyar sorstárs mentsvára ilyenkor a horvát tengerpart, főleg, mivel oda akár négy-öt óra alatt el lehet jutni. Régebben az ÁNTSZ is javasolta a horvát tengerpartot is, de ma már a parlagfű oda is lehúzódott, noha közel nincs belőle annyi, mint nálunk. (Mondjuk, az már csak pszichológiai szempontból sem volt kellemes élmény, amikor egyszer az Isztria valamelyik városkájában a víztől öt méterre mosolygott rám egy szép nagy parlagfű csoport.) Ennek ellenére van, akinek az évek során rutinjává vált az Adria, és kitart mellette.

György túlélési stratégiája például a következő: az allergiaszezon előtt egy héttel elutazik a horvát tengerpartra, ahol legalább egy hetet marad. Miután hazatér, beveszi magát a Gellért fürdő sókamrájába, figyeli a pollentérképet, és a kritikus napokon szobafogságra ítéli magát (feltételezzük, hogy otthonról dolgozik ekkor). A szabadtéri programokat és a Balatont októberig messze elkerüli.

Fej-fej mellett a Magas-Tátra és az osztrák Alpok

Úgy tűnik, a legmegbízhatóbbak tehát a hegyek. Idén én például tizenegy napot töltöttem a szanatóriumi levegőjű Tátrafüreden valamint a fölötte lévő hegycsúcsokon, és közben azon morfondíroztam, hogy miközben ott napi 8-10 órát töltök a szabadban, ha Budapesten lennék, kínoznám magam azzal, ha kimennék az utcára, az ablakokat pedig a legnagyobb melegben sem nyitnám ki. A Magas-Tátrába ráadásul egy kassai és egy poprádi átszállással akár vonattal is el lehet jutni hat óra alatt 8-9 ezer forintért, szállást pedig már lehet előre fogalalni fejenként 15-20 euró/éjszakáért. (A Tátrát amúgy ebben a cikkben már nagyon méltattuk.)

A horvát tengerpart már nem olyan megbízhatóan parlagfűmentes, mint régen. Ez itt egy Sibenik mellett található strand Forrás: MTI/Jászai Csaba

A másik közeli mentsvár az Alpok lehet, és a két hegyvonulat között meglepő módon nincs is akkora árkülönbség. A hozzánk legközelebb eső menekülési célpont alighanem a Rax Alpok, amely már 3-4 óra alatt elérhető. Legmagasabb csúcsa, a Heukuppe kétezer méteres, ahova tapasztalataink szerint legfeljebb csak az a pollen kerül fel, amit az ember a ruházatán vagy a haján magával visz.

Ádám nevű, közepesen allergiás ismerősünk szeptember elején ennél kicsit távolabb, a Dachstein környékén kereste a felüdülést kb. hat óra utazás után. Szállás a falvakban ott 15-25 euró körül van vendégházban, ételt maguknak főztek. Ez viszont még csak olyan bő ezer méteres magasság, a kétezerhez közeli hüttében 10-15 euró egy éjszaka, ami ráadásul pár euróval olcsóbb is, mint a mi egyik kétezres szállásunk volt a Magas-Tátrában. Ugyanakkor a Magas-Tátra ezerötszázas-kétezres menedékházaival ellentétben itt már elég drága az étkezés, hacsak nem visz magával ételt az ember, amit aztán a gázfőzőn összerottyant magának. Tehát ha levonjuk a sör árát - ami Szlovákiában és Lengyelországban lényegesen olcsóbb -, végeredményben kb. ugyanannyira jövünk ki mindkét magashegységben.

Az osztrák Alpokban nem zaklatják az embert a pollenek (Saalachtal) Forrás: AFP/DPA/Klaus Rose

Szóba jöhet Skandinávia és a jó meleg Afrika

Van aki a last-lastminute utakat fürkészi ilyenkor, és Észak-Afrikát célozza meg - ami nekem is bevált egyszer -, míg mások Skandináviára esküsznek. Ilyen a rutinos Zoltán példája, aki évek óta erős parlagfű-allergiától szenved, ezért pár éve rákapott arra, hogy augusztus-szeptemberben veszi ki szabadságának legnagyobb részét.

Ha nem az Alpokba menekül, akkor a Balti-tengertől északabbra található országokba vesz jó korán repjegyet. Egyszer próbálkozott Erdéllyel is, ami egyáltalán nem jött be neki: „majdnem meghaltam” Igaz, nem az erdélyi Kárpátok legnagyobb csúcsain nyaralt, hiszen 1500 méter fölött már ott sem lenne gond. Nála az északi, lehetőleg tengerparti vidékek váltak be. Az úticélok között spontán dönt, most szeptember elején például Oslóban volt, ahonnan büszkén posztolta a Facebookra, hogy összesen két zsebkendőt használt el egy hét alatt.