Kijöttünk a konditeremből, és elindultunk a természetbe

Rákaptak a túrázásra a magyarok, főleg a harmincasok körében egyre menőbb a természetben lenni, és ezt tudatni az ismerősökkel is. A Budai-hegység tele van túrázókkal, míg a Zemplénbe a kutya se megy. A külföldi túracélpontok közül a Tátra, Erdély és az osztrák Alpok a sztár. Elájulni azért még nem kell magunktól, nem lettünk túranemzet..

„Szemben a 15 évvel ezelőtti állapottal, a mostani 25-35 közöttiek kijöttek a konditeremből, és elkezdte érdekelni őket a természet” – mondja Hetyey Csaba, a közel egyéves Túrautak.hu egyik szerkesztője, gyakorlott túrázó. A megkérdezett, több évtizedes túratapasztalattal rendelkező szakemberek szerint tisztán látható a túrázási kedv fellendülése, melynek egyik oka nagyon egyszerű: mostanában divat zöldnek lenni. „Egyre többen szeretik elmondani, hogy kint voltak a természetben vagy magashegyen, és osztják meg az ott készült fotóikat a Facebookon – még akkor is, ha csak egy egyórás kört mentek a parkolóból. Persze ez nem baj, a lényeg, hogy egyre többen mozduljanak ki a lakásból” – mondja Benecz Ferenc túravezető, turisztikai újságíró, aki szakmai körökben Paraferee néven ismert.

Térképet böngésznek túrázók az Ódor-vár szikláin. Előttük a Hór-völgy és a Bükk hegység lankái Forrás: MTI/Elekné Csollány Éva

A túrakedvet ráadásul tovább fokozza, hogy az utóbbi néhány évben az utcai öltözködésben divatba jött a túraruházat. „Divat túrázni, divat az outdoor és ezek vadhajtásai, mint mondjuk a terepfutás” – mondja Barkó Csaba, a Magyar Természetjáró Szövetség munkatársa, outdoor szakember. A túrakedv szerinte évek óta folyamatosan javul, csak éppen nem egységesen mindenkinél. Az időseket és a fiatalokat nehéz kicsábítani a természetbe: a kisnyugdíjasoknak eszükbe sem jut nekiindulni, még ha az utazást a nyugdíjasbérlettel olcsón meg is úsznák. A nagyon fiatalokat is nehéz elmozdítani a digitális kütyük mellől, hacsak nem olyan a családi háttér, hogy minden hétvégén rohannak ki a természetbe. „Míg Szlovákiában és tőlünk nyugatabbra látszik, hogy ebben nőttek fel a gyerekek, nálunk ez nem jellemző. Nincsenek magas hegyek, plusz a háború miatt alig maradt fönn turistaház; jó, ha egy tucat aktív turistaházunk van” – mondja Benecz.

Harmincasok a hegyen

A harmincas korosztály, és elsősorban a diplomás, stabil jövedelemmel rendelkező fiatalok ellenben az elmúlt négy-öt évben nagyon rákaptak a túrázás ízére. Ők csatlakoztak be az elkötelezett, gyakran húszéves csővázas hátizsákokkal a hegyekbe induló, évtizedek óta túrázó ötvenesek mellé. És ők azok, akik a megfelelő, komfortos, egyáltalán nem olcsó öltözékre is hajlandók pénzt költeni.

Magyar túrázó – kollégánk – nézelődik egy sziklán a Steirische Kalkspitzén, az osztrák Alpokban Fotó: Mudra László - Origo

A tömegek felszerelése viszont igen visszamaradott, még mindig rengetegen választják az olcsó és sokszor silányabb túrabakancsokat, ruházatot – ez pedig a magashegységekben vagy nehéz terepen akár balesetforrás is lehet. Benecz Ferenc szerint ez egyértelműen a spórolásból fakad, ahogy az is, hogy a túrázók többsége egyre inkább magában indul útnak, mind kevesebb pénzt kiadva a szervezett utakra. Ennek a spórolás mellett az is lehet az oka, hogy az interneten – például az említett szájton – egyre több a túrainfó, és aki egy kicsit is elmélyed ezekben, magának is könnyen össze tud rakni egy pár napos túrát.

Nem mindegy persze, hogy milyet. A teljesítménytúrázásnak Magyarországon több mint harminc évre visszanyúló hagyományai vannak, és az egyszerű utaktól a túlélőtúrákig nagyon széles a paletta. A teljesítménytúrák túlnyomó többsége napi 30-40 kilométeres távot jelent 1000 méteres szintkülönbséggel. Magashegyi vidéken – például az említett Magas-Tátrában – már a napi tíz kilométer is jó teljesítménynek számít Hetyey Csaba szerint. Benecz Ferenc egy átlagos túranapon a 16–25 kilométernyi távot és 600–900 méter közötti szintkülönbséget szokta kitűzni célul, de az Alföldön akár jóval többet is legyalogol. A többség persze itthon és külföldön is a hegyeket keresi.

Zsúfolt Budai-hegység, elfeledett Aggteleki Nemzeti Park

„A Buda környéki hegyek agyon vannak túrázva” – mondja Barkó Csaba, és ezzel mindannyian egyetértenek. Hasonlóan népszerű hazai célpontnak számít a Börzsöny, a Mátra, a Tisza-tó és a Balaton környéke, és jön föl a Gerecse és az Őrség is.

A Zempléni-hegység ellenben a legméltánytalanabbul elhanyagolt túraterület, pedig nagyon szép – hangzik a szakemberek egyöntetű véleménye. Ráadásul a Kéktúra útvonala is ott végződik. Apropó Kéktúra: „Nem az El Caminóra kell menni az embereknek, hanem a Kéktúrára” – mondja Barkó Csaba. „Legalább olyan meghatározó élmény tud lenni, sőt.” A Bükk is kitűnő túraterep, mégsincsenek tömegek, Benecz személyes tippje pedig az Aggteleki Nemzeti Park, amely jóval több látogatót megérdemelne. „Nagyon kiesik a túrázók látómezejéből, noha nemcsak a világörökség részévé vált Baradla-barlangrendszer található itt, hanem számos más túracélpont is”.

A Tátra még mindig dobogós célpont. Itt az Alacsony-Tátra legmagasabb csúcsa alatt, a Gyömbérnél nézelődnek Fotó: Vincze Barbara - Origo

Tátra, Erdély, Alpok

Az országhatáron túl Erdély, a Magas-Tátra és az ausztriai Alpok azok a célpontok, ahol szívesen túráznak a magyarok. A Magas-Tátra abszolút győzelméről kissé megoszlanak a vélemények. Van, aki szerint az euró szlovákiai bevezetése óta kicsit megkopott a glóriája, más szerint főleg az ötven felettieknek maradt a kedvence. Szlovákia relatív olcsósága mellett a nosztalgikus érzések is sokat nyomnak azért a latban, hiszen ez az a terület, ahol a magyar természetjárás megszületett.

Hetyey Csaba szerint ugyanakkor a Tátra megingathatatlanul áll az úgynevezett bakancslista élén: ha a Tátrával kapcsolatos túraleírás jelenik meg az oldalukon, a látogatottságuk hirtelen a sokszorosára nő. A Kárpátok ugyanakkor nem egyenlő csupán a Tátrával: „Van egy hegyikerékpáros projektünk is, ami a Kárpát-koszorút öleli fel. Ebből a sorozatunkból megtanultuk, hogy a Kárpátok egy irdatlan nagy területet jelent rengeteg hegységgel, és míg például a Hargitára sokan mennek, addig a Csukás-hegységben nem lehet élő emberrel találkozni” – mondja Hetyey. Ennek több oka is lehet, például, hogy az utak többsége nincs kiépítve, vagy nem léteznek jó túraleírások.

Magyar fiatalok nézik a tájat a Steirische Kalkspitzén Fotó: Mudra László - Origo

Megjelent emellett egy teljesen új réteg is. Barkó szerint ők azok, akik úgy gondolják, hogy „dobjunk egy nagyot, és menjünk el az Inka-trailre, Tibetbe, Nepálba vagy az Everest alaptáborába”.

Azért nem kell elájulnunk magunktól, nem lettünk Európa túrabajnokai, bőven van még hova fejlődnie a magyar túrakedvnek. A tőlünk északra és nyugatabbra megfigyelhetőhöz képest a magyarországi fejlődés inkább csak lassú felzárkózás.