Perkupáról indultunk, és az egyik korábbi cikkünkben leírt Rákóczi-barlangban fejeztük be a közel tizenöt kilométeres túrautat. A kocsit a perkupai bolt mellett hagytuk és a vasúti megálló felé indulva jutottunk el a Bódva-folyón lévő hídig, ahonnan még gyalogoltunk az úton kb. 400 métert, mire megtaláltuk a zöld jelzés kezdetét tőlünk jobbra. A letérés nehezen megtalálható, mert a túraút kezdetét nem jelzi irányjelző tábla, ezért érdemes úgy 250 méter után folyamatosan a jobbunkon lévő fákat fixírozni.
A martonyi Háromhegyi Pálos templom- és kolostorrom volt a cél, ahonnan Bódvarákóra túráztunk. A kolostorromig az út kényelmes tempóban emelkedik, amit egy nagyobb lejtő zár. Érdemes térképet vinni, mert az első órában nem volt GPS-vétel, bár a letérő kezdetét kivéve jól ki van táblázva előbb a zöld, később a kék jelzésű út.
A martonyi Háromhegyi Pálos templom- és kolostorrom pompás helyszín egy jó piknikre, ráadásul országos jelentőségű műemlék; a tetőszerkezetét nem túl rég fejezték be, de a renoválása még folyik. Ennek ellenére látogatható; belülről nézve érdekesebb látvány, mint kívülről - főleg, mert különös érzés egy 14. században épült romban álldogálni. Uzsonna után a kék L alakú jelzésen – ami a romokhoz, műemlékekhez, földvársáncokhoz vezető, és az azoktól jövő utakat jelzi – indultunk tovább. A kolostort elhagyva tétováztunk kicsit, hol folytatódik az út (hogy másnak ne kelljen: ha kijövünk, rögtön jobbra, a hegyoldalban, de nem kell felkapaszkodni a hegyre), mivel az elején még nincs kitaposva az ösvény. Ez a jelzés vezet a kéktúra útvonalához. A kolostor amúgy lustáknak Martonyi felől könnyebben és gyorsabban megközelíthető az ún. Isten útján.
Túránk az Aggteleki Nemzeti Park egyik elég ritkán látogatott részén ívelt át, amiről kiderült, hogy ez csak előnyére válik, mivel így a kb. 15 kilométeres útszakaszon legalább öt őzet és több kisebb állatot is láttunk, embert viszont csak messziről hallottunk. Az L-jelzés egy idő után belefut az országos kék jelzésbe, és erre rákanyarodva már csak kb. két és fél kilométer van hátra Bódvarákóig. Oda lankás út vezet, és a végén ott van a fent említett csodás Rákóczi-barlang.
És kinek ajánljuk? Mindenkinek, akinek már a kisujján folyik ki az Északi-középhegység, és elhagyatottabb területekre vágyik. Azoknak, akik sportérték miatt (is) túráznak és nem elsősorban a megkapó látnivalókra vagy a lélegzetelállító természeti képződményekre mennek. És akik egymagukban akarnak lenni az erdőben.
A Zemplénben is túráztunk egy hasonlót, arról itt olvashat.