A ma is létező sóbányát 1690-ben nyitották meg – írja az Erdélyi Turizmus. A sót legelőször – statikai okok miatt – a harang formájú nagytermekben termelték ki (József, Mária Terézia és Antal termek), majd 1850 után a trapéz alakú aknákban folytatták. 1853-ban elkezdték a Ferenc József galéria ásását, amelynek teljes hossza 917 méter. Ezzel egy időben felújították a Mária Terézia aknát, és mellette megnyitották a Gizella és Rudolf aknákat is. Egy-egy ilyen akna méreteire jellemző, hogy több százezer tonna sót biztosított, több évtizeden keresztül.
A sóbányában 1932-ben állt le a munka, ma már csak turisztikai látnivaló és gyógyhely. A bánya összes termének kivételes akusztikája van. A benti hőmérséklet állandóan 10–12 fok között van, ezért tanácsos meleg ruhát vinni. Teljes bejárása egy jó óra alatt lehetséges. A bánya látogatótere európai uniós támogatással újjászületett, belső csónakázótó, panorámalift és további kényelmi szolgáltatások is létesültek.
A kárpátaljai aknaszlatinai sóbányáról korábbi beszámolónk itt olvasható.