Csodáért nem kell messzire menni

Nem járok túl régóta a Tátrába. Amióta viszont igen, azóta minden alkalommal lenyűgöz. Nem tudom leírni azt a határtalan szabadságot és örömöt, amit akkor érzek, amikor meglátom az egymás mellett sorakozó végtelen hegycsúcsokat, és tudom, hogy fel fogok mászni rájuk. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor három napra ismét Szlovákiába látogattunk.

Azt hittem, nehéz lesz összehozni egy kisebb társaságot az ünnepek utáni időszakra, hogy túrázzunk egyet a hegyekben, de szerencsére tévedtem. Senki nem mondta vissza, sőt új útitársak is jelezték részvételi szándékukat, és a szállásadó hölgy is megtartotta a foglalást. Így aztán egy szürke szombat hajnalon útnak indultunk annak reményében, hogy a Tátrában – az előrejelzés ellenére – sütni fog a nap. És ha nem is sütött végig, azért alapvetően nagy szerencsénk volt az erre a térségre jellemző legendásan kiszámíthatatlan időjárással.

Amit a Magas-Tátráról tudni érdemes

„A teremtés hetedik napján az Úr leült pihenni, és gondolkodni kezdett a művén. Úgy tűnt neki, hogy ebből a világból még hiányzik valami. Ezért magához intette a legügyesebb angyalát és meghagyta neki, hogy szórjon szét még a világban egy zsákra való természeti szépséget. Az angyal úgy is tett, sorjában szépítgette a világ tájait, végül elért a tátrai csúcsokhoz. Mivel rosszul mérte fel magasságukat, az egyikbe beleakadt a szárnya, a zsákja meg kiszakadt, így ide, a sziklás csúcsokra szóródtak a gyönyörű erdők, rétek, hegyi patakok és tavak. A zsákból kiszabadult mormoták, zergék, szarvasok és a sok más állat szétszaladt a bércek között. A hegységnek, amelyet később Tátrának neveztek el, így annyi természeti szépség jutott, mint kevés más hegységnek a világon.” (Idézet egy utazásszervező iroda honlapjáról.)

Ez így is van. A Magas-Tátra a világ legkisebb magashegysége Szlovákia és Lengyelország határán, a Tátra Nemzeti Park része. Legmagasabb pontja a Gerlachfalvi-csúcs (2655 méter), amely azonban csak sziklamászással érhető el. A turisták által gyalogosan megközelíthető legmagasabb csúcs a Rysy (Tengerszem-csúcs) 2503 métere. Bővebb információ a Magas-Tátráról és a Tátra további részeiről itt olvasható.

Néhány óra az óriásjátszótéren

Az első napra az utazás miatt egy rövidebb, délutáni túrát terveztünk a négy órai sötétedésig, és Poprád felé menet útba ejtettük a Káposztafalvi-karszt területén elhelyezkedő Szlovák Paradicsomot.
Az utak itt gyönyörű szurdokokban tekeregnek. Érdemes viszont tudni, hogy nem egyszerű túrára vállalkozik, aki eljön ide, hiszen ezen a hatalmas játszótéren a patakmederben és a sziklákon való haladást doronglétrák, pallók, vaslétrák, láncok és vashidak segítik. Vannak könnyebb, sima útvonalak is, de a nehezebbekre érdemes tapasztalt kísérővel, illetve lépésbiztosan és tériszony nélkül érkezni. Tapasztalatból mondhatom viszont, hogy ez utóbbit le lehet győzni – amikor például évekkel ezelőtt először jártam itt, eléggé meglepődtem, hogy hová pottyantam, aztán - egy kivétellel - csak felverekedtem magam minden létrán.

A téli viszonyokra való tekintettel a nem túl nehéz, de a némi kihívást mégis magában rejtő Suchá Belá kanyont (térkép az alján) választottuk. A már-már via-ferratára hasonlító terep ismeretében kicsit tartottam attól, hogy csúszós lesz az út, és a vaslétráknál vissza kell fordulnunk, de szerencsére a plusz 8 fokban az eszközök teljesen használhatónak bizonyultak.

A kanyon eleje (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Németh Sarolta

Podlesok falu határából indulva hamarosan elértük a medret. Kis csapatunk vigyorgó fejjel gázolt a patakban, kacsázott a jégen (igen, több ilyen szakasz is volt), és kapaszkodott fel a vaslétrákon. A szurdok oldalán lezúgó fagyott vízesések viszont a meleg ellenére sem olvadtak fel, így utunkat végig gyönyörű látvány kísérte a „kalandpálya” tetejéig. A létrákon és hidakon való közlekedés pedig még azokat a társainkat is megfertőzte, akik az elején vonakodtak nekiindulni a mászásnak: eldőlt, hogy jövünk még ide.

Az autókat bőven sötétedés előtt elértük. A túra ideje körülbelül 3 és fél óra volt 409 méter szintemelkedéssel és körülbelül 9-10 kilométer megtételével. Mintegy fél óra utazás után pedig elégedetten foglaltuk el szállásunkat az Ótátrafüred melletti Nova Lesnában.

Létrák a jeges játszótéren Forrás: Németh Sarolta

Fontos információk a téli Magas-Tátráról

A Tátra szlovák oldalának jelzett turistaútjain november 1-jétől június 15-éig a lavinaveszély, a csúszós terep és a természet nyugalma miatt minden évben zárlat lép életbe. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mintegy 230 kilométernyi út használata válik tilossá ebben az időszakban, és a turisták kizárólag a menedékházakig közlekedhetnek. A lezárt vonalakra ebben az időszakban csak a természetvédők, illetve a hivatalos mászóigazolvánnyal rendelkező hegymászók és síalpinisták léphetnek be. A szabályszegők nem járnak jól: 66 eurót fizet, akit rajtakapnak.

Figyelni azonban a magasabban fekvő turistautakhoz vezető utaknál is érdemes, mert ezek szintén síkosak lehetnek. A biztonság kedvéért minimum a hótányéros túrabot, lehetőség szerint pedig a hágóvas és a jégcsákány használata ajánlott. A lezárt, hegymászók által járható utakon ezek használata már kötelező.

Fel, ameddig lehet

Második napi túránk célja a Téry Ödönről elnevezett, 2015 méteren fekvő menedékház volt. A Magas-Tátrában ez a legmagasabb olyan ház, amely télen is nyitva tart (a 2250 méteren fekvő Hunfalvy-menedékház ilyenkor zárva van), és amelyhez hivatalos turistaúton ilyenkor fel lehet jönni. A Vöröstorony-hágó vagy a Zöldtavi-csúcs felé már csak a hegymászók indulhatnak el megfelelő felszerelésben, egyébként ez a rész is rendkívül gyönyörű. Szeretem az ide vezető utat, mert mikor az alján vagyok, tudom, hogy jó lesz felmenni, és szeretem a házat, mert volt már szerencsém látni teraszáról a pirkadat fényeibe burkolt hegyet.

A túrázó sorsa (általában), hogy nem tudja kialudni magát még a szabadsága alatt sem, hiszen a hegyre korán indul az ember. Mi is ezt tettük – 8 órakor már úton voltunk Ótátrafüred parkolójából (1015 méter) a sikló pályája mentén a zöld jelzésű turistaúton. Ezen a részen mindig megállok, annyira valószerűtlennek tűnik számomra a 2004-es vihar jeleit még mindig magán viselő táj, mintha egy katasztrófafilm díszlete lenne.

Mintha egy katasztrófafilm díszlete lenne (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Németh Sarolta

1284 méteren elértük a Tarajkát, majd a piros úton haladtunk tovább a Nagy-tarpatak mellett az erdőben a Zamkovszky-menedékházig (1475 méter). Az út itt elég csúszós volt, jól jött a túrabot. Volt, aki majdnem visszafordult, és az én fejemen is átsuhant a gondolat, vajon mennyire lesz lefagyva a Téry-ház felé vezető meredek lejtő. Amikor azonban az erdőből kiérve megpillantottam a Magas-Tátra félig hóval borított, kopár hegycsúcsait, és a Téry-ház ablakain is megcsillant a napsugár, már a csúszást sem bántam: könnyedén trappoltunk felfelé az 540 méteres emelkedőn a szűz hóban, mások fagyott bakancsnyomaiban gázolva. Közben pedig folyamatosan szívtam magamba a napfényben fürdő havas tájat. A körülbelül 1000 méteres szintkülönbséget a parkolótól a fenti házig kényelmes megállásokkal, fotózgatva 3,5-4 óra alatt tettük meg.

A házban ettünk egy levest, majd a fagyott út nehézségeitől tartva (igazán hozhattunk volna hágóvasat – merült fel a gondolat) rövidesen visszaindultunk. Szerencsére feleslegesen aggódtunk, mert lefelé kevésbé csúszott, és még az érintetlen hóban is remekül tudtunk haladni, így hamar leértünk a hegyről. Örültem, hogy lesz még egy nap, de ha ezen múlik, beértem volna ennek a túrának az élményeivel is.

A Téry-ház alatt (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Németh Sarolta

Délután, mintegy szertartásként, benéztünk az ótátrafüredi túraboltba (nem olcsóbb, mint itthon, de ki lehet fogni jó leárazásokat, és néha lehet találni olyan túrafelszerelést is, ami nálunk nem kapható), majd elfogyasztottuk jól megérdemelt vacsoránkat egy helyi vendéglőben.

A befagyott tengerszemek napja

Harmadik napunk programját előző este véglegesítettük. Mivel többen még nem ismerték ezt a szakaszt, a Csorba- és a Poprádi-tó környékét választottuk utunk céljául. Könnyű terep, és bár számomra kevésbé is érdekes, mint a hegyre vezető sziklás utak, azért nagyon tetszetős.

Rövid programmal számolva most végre kialudtuk magunkat, kényelmesen megreggeliztünk, összepakoltunk, elhagytuk a szállást, majd elautóztunk a Csorba-tóhoz. Az 1346 méteren fekvő befagyott tengerszem sejtelmes ködbe burkolózva terült el mellettünk. Miután kigyönyörködtük magunkat, elindultunk a Magistralénak, vagyis a Tátra leghosszabb turistaútjának (kvázi kéktúrájának) egy szakaszán. Utunk végig erdőben, és a Hincó-patak mellett haladt. Körülbelül egy órás séta után előbukkant a Poprádi-tó (1494 méter). Kisütött a nap, és megláttuk a szemben lévő hegycsúcsokat is. A társaság egy része kiült napozni a tó melletti menedékház elé egy forró kakaó társaságában, mi pedig feltérképeztük a környéket. A Csorba-tóhoz visszatérve autóba ültünk, és elindultunk hazafelé. A Magas-Tátra és Budapest közötti távolság nem nagy (260 kilométer), de az autópályák foghíjassága, és az apró falvak miatt 4-5 órát is eltarthat az út.

Mielőtt lemegy a nap (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Németh Sarolta

Nézzük az árakat

A Tátrát többek között azért szeretem, mert rendkívül olcsón emlékezetes élményeket lehet itt begyűjteni. Ennél a túránál például a benzinköltség (négy fő per autóval számolva) ötezer forint volt, a szállásunk Nova Lesna településen 14 euró per éj per fő egy hatalmas, két fürdőszobás apartmanban. A közös vacsorafőzés fejenként másfél euróra jött ki. A beülős esti étkezés a sztrapacska és a pisztráng ár-értékarányos skálán mozogva 5-10 euróba került. A kávé vagy a forró kakaó a menedékházakban 2 és 2,50 euró közötti összeget tett ki.

És el ne felejtsem a Tátrateát, amelynek a kispalackos begyűjtését küldetésnek tekintettem az útba ejthető menedékházakban – végül aztán egy ótátrafüredi élelmiszerboltban vettem (nyilván) fele árért egyik útitársam elmés tanácsára. A 32-72 százaléknyi alkoholt tartalmazó ital helyi specialitás, amelynek erősség és íz szerint több fajtája létezik. A hegyen kupicája 1,60-ba kerül, de az egyik menedékház például ingyen kínálta nekünk.

Mindegy, hogy a Magas-Tátrában mikor és hová megy az ember (persze a terepet, a szabályokat, az időjárási körülményeket és a fizikai felkészültséget figyelembe véve és tiszteletben tartva), mert jó eséllyel gyönyörű élményben lesz része. Nekem például a kirándulás után még napokig fülig ért a szám.