Cukorka aprópénz helyett

Újságos argentin pesokat számol

Argentína gazdaságilag lejtőre került, egyre rosszabb a közbiztonság, igazi krízishelyzet van - leginkább ezeket olvastam és hallottam mindenkitől Argentínába érkezésem előtt. Akkor még nem igazán tudtam, mit jelent ez a gyakorlatban. Közel három hét alatt sikerült megismerkednem a válság turisták által érzékelhető oldalával.

Az argentin kormány az utóbbi időben kétségbeesett erőfeszítéseket tesz bevételeinek növelésére. E próbálkozásainak egyikét már a Buenos Airesbe tartó repülőúton megtapasztaltam, amikor körülbelül egy órával a landolás előtt egy kétoldalas, kérdésekkel teli papírlapot kaptam a kezembe. A kérdőíven a legnagyobb részletességgel érdeklődtek arról, hogy milyen elektronikai és egyéb nagyobb értékű cikkeket készülök bevinni az országba. A lap alján pedig egészen kis betűkkel szerepelt, hogy e termékek összértékéből 35 százalék vámot vagyok köteles fizetni az országba való belépéskor.

Csak papíron létezik

Pár másodperces megdöbbenésemet látva az egyik helybeli utastársam gyorsan felvilágosított, hogy ez elvileg csak argentin állampolgárokra vonatkozik, de miattuk sem kell aggódnom, hiszen ez esetben is csak egy papíron létező, gyakorlatban nem igazán működő törvényről van szó, amit az alacsony számú repülőtéri személyzet és a kaotikus ellenőrző rendszer miatt aligha lehetne betartatni. „Isten hozott Dél-Amerikában“ - köszönt el, és sétált tovább az Európában nemrég beszerzett okostelefonjával, amelyhez az argentin árakhoz képest sokkal olcsóbban jutott hozzá.

Buenos Aires belvárosa karácsonyi lázban Forrás: Katona Rita

Mivel az előzetes internetes kutatásaim során több helyen olvastam, hogy Argentínába nagyobb mennyiségű amerikai dollárt érdemes hozni, mégpedig készpénzben, ezért ebből a szempontból felkészülten érkeztem. Viszonylag stresszmentesen jutottam el taxival a reptérről a Buenos Aires központi részében lakó vendéglátómhoz. Az út végén a taxis a legnagyobb természetességgel kérdezte, hogy pesóban vagy pedig dollárban szeretném-e fizetni az utat. Ez csak azért volt kissé meglepő, mert a folyamatosan gyengülő argentin peso védelmében elvileg szigorúan tilos fizetni más valutában.

A pénzváltás okozott pár érdekes meglepetést. Argentin vendéglátóm tanácsára - aki egyébként minden hónap végén dollárra váltja a megmaradt pénzét, hogy így védje azt az inflációtól - a nálam lévő dollárt nem a hivatalos pénzváltóknál váltottam be, hanem feketén. A belváros turisták által látogatott helyein tömegesen lehet találni „cambio, cambio“-t, vagyis „váltás, váltás“-t kántáló neppereket. Náluk természetesen szigorúan tiltott a pénzváltás, viszont a „dollar blue“, vagyis a feketepiaci dollárárfolyam alapján pontosan kétszer annyi pesót kaptam, mintha azt egy bankban váltottam volna az állam által rögzített és jó ideje nem változó árfolyamon. Ez egyébként az előbbihez hasonló szabálynak tűnt, hiszen az illegális pénzváltókat nem üldözik szigorúan, egyes argentin újságokban pedig a hivatalos banki árfolyam mellett a „dollar blue“-t, vagyis a dollár körülbelüli feketepiaci árfolyamát is feltüntetik.

Kétszázkét argentín peso jelenleg hivatalos árfolyamon kb. 5800 forint, a fekete piacin 3700 forint Forrás: Katona Rita

Ami a turistákból csak csodálkozást vált ki, az sok helyinek nagy kihívás. Beszélgettem többekkel, akik nem tudják, hogyan boldogulnak két-három hónap múlva, ha a peso ilyen ütemben veszít az értékéből. Példaként említhetném a vendéglátóm egyik rokonát, aki szomorúan mesélte, hogy az előző havi inflációhoz képest az ő fizetését csak annak harmadával emelték. Nem úgy a lakásának bérleti díját, illetve minden egyéb költségét.

Cukorka a visszajáró

Mivel a peso gyorsan veszít az értékéből, a fémpénz verése pedig a bankjegy nyomtatásánál relatíve drágább, az argentín állam egy ideje abbahagyta az érmék gyártását. Ennek eredményeképpen komoly aprópénzhiány van. Szórakoztató látni, milyen őrült módon vigyáznak az emberek az aprójukra; kizárólag papírpénzt dobálnak az utcai zenésznek, és egyesek otthon külön tálkában gyűjtik az érméket. Leginkább azért, mert a tömegközlekedéshez Buenos Airesben és a nagyobb városokban a buszokon lévő jegyautomatákon kívül sehol nem lehet jegyet váltani, ezek pedig kizárólag érmével működnek.

Csúcsforgalom Buenos Airesben Forrás: AFP/Juan Mabromata

Mivel aprópénzem nekem sem volt - ebben az utcai pénzváltók is hiányt szenvednek -, egy boltban próbáltam szerencsét. Kizárólag pénzváltással a boltokban próbálkozni sem volt érdemes, vettem tehát pár apróságot, hogy nagy pénzzel fizetve a visszajáróból buszozni tudjak majd. Megdöbbenésemre a pénztáros csak papírpénzt adott vissza, és a fennmaradó apró helyett egy marék cukorkát nyomott a kezembe. Ez egyébként teljesen elfogadott visszajáró Argentínában. Mivel cukorkával a busz jegyautomatája természetesen nem működött, így történt, hogy hatvan percet kellett gyalogolnom Buenos Aires egyes látnivalóihoz.

Válság? Milyen válság

Egy másik alkalommal meglátogattam az argentin elnöki palotát, hiszen ez Buenos Airesben minden turistának kötelező program. Jelenleg Christina Kirchner államfő lakik benne, az épület előtt viszont egy folyamatosan ott tanyázó és tüntető csoportot vettem észre. Biztosra vettem, hogy az argentin gazdaságpolitikával lehet problémájuk, ám hamar kiderült, hogy üzeneteiket nem is az argentin kormánynak szánják: Nagy-Britanniával szemben, az általuk Malvinasnak hívott Falkland-szigetekért tüntettek.

A Buenos Aires-i elnöki palota éjszakai díszkivilágításban Forrás: Katona Rita

Az Argentínához viszonylag közel, az Atlanti-óceánban található, majd´ kétszáz éve a britekhez tartozó kis szigetcsoport lakói ugyanis röviddel azelőtt népszavazáson 99 százalékos szavazati aránnyal úgy döntöttek, hogy továbbra is az Egyesült Királysághoz, és nem Argentínához szeretnének tartozni. Úgy tűnt, a mindössze 3 ezres lélekszámú szigetek sorsa jobban foglalkoztatta az argentinokat, mint a mindennapjaikat megkeserítő válság.

Pár hét elteltével a szomszédos Uruguayba érkezve kellett láttam, hogy az egyébként stabil gazdasággal rendelkező országban is érezni az argentin krízis hatását. Az országban külföldi bankkártyával naponta kivehető maximális pénzösszeg ugyanis jelenleg száz amerikai dollárnak felel meg, amihez nem kevés kezelési költséget is hozzászámolnak. Nem nehéz kitalálni, hogy ezt a szabályt az argentinok miatt vezették be. Egy banki alkalmazott szerint ugyanis nem ritka az olyan argentin látogató, aki 6-7 darab bankkártyával érkezik Uruguayba, hogy pénzét ott dollárra váltva térhessen vissza hazájába. Otthon persze a szomszédból importált dollárt a fekete piacon újra argentin pesóra váltja, amint azt el szeretné költeni. A jelek szerint ez a manőver az összes kezelési költség és utazási kellemetlenség dacára is megérte nekik.