Holdújévkor a pilisi Holdvilág-árokban

A híres Meteor-létra alulról

2014 holdújéve január 31-ére esett. A kínai hagyomány szerint az évet ennek a napnak, illetve az ezt követő hétnek a döntései, eseményei határozzák majd meg. Mivel hétvégén úgyis szerettük volna kiszellőztetni a fejünket, hirtelen ötlettől vezérelve a Holdvilág-árokba látogattunk. Persze már csak azért is, hogy lehetőleg sok túrában legyen részünk az idén.

Bár jó néhányszor kirándultam a Pilisben, a Holdvilág-árokban még sosem jártam. A lemaradást most pótoltam. Nem a táv (15 kilométer) vagy a nehézség miatt érte meg, mert sem hosszú, sem fizikailag megterhelő nem volt a túra. A gyönyörű szurdok és a fehérbe burkolt, fenséges táj viszont elvarázsolt néhány órára.

A szurdok falai között (Galériáért kattintson a képre!) Forrás: Németh Sarolta

Szerencse az új évre

A holdújév, vagyis a kínai újév a világ népességének egynegyede számára az év legnagyobb ünnepe. Ilyenkor napokra megáll az élet. A tavaszünnep időpontja évről évre változik. Kezdetét bonyolult számításokkal határozzák meg, de az esetek többségében holdújév napja az európai naptár február 4‑éjéhez legközelebb eső újhold napján van, tehát valamikor január 21-e és február 21-e között.

A tavaszünnep két célt szolgál. Egyrészt alkalom arra, hogy a családok tagjai összegyűljenek, és megajándékozzák egymást, másrészt pedig ilyenkor kell elbúcsúztatni az óévet, megszabadulni annak ártalmaitól, és ilyenkor lehet a jó szerencsét bebiztosítani az új évre. (Adatok: Wikipedia)

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem valahogy nem a hazai lehetőségek jutnak először eszembe, ha havat szeretnék látni. Meglepő módon még akkor sem, amikor nálunk is megindul a hóesés. Pedig ha rászánom magam, és itthon mozdulok ki, mindig szép helyeket találok. Mint például most is.

Eredetileg a Rám-szakadékot terveztünk meglátogatni. Útközben aztán úgy döntöttünk, hogy stílszerűek leszünk, és holdújévkor inkább a Holdvilág-árokba megyünk.

Azt hittem, a múlt hétvégi havazás miatt esetleg szükség lehet a hágóvasra is, de ennyire azért nem volt vészes a helyzet, és csak a kamáslit vittünk a hó meg a patakmederben való gázolás miatt. (A kamásli, vagyis a lábszárvédő egyébként nagyon praktikus kellék minden túrához télen-nyáron, mert megvédi a bakancsot a beázástól, a nadrágot pedig a koszolódástól.) A szemerkélő ónos esőtől csúszott az út, de ezt bőven túl lehetett élni.

A patakmederben (Galériáért kattintson a képre!) Forrás: Németh Sarolta

A rejtélyes Holdvilág-árok

A kiskovácsi parkolóból a piros jelzésen indultunk el. Rögtön az út elején elénk tárult a meder és a szurdok, a patak pedig hol előbukkant, hol elbújt a kövek és a vékony jégréteg alatt. Mi voltunk itt az első látogatók ezen a délelőttön: érintetlen hóban haladtunk a szikáran magasodó sziklafalak és a sudár fák között. Kis kaptatás után elértük az ősember barlangját, és a Meteor-létrát, amely a szurdok legkalandosabb részének számít. Benéztünk a barlangba, majd felmásztunk a létrán. Féltem, hogy csúszni fog, de szerencsére nem lett igazam, és gond nélkül felértünk. A létrák valahogy nem tartoznak a kedvenceim közé, ezért mindig jó érzés a tetejükön lenni. Amolyan sikerélmény.

A szurdok megmászása után több lehetőség is adódik a folytatásra: út visz a Lajos-forráshoz, majd Dömörkapu felé, de Dobogókő http://www.origo.hu/utazas/magyarorszag/20131202-kirandulas-a-pilisben.html irányába is lehet menni. Mi a szurdok elhagyása után a piros úton tettünk egy kört. Az erdőn áthaladva egy be nem fejezett, már omladozó turistaháznál kötöttünk ki. Itt megebédeltünk, felmelegítettük átfagyott kezeinket egy jó meleg teával, majd elindultunk visszafelé.

A híres Meteor-létra alulról (Galériáért kattintson a képre!) Forrás: Németh Sarolta

Lefelé útba ejtettük a – jelenleg bekerített – Sasvári Sándor régészkutató által felfedezett sziklafalat (a térkép ősi kultuszhelyként jelöli), illetve a Domini-forrást. Ekkor már meglepően sokan kirándultak a környéken; jó volt látni, hogy mennyien jönnek ki családostul, barátostul, kutyástul a friss, téli levegőre.

Régészeti feltárások

A Holdvilágárok az egyik legvadregényesebb kirándulóhely a Pilisben. Pomáztól északnyugatra található, a Nagy Csikóvár déli lejtőjén. A Rám-szakadékhoz hasonlóan nehezebb túraútvonalnak számít. Egyes források szerint ez volt az ősi magyarok temetkezési helye (ezért a név: „Holtvilág-árok"), de azt is mondják, hogy Attila városa (Sicambia, Ecilburg) állt itt egykor. Sasvári Sándor régészkutató feltételezése szerint pedig Árpád fejedelmet temették itt el. Ezeket az elméleteket nem igazolták tudományosan, de a bizonyításra több kísérletet is tettek, és a területen régészeti feltárásokat folytattak. (Adatok: Wikipedia)

Turisták az úton (Galériáért kattintson a képre!) Forrás: Németh Sarolta

Különös hangulat az ősi kultuszhelyen

„Mi volt itt, a lakott helyektől távoli erdők szívében, a hegyeknek mély, szakadékos völgyületeiben, a Dante poklával vetekedő sziklakolosszusok árnyékában és a vízmosta mély szakadékok között?" – olvasható a pomázi kutató kérdése a szurdok bejáratánál. Én sem tudom. Rejtélyes történetek fűződnek hozzá, amelyek igazságát nem ítélném meg.

Az viszont tény, hogy különös érzés végigsétálni a kőmederben. Csak ízlelgetem a nevet: Holdvilág-árok. És érzem, hogy van abban valami misztikus, ahogy a tompa fénybe burkolt szurdok sziklafalai fölénk hajolnak, az ég felé törekvő fák pedig csak állnak a fehérbe borult táj sudár bástyáiként. A patak közben halkan csobog, és tompa reccsenéssel szakad be lábunk alatt a befagyott jégréteg. Igazi téli pillanatok.