Szarajevón végigvonult a történelem

Bosznia-Hercegovina fővárosa most épp az I. világháborút kirobbantó merénylet századik évfordulója kapcsán került a figyelem középpontjába, de a Magyarországtól mindössze néhány órányi autóútra lévő város egyébként is megér egy kirándulást.

Talán akkor is Európa egyik legérdekesebb helye lehetne Szarajevó, ha a 20. század történelme nem taposta volna meg ennyire kegyetlenül Bosznia és Hercegovina fővárosát. Száz évvel ezelőtt az Osztrák-Magyar Monarchia szerzeménye volt, egy távoli provincia, amelyet az oszladozó török birodalomból sikerült zsákmányolni úgy, hogy annak Bosznia népei cseppet sem örültek. Az egyik, a távoli fővárosból kormányzó megszállót a másik váltotta, miközben a törökök és a szlávul beszélő, muzulmán vallású népesség a letűnt oszmán kort sírta vissza, a szerbek pedig inkább az államiságát frissen elnyert, területileg is gyarapodó Szerbiához csatlakoztak volna. Vagy egy olyan államról ábrándoztak, amely egyesítette volna a délszláv nemzeteket – arról az államról, ami később Jugoszláviaként próbált fennmaradni.

Ebben az autóban utazott Ferenc Ferdinánd trónörökös Szarajevóban, amikor Gavrilo Princip 100 éve lelőtte őt. Az autó most Bécsben van kiállítva Forrás: AFP/Dieter Nagl

Hol tartanak száz évvel később? A városon átviharzott két világháború, a szocialista-kommunista rendszer, majd a Jugoszlávia felbomlását kísérő háborúk egyik legborzasztóbb epizódja, a város három évig tartó szüntelen ostroma. És száz évvel később akár úgy is tűnhet, hogy Bosznia és Hercegovina nem került közelebb a megoldáshoz. Az ország sokáig nemzetközi protektorátus volt, újjáépítését és igazgatását a nemzetközi közösség vállalta. A politikai Európa perifériáján vegetál, miközben a három államalkotó nemzete merőben ellentétes célokat fogalmazott meg. A katolikus horvátok szívesen kilépnének a muzulmán bosnyákokkal közös föderációjukból, a bosnyákok viszont központosítottabb, egységesebb államért küzdenek. Az ortodox szerbek pedig nem akarnak betagozódni semmiféle egységes Boszniába, és igyekeznek napirenden tartani az elszakadásukról szóló népszavazás lehetőségét.

Másképp emlékeznek

A szakadék nem kicsi: azt sem sikerült elérni, hogy a három nemzet együtt emlékezzen a világméretű katasztrófa egyik pillanatáról. A boszniai szerbek nem vesznek részt a szarajevói megemlékezéseken, hanem külön rendezvényt tartanak.

Az utazó ebből valószínűleg semmit sem érzékelne, különösen Szarajevóban nem. Egy olyan városba csöppenne, amelyben a világok, az impériumok keveredése máig látható. Egymás mellett léteznek a török birodalom máig élő maradványai, a valaha jelentős szefárd zsidó közösség nyomai, a Monarchia építészeti és infrastrukturális hagyatéka, a királyi és szocialista Jugoszlávia emlékei. És a legutolsó háború nyomai. Mindeközben a lábát sem kellene kitennie a régi városközpontból.

A legutóbbi háború nyomai még ma is láthatók a város központjában Forrás: DPA/AFP/Rolf Haid

Ugyanakkor – bár Európában alig van család, amelyik életére ne hatott volna a Nagy Háború (vagy az I. világháború, ahogy tetszik), az eseménysor, amely látszólag a boszniai városban eldördült lövésekkel kezdődött – Szarajevó igazából nem tud mit kezdeni az örökségével. Száz évvel ezelőtt Gavrilo Princip nemcsak szerb, de délszláv nacionalista is volt – bár ebből a horvátok és a bosnyákok már nem kérnek: számukra a merénylő már a szerb ambíciók megtestesítője.

A mostani megemlékezések, a békét és megbékélést éltető rendezvények szervezői rendszerint külföldről érkeztek. Bosznia nemzetei ugyanis az alapvető kérdésekben sem tudnak egyetérteni. És az alapvető kérdések szükségszerűen közhelyesek. Ki volt Gavrilo Princip számukra? Hős vagy terrorista? Mit hozott Boszniának az okkupáció időszaka? Mi volt Szerbia szerepe? Nemcsak a 20. század elején, de a végén is. Mi Bosznia sorsa, és milyen lehet a jövője?

Ezekre nincs egységes válasz: a merénylet helyszínén a jugoszláv időkben a Princip Múzeum állt. Az új Boszniában átnevezték: ez most a Szarajevó 1878-1918 Múzeum. A múzeumban Bosznia megszállásának és annexiójának időszakának emlékeit lehet megnézni. A belépés díjtalan. A merénylet a Latin híd mellett történt. A Miljacka folyón átívelő híd az óvárost a valamikori katolikus – azaz latin – negyeddel kötötte össze. Jugoszláviában Princip híd volt a neve, most megint Latin.

A merénylet helyszíne, ahol most múzeum áll Forrás: AFP/Elvis Barukcic

A múzeum és a híd mellett még egy fontos – bár csak jelképes – emléke volt a merényletnek. A járda betonjába öntötték Gavrilo Princip „lábnyomait": bárki a zsarnokság ellen küzdő hős merénylő nyomdokaiba léphetett. A lábnyomokat azonban az új Bosznia – a bosnyák dominanciájú Szarajevó – már eltüntette.

A merénylet vegyes megítélése az iskolásokat sem kíméli. A diákok egy része azt tanulja, hogy a merénylő hős volt, de állítólag van iskola, ahol másféle nézetek is elhangzanak. A merénylet interpretációja a politika része: egy pillanatban úgy tűnt, hogy a bosnyákok odáig mennek Gavrilo Princip és a szerbek megtagadásában, hogy Ferenc Ferdinándnak emelnek emlékművet. De erre egyrészt nem volt elég pénzük, másrészt a bosnyákok is vitatták a tervet. Mert bár a merénylővel nem azonosulnak, az Osztrák-Magyar Monarchia megszálló jelenlétét sem dicsőítik.

De az utazó mindebből semmit sem érzékelne. Az utazó egy sajátos légkörű városba csöppenne, ahol két-három napra való programot tudna összeállítani magának. Feltéve, hogy értékeli a tömény történelmet. A merénylet múzeumától az alagútmúzeumig (az ostrom idején a repülőtér alatt ásott alagút volt az egyetlen összeköttetés a külvilággal). És még dzsámik, zsinagóga, templomok. Kedves emberek. Jó ételek. Alacsony árak. És Magyarországhoz még közel is van.

Korábbi beszámolónkat Szarajevóról itt olvashatja.