A sör nekik túl keserű

Egy angol pubban mindenki sört iszik. Egy ilyen kijelentésen általában nem akadunk fent, ha viszont Herefordshire megyében töltünk el hosszabb időt, leszámolunk ezzel a tézissel. A cider országszerte népszerű, errefelé viszont napi szinten fogyasztják.

Amikor az ember a walesi határ közelében található angol kisvárosba, Ledburybe téved, úgy érzi, hogy egy kosztümös film díszletében sétálgat. A város ugyanúgy megőrizte építészetében a hagyományokat, mint egyébként Herefordshire megye többi települése.

A várost hangulatos utcák jellemzik, a házak szinte mindegyike úgynevezett timber-framed módozatban épült. Magyarra ezt nehéz lenne fordítani, de gyakorlatilag annyit tesz, hogy egy hálós faszerkezet adja az épületek vázát. Mutatós az biztos, a turistáknak kötelező egy-két fotót lőni a házakról, mint ahogy a település kőből épült templomáról is.

Forrás: Gyetván Csaba

Ha az átlagosnál többet akarunk megtudni a helyi szokásokról, azt mondják, érdemes célba venni a kocsmát. Ez Ledburyre különösen igaz. Kocsmából vagy pubból egyébként csakúgy, mint a legtöbb szigetországi településen, itt is van jó pár.

Mi van a pohárban?

Ha a városkára azt mondtuk, hogy takaros és őrzi a hagyományokat, ez a pubok miliőjére ugyanúgy igaz. Antik bútorok, képek és díszek mindenfelé, de aki járt már vidéki angol pubban, az jól ismeri az egyedi hangulatot.

Azt is mondhatnánk, hogy minden szokványos itt, de ha jól szétnézünk, rájövünk, hogy mégsem. A legtöbb asztalon ugyanis nem sört, hanem cidert látni. Elsőre egyébként nehéz észrevenni a különbséget, hiszen az almaborok színe nagyon hasonlít a sörére, és a pohár is, amiből isszák. A habzás viszont mérsékeltebb, akinek jobb szeme van, ezt gyorsan kiszúrja.

Ha afelől érdeklődünk a helyieknél, hogy mi ez a különös vonzalom a cider iránt, azt mondják, azért kedvelik, mert bár az alkoholtartalom hasonló, a cider nem olyan keserű, mint a sör. A legfontosabb azonban talán az, hogy errefelé ez tradíció. A környék ugyanis híres a kiváló almájáról. A városon kívül, amerre a szem ellát, almaföldeket látni. Azt mondják a kiváló talaj mellett fontos az is, hogy pont akkor és pont annyi csapadék esik, amennyi kell, és nagyon ritkák a fagyok.

Forrás: Gyetván Csaba

A kelet-európai ízlés más

Természetes tehát, hogy rengeteg ciderkészítő üzem vagy kisebb főzde működik erre. Az, amelyiket mi látogattuk meg, az egyik legnagyobb. Éppen ezért csalódás éri azt, aki fahordókat vár: itt hatalmas fémtartályok vannak, és számítógépekkel kontrollált folyamatok. Olyan az egész, mint egy modern borászat. Aki erre téved, az nyilván hiányolja picit a romantikát, de az üzemben azt mondják, ekkora mennyiségeknél már nem lehet tévedni, muszáj mindent a számítógépekre bízni.

Elsőre tehát nem tűnt túl izgalmasnak a helyszín, de aztán ahogy telt az idő, és ahogy egyre több mindent mesélt el a helyi főzőmester, kiderült egy csomó érdekes részlet. Az üzembe például alma csak koncentrátum formájában kerül, hisz csak így biztosítható, hogy egész évben folyhasson a termelés. Az is érdekes, hogy a kelet-európai fogyasztók - így a magyarok is – nehezen barátkoznak meg a cider fanyar ízével, így kifejezetten ebbe a régióba ízesített, például cseresznyés cidert is gyártanak.

Egy biztos: én nem a statisztikát erősítem, nekem kifejezetten ízlett az alapciderük is. Először azt mondtam, nem is kell ebbe semmi. De amikor megcsapoltuk a tartályt, amiben a frissen készült, ízesített cider van, már nem tudtam eldönteni, melyik a jobb. Ezt valószínűleg a főzőmester is látta rajtam, mert csak ennyit mondott: nálatok édesebb az élet.

Ha kíváncsi a cider készítésének folyamatára, szombaton 15.00-kor megnézheti az OzoneNetwork televízió műsorában.