A jamaicai tengerparton üldögélve két olyan dologra lesz figyelmes az ember, ami máshol kevéssé jellemző: az egyik a marihuána mindent átható illata, a másik az idősebb hölgyek látványa, akik kézen fogva sétálnak izmos, fekete hódolójukkal. Amikor ott jártam, bevallom, először engem is meglepett a látvány, hiszen ilyet még a szomszédos Kubában sem láttam, ahol a prostitúció nem ismer határokat. Ott azonban inkább az idős úr és a tizen-huszonéves lány kombinációja a jellemző, ellenkező felállással ritkán találkozik az ember, legalábbis nyilvánosan.
Mindez jól mutatja, hogy a női szexturizmus – szemben a férfiakéval – jóval inkább a színfalak mögött zajló jelenség. A motivációkban is vannak különbségek a két nem között: a nők közül sokan nem csak vagy nem elsősorban a szexuális kapcsolatra vágynak a helyi férfiakkal, inkább arra, hogy a jóképű lovag kényeztesse, szórakoztassa őket, udvaroljon nekik romantikus környezetben. Ráadásul sokan nem is fizetnek ilyen szolgáltatásokért, csak hagyják magukat elcsábítani, és jól érzik magukat.
Ennek ellenére az ilyen kapcsolatra vágyó nőknek jóval nagyobb társadalmi előítélettel kell megküzdeniük. Nem csoda, hogy a nők olyan úti célokat keresnek, ahol az ilyen jelenség gyakoribb és megtűrtebb. Ezek közül sorolunk fel ötöt a Huffington Post összeállítása alapján.
Áprilisban jelent meg a szingapúri rendező, Amit Virmani filmje azokról a napbarnított indonéz szörfösökről, akik japán lányoknak és más turistáknak kínálják erotikus szolgáltatásaikat Bali tengerpartján. Az atlétatermetük és a strand neve alapján Kuta-cowboyoknak becézett fiúkat a rendőrség a film megjelenése után begyűjtötte.
A bevezetőben már említettük, hogy a karibi sziget az egyik kiemelt fogadó országa a szexre éhes hölgyeknek. A férfi szexmunkásoknak két becenevük is van: sanky-panky és big bamboo. A szó szoros értelmében nem feltétlenül prostituáltak, hiszen gyakran nem konkrét összegért nyújtanak szexuális szolgáltatást partnerüknek. Hölgy társukkal inkább egyfajta álkapcsolatba kerülnek: a nő meghívja őket vacsorázni, ajándékokat vesz nekik, ők pedig eljátsszák a szeretőt. A férfi célja gyakran távolabbi: házasság révén eljutni az országból, de az is előfordul, hogy a nő elutazása után pénzt kér tőle, például egy családtagja betegségére hivatkozva.
Jordánia híres látványossága, Petra romvárosa rengeteg turistát vonz. Kevésbé ismert, hogy sok nyugati hölgy kifejezetten azokért a beduin férfiakért utazik oda, akik szexuális szolgáltatásokat kínálnak nekik. A Marlboro-férfiak nemcsak testükkel, hanem személyiségükkel is elvarázsolják a nőket.
A bumsternek hívott férfiakat könnyű felismerni: színes, gyakran rasztaszínű pólójukban a hoteleknél és a strandokon kínálják magukat az ott nyaraló nyugati nőknek. Nem ritka látvány arrafelé, hogy a középkorú fehér nő fiatal fekete fiúval sétál kéz a kézben.
A szenegáli dzsigolóknak nincs becenevük. A nyugati fehér nők azonban állítólag gyakran vadásznak a dobosokra, mert úgy vélik, hogy aki jól dobol, az az ágyban is jó. Itt sem feltétlenül szó szerint vett prostitúcióról beszélhetünk: a nő ingyenutazást kínálhat a férfinak, aki a szolgáltatását gyakran csak az idegenvezetés kiegészítéseként fogja fel.
Vannak persze más népszerű célpontjai is a női szexturizmusnak. A Wikipédia idesorolja még a fentieken kívül Dél-Európát, Barbadost és a Dominikai Köztársaságot, Mexikót, Thaiföldöt, Kenyát, Tunéziát, Marokkót, a Fidzsi-szigeteket, Ecuadort és Costa Ricát is.