Ki mondta, hogy Brüsszel unalmas?

A középkori miliőben gyakran tűnnek fel a mutatványosok

Úgy indult, hogy egy hosszú hétvégére Brüsszelbe utazunk a barátainkhoz, végül eljutottunk Luxembourgba és az óceán partjára is. Pozitívan csalódtunk a belga konyhában, és kiderült, hogy utcai fesztiválokkal még a legálmosabb városkákba is életet lehet lehelni.

Úgy nézett ki a brüsszeli déli pályaudvar, a Midi környéke, mintha több tucat eltévedt vándorcirkusz szállta volna meg az 56-osok terét. Óriáskerék és elvarázsolt kastély, céllövöldék, ringlispílek, dodzsemek hada lepte el a belvárost körülölelő körutat a nyári fesztivál alkalmából. Ilyenkor legalább egy kis bevételhez jutnak kifőzdék és talponállók, mert egyébként Brüsszel belvárosa a turistalátványosságok környékét leszámítva nem éppen életteli.

Ilyen a brüsszeli vursli Forrás: Bucsky Péter

A legtöbben csak dolgozni járnak a belvárosba

A helyiek inkább a külvárosokban és vidéken laknak, a gyors és sűrűn közlekedő vonatokkal a bejárás nem okoz nagy nehézséget. A belváros északi része ma már a legszegényebb negyedek egyike, ahova sötétedés után nem sokan merészkednek ki. Esténként amúgy is kiürül a belváros, a legtöbben csak dolgozni járnak ide.

Sokszínű a lakosság összetétele, mivel rengeteg külföldi él és lakik itt, már csak az uniós intézmények és tanácsadó, lobbi cégek miatt is. A jól kereső eurokraták és a lepukkant lakásokat bérlő bevándorlók negyedei sokszor csupán néhány sarokra vannak egymástól, mégis óriásiak a különbségek. Érdekes keveredés alakult ki az öltönyösök és a szegényebbek között.

Legtöbben a rendezett, de kissé unalmas külvárosban élnek Forrás: Bucsky Péter

Kulturálisan is érdekes a város, hiszen minden tagállam kitesz magáért az EU fővárosában, egymást érik a színházi előadások, koncertek. A félévente változó elnökség keretében mindig az adott ország kap kiemelt figyelmet, így nézhettem meg például néhány éve a BOZAR kulturális központban Pintér Béla társulatának Parasztoperáját. A főpályaudvartól egy kőhajításnyira most is akadt jó program, a Parc du Cinquantenaire szélén ingyenes koncerteken vehettünk részt sok ezer helyivel együtt.

A Parc du Cinquantenaire éjjel Forrás: Flickr/Anna & Michal

Alkoholistákból és kocsmákból nincs hiány

Brüsszel központjában egy nap alatt is kényelmesen végig lehet látogatni az ismert turistalátványosságokat, a pisilő kisfiú szobrát, a főteret a városházával, a Magritte Múzeumot, az Európai Parlamentet és az Európai Bizottság székhelyét.

Különösen érdekes a II. Leopold kívánságára épített megalomán Igazságügyi Palota, amelyet cinikus módon éppen a városi vesztőhely helyén emeltek. A Kongót saját gyarmatának tekintő királyt a világ negyedik legnagyobb népírásáért teszik felelőssé, az elrabolt kincsek a Királyi Közép-Afrikai Múzeumban tekinthetők meg.

Az Igazságügyi Palota impozáns épülete Forrás: AFP/Georges Gobet

A belga önazonosság fontos része a helyi sör. Egy Brüsszelben élő magyar barátunkkal indultunk kocsmatúrára, és érdekesnél érdekesebb helyekre csöppentünk. A főtér mellett például van egy kriptának berendezett bár, ahol koporsóból készültek az asztalok. A legtöbb helyen legalább tucatnyi sör közül lehet választani, még jó, hogy negyed vagy harmad liter egy adag.

Több hetes kocsmatúra sem lenne azonban elég, ha az összes helyi sörkülönlegességet meg szeretnénk ismerni. A városban sétálva az is feltűnt, hogy sokan élnek az italozás örömével, pirospozsgás alkoholistából és búfeledő kocsmából sincs hiány.

Koporsóból készült asztalok a Cercueil kocsmában Forrás: Flickr/ElPadawan

A sült krumplin túl is van belga gasztronómia

Mivel a belgák a sült krumplit tartják nemzeti ételüknek, úgy gondoltuk, nem lesz lehengerlő a gasztronómiai kínálatuk. De ahogy távolodtunk a turistaközponttól, egyre jobb lett a helyzet. Evere városrészben a Les Brasseries Rustiques étteremben sikerült finom falatokat találni, a csülök például nagyon ízletes volt.

Egy másik igen kiváló étterembe belga barátaink vittek el minket. A város szélén lévő Pirate Caféban a waterzooi nevű, csirkehúsból készült tejszínes ragut kóstoltuk, és örömmel állapíthattuk meg, hogy a sült krumplin túl igenis létezik ízletes belga konyha. Sajnos a legtöbb jó étterem a lakónegyedekben van. Érdemes szétnézni a Montgomery városrészben, ahol a yuppiek által felkapott környéken a Le Doux Délire étteremet teszteltük. Kellemes élmény volt.

A Pirate Cafét érdemes volt kipróbálni Forrás: Pirate Cafe

A belgák imádnak autózni

Brüsszel az autósbarát várostervezés negatív példája. Annyira jó az úthálózat, hogy mindenki autóval közlekedik. Az autópályákat alagutakban a belvárosig vezették, a főbb körutak külön szinten keresztezik a sugárutakat, így mindenki ragaszkodik az autójához, ami sokszor kellemetlen szmoggal jár.

Hiába a budapestinél ugyan ritkább, de egész jó tömegközlekedés, a szinte ingyenes bérbicikli, a belgák nem adják fel az autójukat. Pedig nem is drága a tömegközlekedés, még a budapesti árakhoz képest sem. Ha 10 jegyet veszünk, egy utazás 1,4 euróra jön ki (440 Ft), de egy órán belül bármire átszállhatunk, még vonatra is.

A belgák azonban élvezik a városi száguldást, szeretnek padlógázzal indulni, és a szívbajt hozzák a zebrán átkelőkre. Igaz, mindig megállnak, csak éppen satufékkel. A városban közlekedve már csak egy dolog jutott eszembe: szerencsére az utasok vigyáznak a brüsszeli buszokra, így amikor tíz év múlva Budapestre kerülnek, mi még jó pár évig örülhetünk nekik.

Brüsszelben imádnak autóban ülni Forrás: AFP/Nicolas Maeterlinck

Hollandul és franciául tudni kell

Egyébként az sem egyszerű kérdés, hogy mit nevezünk Brüsszelnek. Brüsszel városnak ugyanis csupán 144 ezer lakosa van, és a belvárosból, valamint az északi területekből áll. Amit általában Brüsszelnek nevezünk, az a Brüsszel Fővárosi Régió, amely a budapesti kerületeknél jóval önállóbb 19 városból áll.

A kétnyelvűség ebben a fővárosi régióban kötelező, egyébként a francia anyanyelvűek vannak jelentős, 80 százalékos többségben. A belga tényleg befogadó társadalom, senkit nem érdekel az emberek színe vagy származása, a helyi nyelveket viszont meg kell tanulni a beilleszkedéshez. Egy brüsszeli magyartól hallottam, hogy a holland és a francia nyelv ismerete nélkül esélytelen a munkakeresés. Még kukásnak sem veszik fel az embert, ha csak angolul tud.

Furcsa, de az Európai Unió fővárosában az uniós intézmények neveit általában franciául és hollandul írják ki, csak a bejárat melletti kis táblákon jelennek meg angolul és a többi nyelven. Még a NATO-központot sem könnyű a jelzőtáblák alapján megtalálni, az OTAN/NAVO felirat sokakat félrevezet.

Most akkor merre van a NATO? Forrás: Bucsky Péter

Reggel pop-rock, este klasszikus zene szól a metróban

A buszon és a metrón minden kijelző váltogatja a két nyelvet, az angol feliratokra nem mindig marad hely. Amikor átlépik a járművek a főváros határát, Vallóniában már csak franciául, Flandriában csak hollandul tájékoztatják az utasokat.

Amit viszont kifejezetten kellemesnek találtam, a metrómegállókban reggelente felpörgetős pop-rock szólt, este pedig klasszikus zene. A sörözés után így kevésbé hajlamosak az emberek az agresszióra.

A kijelzők mindig tudatják, hány perc múlva indul a következő járat, így nem kell feleslegesen szaladni. Budapesti szemmel hihetetlen, mennyire üresek a járművek. A metrón kívül szinte mindenhol lehet ülőhelyet találni, de állomásokon keresztül egyedül utazni egy villamoson igazán különleges élmény volt.

A tömegközlekedést nem veszik igénybe tömegek Forrás: Bucsky Péter

Luxembourg egy nap alatt bejárható

Brüsszelből két egynapos kirándulás is megejtettünk. Luxembourg felé vonatozva feltűnt, hogy a vallon városok között milyen sok a szürke és szegényes. Több olyan vasútállomás mellett elhaladtunk, amely Magyarországon is lepukkantnak számítana.

Ezzel szöges ellentétben állt Luxembourg. A csillogó-villogó vasútállomáshoz egy üvegből készült kis galériát is hozzátoldottak. A parányi ország fővárosa gyalog is bejárható egy nap alatt. A magyar turisták számára ez kész szerencse, a város ugyanis méregdrága. Egy szelet pizza üdítővel 10 euróba (3200 Ft) kerül, a vacsora pedig akár 70-et (22400 Ft) is kóstálhat. Természetesen vannak olcsóbb helyek, például levesezők, ahol gulyáslevest is kínálnak.

Luxembourg festői is tud lenni Forrás: Bucsky Péter

A MUDAM nevű modern művészeti múzeum jól tükrözi luxemburgi benyomásaimat. A várromok fölé emelt modern épület érdekes és egyedi, de óriási terei kihasználatlanok maradtak. Nagy nevekkel csábítanak, mint Andy Warhool vagy Ai Wei-Wei, de csak egy-egy munkájuk látható, és a kevésbé ismert művészektől sem sok.

Hatalmas terek a MUDAM-ban Forrás: Bucsky Péter

Ráadásul csak külföldi művészek munkái voltak kiállítva. Úgy látszik, nem sajnálják a pénzt a műalkotásokra, de a saját művészetüket mintha elhanyagolnák. Magyar alkotó munkáit is láttuk, a sepsiszentgyörgyi születésű Csákány István Borostyánszoba installációját.

Jó dolog a gazdagság, csak unalmas

A múzeum mellett kezdődik az EU-s negyed, egy gyorsforgalmi út két oldalán. Hétvégén igazán elszomorító képet nyújtott a kihalt irodanegyed, csupán néhány gördeszkás vetődött erre a turistákon kívül. Az europolisz kezdetét a gyorsforgalmi út oldalán emelkedő két toronyház jelöli, az egész kísértetiesen hasonlít a moldovai főváros, Chișinău szocreál látképére.

Az uniós negyed Luxembourgban nem a legszebb látvány Forrás: Bucsky Péter

Nagyobb élmény volt a főtér és környéke. Hogy odajussunk, a várdombról a város jelképének számító óriási vasúti viadukt alatt kellett áthaladni, majd egy másik hegyre felmászni. A középkori házak között a hangulat is nyüzsgő középkori városkákét idézte. Délelőtt élelmiszer- és virágárusok lepték el a főteret, délutánra mutatványosok vették át a terepet.

Volt itt hintázó artista pár, ugráló-bicikliző bohócduett, több mutatványt pedig éppen építettek. Minden attrakciót több száz érdeklő, lelkesen tapsoló közönség vett körbe. Luxembourgi villámbenyomásaimat mégis úgy foglalnám össze, hogy jó dolog a gazdagság, de nagyon unalmas.

A középkori házak között gyakran feltűnnek a mutatványosok Forrás: Bucsky Péter

Az óceán partján augusztusi szélvihar tombolt

Másik kirándulásunk az óceánpartra vezetett. Megint csak vonattal utaztunk, és azt láttuk, hogy a flamand részeken több száz bicikli állt minden vasútállomáson, míg a vallon részen alig akadt egy-két kerékpár, ellenben jóval nagyobbak voltak a parkolóházak.

Oostendében gyönyörű a homokos part hosszú kilométereken keresztül, csupán az okozott gondot, hogy még augusztusban sem volt túl jó idő. Bár egy rövid eső után kisütött a nap, orkánszerű szélvihar tombolt, ami a legbátrabbakat is eltántorította fürdőzéstől, viszont minden ruhánkat megtöltötte homokkal.

Muszlim ima az óceán partján Forrás: Bucsky Péter

A kis halászfaluból I. és II. Leopold uralkodása alatt lett igazi város. Mindketten sok időt töltöttek itt, ezért is nevezték e róluk a városi parkot. Látnivalókban nem bővelkedik a város, legismertebb emléke talán a napóleoni erőd, amely az egyetlen teljes egészében fennmaradt ilyen épület a kontinensen. Érdekes volt a németek által a két világháborúban emelt Atlantikwall erődrendszer is, de leginkább a halpiaci körsétánkat élveztem.

II. Leopold királyra szívesen emlékeznek Oostendében Forrás:Bucsky Péter

Visszafelé átutaztunk Bruges-ön és Genten, nekem pedig eszembe jutott, hogy legközelebb ezeket a városokat is érdemes lenne meglátogatni. Belgium legnagyobb erénye talán abban van, hogy szinte minden városában lehet középkori emlékeket találni. Gyakoriak az utcabálok és a koncertek, és ha nem is kicsattanóan jókedvűek a belgák, látszik, hogy élvezik az életet.