„A város tele van olyan történetekkel, amit még senki nem mesélt el" - az egyik séta során hangzott el az a mondat Lénárd Annától, a Bupap alapítójától, amely szerintem a legjobban leírja a társaság célját. Több mint két évtizeddel a rendszerváltás után tele van a közelmúlt történelme titkokkal, amelyekről mintha senki nem akarna tudni.
Anna szerint a jelenkor frusztrációjának oka az, hogy nem ismerjük pontosan a történelmünket, és a feldolgozatlan múlt ránehezedik az emberekre, nincsenek bizonyos traumák átbeszélve, feldolgozva. Minden információ, amely a közelmúlt történéseiről szól, egyből politikai színezetet kap, szinte lehetetlen objektív tények alapján értelmezni, mi történt. Ha felfedjük a közelmúlt történéseit, jobban megismerhetjük a különféle társadalmi csoportok múltját és mozgatórugóit, ezáltal közelebb kerülhetünk egymáshoz is, toleránsabbak leszünk másokkal szemben.
A világháborúk óta Budapesten a város és az emberek is sokat szenvedtek, és mivel az egyik csapás jött a másik után, egyszerűen nem volt ideje behegedni a sebeknek, nem volt idő feldolgozni a történteket. A Bupap a főváros egyes városrészeit, történelmi korszakait bemutató sétáival erre tesz kísérletet, és ez a tematika az, amelyben első volt, és ami a mai napig megkülönbözteti a többi túracégtől.
A képzőművész és idegenforgalmi háttérű alapító 2011-ben kezdte el a túrák szervezését. Pár évvel korábban idegenvezetői gyakorlata miatt besegített Baglyas Györgynek, a Budapest Beyond Sightseeing alapítójának, akit még ma is példaképének tart, ugyanis neki volt először társadalmi mondanivalója városi séták közvetítésével.
Aztán amikor Anna elolvasta György Péter A sötét hegy című cikkét, amely 2010-ben jelent meg az És-ben, szinte maga előtt látott ő is egy sétaútvonalat, melyet ezen írás alapján komponált meg. Azonnal érezte, hogy be kellene hozni a köztudatba ezt a környéket, hiszen megannyi ház rejt kevéssé ismert, de nagyon fontos történeteket a közelmúltból.
A zsidók deportálását koordináló Adolf Eichmann, a politikai foglyokat begyűjtő Gestapo és az SD (Sicherheitsdienst, Biztonsági Szolgálat) 1944-ben számos svábhegyi hotelt (például Majestic, Mirabell és Lomnici panzió) foglaltak el főhadiszállásként. A pincékben börtönt rendeztek be, ahol több száz, politikai okból lefogott személyt kínoztak, mielőtt továbbszállították volna őket valamelyik német koncentrációs táborba. Ma mindhárom ház egyszerű társasház, még csak egy emléktábla sem emlékezteti a mai lakókat arra, hogy itt valaha embereket kínoztak.
A séta utolsó helyszíne szintén egy volt titkos börtön, az egykori ÁVH-villa a Normafán, a Gyermekvasút végállomásának közelében. Ezen sincs emléktábla, pedig ez a ház két irodalmi műben is szerepel. Itt raboskodott ugyanis 1949-ben Rajk Lászlóval együtt Szász Béla, aki Minden kényszer nélkül címmel írta meg a per és a rabság történetét – úgy, hogy ő maga pontosan nem is tudta, hol állt a börtöne. Ezt később azonosították, melynek folyamatát szintén egy regény meséli el, Nádas Péter Helyszínelés című könyve. A helyszínen a sétavezető mindkét műből felolvasott részleteket, amíg mi a hatszögletű tornyot bámultuk – melynek lakói talán mit sem sejtenek arról, hogy mi zajlott a nappalijukban.
A második séta ötletét Ungváry Krisztián vetette fel, aki Ostrom és kitörés nevű programjában a Budapestért folytatott hadműveletet, a II. világháború második legvéresebb városostromát mutatja be. Ungváry Krisztián apró, emberi történeteken keresztül mutatja be ezeket a napokat, hiszen még ma is élnek köztünk emberek, akik el tudják mesélni, pontosan mi és hol történt velük.
Kevesebb, mint három nap alatt húszezer katona halt meg. Van, aki hősöknek, van, aki áldozatoknak tartja őket, de nincs igazán pontos leírása a történeteknek, és nincs méltó megemlékezés sem.
Hamarosan a Lumen Galéria kereste meg Annát, hogy érdemes lenne egy történelmi sétát szervezni Gerhes Gábor könyvének apropóján. A fotóművész Tabajdi Gábor és Ungváry Krisztián Budapest a diktatúrák árnyékában című könyve, valamint a történészek anyagai alapján végigfotózta azokat a házakat, ahol T (találkozási) és K (konspirált) lakások voltak. A Bupap a könyv és a fotóalbum anyagából két sétát is szervezett: a belvárosit Tabajdi Gábor, az újlipótvárosit pedig Merker Dávid tartotta (utóbbi túravezető alapította meg később a Hosszúlépés nevű csapatot).
Anna a kezdetektől fogva tudatosan kereste, hogy a közelmúlt minél több történelmi korszaka legyen egy-egy sétával feldolgozva. Sikerült az 1956-os események megszólaltatásához is egy nagyszerű történészt találni, Eörsi Lászlót. Ő azzal is színesítette a Bupap palettáját, hogy biciklis túrákat szervezett. Ezzel egyrészt nagyobb területek bejárása is lehetővé vált, másrészt pedig fiatalabb, energikusabb közönséget is sikerült megszólítani. A történész nem csak egy sétát, hanem egy komplett háromnapos sétasorozatot szervezett, melyeken végigvette az 56-os forradalom fontosabb helyszíneit.
A történelmi túrák sorát a Szabadság téri műemlékeket bemutató séta, illetve az embermentő diplomaták tevékenységének szentelt, holokauszt idejét feldolgozó túra folytatta – ez utóbbit hét nagykövetség közös megkeresésére állította össze a Bupap.
Ezekkel nagyjából körbejárta Anna azokat a gócokat a történelmünkben, melyek a mai napig konfliktusokat generálnak, de még rengeteg mondanivalója maradt, így más tematikákat is kidolgozott.
A történelmi sétákon túl három csoportba lehet osztani a Bupap tevékenységét: kisebbségekkel kapcsolatos programok (különféle vallások, nemzetiségi csoportok bemutatása), gendertémák (nők helyzete, homoszexuálisok világa) és a várossal, mint élettérrel foglalkozó séták (például annak kiderítése, miért van annyi üres épület Budapesten).
Legújabb fejlesztésük egy nagybuszos túra, amely Budapest meg nem valósult városfejlesztési ötleteit ismerteti, a Duna alatt húzódó alagúttól a Gellért térre tervezett piramisig. Ez utóbbi sétát Jamrik Levente, a Falanszter blog szerzője állította össze saját kutatásai alapján, és ő is vezeti.
A Bupap kifejezetten helyi lakosoknak szervez sétát – nem külföldieknek, nem turistáknak, hanem budapestieknek, a történelem iránt érdeklődőknek. Már a jelszavuk is erre utal: Légy helyben turista! Ez csak addig hangzik furcsán, amíg az ember el nem megy az első sétájára, és fel nem fedezi, mennyire életre tudnak kelni azok az épületek, melyek mellett nap, mint nap elsétál.
Sokan nem tudjuk, milyen történelmi események játszódtak le azokban a házakban, azokon az utcákon, ahol az életünk zajlik. A Bupap célja pontosan az, hogy a várost és a lakóit a sok-sok elmesélt történeten keresztül közelebb hozza egymáshoz.