Meglepően kedvesek a párizsiak

Folyamatos nagyüzem a Szajnán

Miért szeretik annyian a francia fővárost? Mert Párizs télen sem unalmas, a kötelező látványosságok sora szinte végtelen, a croissant utolérhetetlen, a párizsiak pedig megcáfolnak minden, a morcosságukról szóló sztereotípiát. Adventi villámlátogatás beaujolais-kóstolóval és vékony pénztárcával.

Keresve sem találhattunk volna tökéletesebb időpontot a megérkezésre, mint november harmadik csütörtökét. A borkedvelők tudják, ez az a bűvös nap, amikor világszerte árulni kezdik a beaujolais-t (ejtsd: bozsolé), a legkorábbi francia újbort. A reptérről belvárosi szállásunkhoz tartva a késő éjszaka ellenére tucatnyi bisztró közönsége ízlelgette az alkoholos szőlőlevet, nem is csodálkoztunk, hogy másnap reggel 10 óra előtt nem adott magáról életjelet a város.

Jól megfér egymás mellett a régi és az új Forrás: Kiss József

Magyar szemmel amúgy is szokatlanul lassan indul be az élet. A Grand Boulevard szomszédságában bérelt kis stúdiólakásból kilépve a legfurcsább élményünk az volt, hogy bár a bisztrókban már kora reggel pakolt a személyzet, 9 óra előtt szinte az egész város aludt. Még az újságos sem nyitott ki, a bolt meg pláne nem. Az utóbbit megtalálni a hosszú hétvége amúgy is egyik legnehezebb feladata volt. Idehaza természetes, hogy szinte minden második utcasarkon van egy kis közért, Párizsban meg kell harcolni értük. Másfél napba telt, mire a belvárosban találtunk egy közepes méretű boltot, ahol nem csillagászati áron adták az ásványvizet, a felvágottat és a vacsorának valót.

Manzárd és franciaerkély minden mennyiségben Forrás: Kiss József

Hogy miért nincs több üzlet? Valószínűleg alig van rá igény. Lépten-nyomon éttermekbe, büfékbe, presszókba botlik az ember, ahol a friss kávé mellé mindig akad egy tökéletes croissant, délidőben egy saláta vagy egy szendvics, a helyieknek pedig ez bőven elég. Amelyik épület aljában nincs étterem, ott biztosan ruhát árulnak vagy cipőt, esetleg ékszert, netán műtárgyat. Ha ezek közül egyiket sem, akkor bankfiók működik. Sehol egy turkáló, 1 eurós bolt vagy szépségszalon. És nincsenek graffitik sem. Van viszont manzárdtető és franciaerkély minden mennyiségben.

Kellemes meglepetésre a párizsiak sokkal kedvesebbek, mint amit olvasni, hallani lehetett róluk. Hálásak, ha hangos bonjour-ral köszön a turista, és szívesen szólalnak meg angolul is, ha angolul beszélnek hozzájuk.

A kötelező körök

Fémkapuk tartják vissza a bliccelőket Forrás: Kiss József

A legegyszerűbb, ha tömegközlekedéssel indulunk a város felfedezésére. Két személyre a háromnapos turistajegy 48 euró (14 800 forint), cserébe szabadon használhatjuk a Sacré Coeur-bazilikához vezető siklót, a buszokat, a kétszintes elővárosi vonatokat és a 14 metróvonal bármelyikét az öt közlekedési gyűrűre osztott város belső három zónájában. Sajnos mindkét repülőtér távolabb van, ahova fejenként további 6-14 euróért visz vonat vagy busz.

Aki metrózik, az egyben letudja a napi edzést is, mert alig akad az állomásoknál lift vagy mozgólépcső. Rengeteget kell gyalogolni és lépcsőzni a vakondjáratszerű alagutakban és összekötő folyosókon. A metrókocsiban cserébe sok az ülőhely, ahol kipihenhetjük az átszállás fáradalmait.

Biztonsági üvegkapu véd a balesetektől Forrás: Kiss József

Metróval minden fontos célpont elérhető, de készüljünk rá, hogy mindenhol tovább kell sétálnunk, az állomások nem épültek a látványosságok szájába. Ha elértünk egy-egy nevezetességhez, új türelemjáték kezdődik: a sorban állás. Időjárástól függetlenül mindenhol rengeteg a turista, a büfék és szuvenírboltok pedig ennek megfelelően alakítják áraikat. A máshol 1,50 eurós ásványvízért 5-öt sem szégyellnek elkérni az Eiffel-torony környékén, pedig ugyanez a boltban csak 25 cent.

A torony

Megkerülhetetlen és kihagyhatatlan látnivaló az Eiffel-torony. Reggel 9-től éjjel fél 12-ig várja a turistákat, akik özönlenek is szép számmal, hogy leszurkolják a csúcsig vezető liftezés 15 eurós árát, és újabb jelentős összegeket hagyjanak valamelyik ajándékboltban 58, 116 vagy 276 méteres magasságban. A bátrabbak üvegpadlón is sétálhatnak, a félősebbek pedig mindenhol találnak kapaszkodót. A torony annyira magával ragadó, hogy szinte észre sem vesszük, de folyamatosan fényképezzük. Közelről, távolról, napfényben, éjszaka.

Városkép 276 méter magasból Forrás: Kiss József

Utóbbira remek lehetőség egy esti buszos városnézés. Fejenként 20 euróért nyitott tetejű buszról csodálhatjuk meg a kivilágított látványosságokat, amelyeket másnap külön-külön is felkereshetünk.

Az Eiffel-torony éjjel-nappal varázslatos Forrás: Kiss József

Ha megfáradtunk a városnézésben, a Champs-Élysées szinte teljes hosszán vár az adventi vásár kézművesportékákkal, evős-ivós pavilonokkal és fák köré épített jégpályával.

A Louvre önmagában egy többnapos program, aki mást is látni akar a városból, jobb, ha fájó szívvel kihagyja. Kulturális csemegeként viszont ott van a Rodin Múzeum, ahol a nagy szobrász alkotásain kívül még Van Gogh-festményekkel is találkozhatunk 9 euróért. A rengeteg párizsi templom sorából kissé kilóg az Igazságügyi Palota udvarán álló Saint Chapelle, de mindenképp megéri a 8,50-es belépő és a sorban állás a gótikus építészet legszebb alkotásának látványáért. A Notre Dame és a Sacré Coeur viszont ingyen látogatható.

A toronyőrt nem találtuk Forrás: Kiss József

Egy hosszú hétvégébe ennél több látnivaló nem is nagyon fér, ha nem akarja az ember térdig lejárni a lábát. Szerencsére alig kétórás repülőúttal Párizs bármikor újra felkereshető. A jó előre megváltott fapados repülőjegy két főre nagyjából 200 euró. Szintén 200 euró körüli összegért bérelhetünk egy stúdiólakást valahol a belvárosban három éjszakára.

Gazdagok játszótere Forrás: Kiss József

Nagyjából 80 eurót kell számolni a tömegközlekedésre és a reptéri transzferre, 100-at az étkezésre, további 80-100-at pedig belépőkre. Ha van 700 eurónk, még egy marék Eiffel-tornyos kulcstartót is hozhatunk az itthon maradt rokonoknak, akik irigykedve hallgatják majd párizsi élménybeszámolónkat.