Európa Jeruzsáleme nincs is messze tőlünk

Nevezték már Európa puskaporos hordójának, de Európa Jeruzsálemének is. Bosznia-Hercegovina és fővárosa, Szarajevó, amelyet a 20. század eseményei alaposan megtépáztak, mára újjáéledt, de sebei talán sosem gyógyulnak be. Öt napunk volt rá, hogy megtapasztaljuk, milyen az ízig-vérig balkáni életérzés.

Régóta vagyok a Balkán szerelmese, úgyhogy már ideje volt, hogy eljussak Bosznia-Hercegovinába. Sokat olvastam a modern kori Európa történelmének egyik legvéresebb eseményéről, a délszláv háborúról, amely leginkább Boszniát sújtotta. Bár sokan az ország nevének hallatán még mindig a háborúra és a gazdasági visszamaradottságra asszociálnak, Bosznia ma már sokkal több ennél.

A magas hegyek ölelésében fekvő Szarajevó Forrás: Bóna Gergely

Az országban jelenlévő három fő vallás és etnikum, a muszlim bosnyákok, az ortodox szerbek és a katolikus horvátok különös kulturális egyveleget alkotnak, amelyek együttélése, keveredése elgondolkodtatja az utazót. Másrészt az ország kevésbé felfedezett természeti kincsei is amellett szólnak, hogy ne csak az Adria felé autózva ejtsük útba ezt a különös világot.

Szarajevóra nem jellemző a balkáni vezetési morál

Hirtelen ötlettől vezérelve összeverbuváltam egy kisebb kalandvágyó baráti társaságot, hogy öt nap alatt magunkba szívjunk annyit a bosnyák életérzésből, amennyit csak lehet. Autóval vágtunk neki hajnalban, és kényelmesen, hét óra alatt tettük meg a nagyjából 560 kilométeres távot úti célunkig, Szarajevóig. A boszniai utak minőségére eddig sem hallottam komolyabb panaszt, a Zenica és Szarajevó közötti, rövid autópálya-szakaszon pedig egyenesen élvezet volt vezetni.

A Miljacka felett átívelő Latin híd és a szarajevói merénylet helyszíne Forrás: Bóna Gergely

Meglepő volt számomra, hogy Szarajevóban kevéssé volt érezhető a tipikus, Balkánra jellemző vezetési morál (mint például Montenegróban), a városban inkább a szűk utcák és a meredek emelkedők teszik próbára a sofőrök képességeit. A külföldi rendszámú autósokra utazó rendőrökről sok rémhírt hallottam, de szerencsére nekünk nem gyűlt meg velük a bajunk.

Tény, hogy az utakon sűrű az ellenőrzés, tehát érdemes odafigyelni, és betartani a szabályokat. Utazás előtt nem árt tájékozódni a külügy honlapján, ugyanis két nappal az indulásunk előtt tudtuk meg, hogy Boszniában október és április között kötelező hóláncot tartani az autóban.

Április elején a Bjelašnicát még vastag hótakaró borította Forrás: Bóna Gergely

Szállásadónk, Vedad rendkívül szívélyesen fogadott minket, és rögtön meg is mentett egy jó kis parkolási bírságtól. Tanácsára autónkat egy közeli parkolóházban tettük le, amelynek díja 9 euró/nap volt. Biztonságosabb és egyszerűbb megoldás, ráadásul a városban lehetetlenség parkolóhelyet találni.

Szarajevó nem felejt, de él, és élni akar

Első nap gyalog vettük a nyakunkba a várost. Irány a Baščaršija, a Latin híd és Gazi Husrev bég mecsetje, tehát a kötelező látnivalók. Már tízpercnyi sétálgatás után éreztem, hogy magával ragadott a város hangulata. A hírhedt ostrom után újjáépült Szarajevón még mindig látszanak a véres időszak nyomai, a sok, golyó szaggatta homlokzat és a lebombázott romok nem hagyják feledni a múltat.

Ennek ellenére a sétálóutcákon és a kávézókban élénk az élet, a bazárban faszénen sült hús illata száll, miközben hallani a mecsetekből visszhangzó müezzineket, és látni a főtéren átzakatoló, leharcolt villamosokat. A város tehát él, és élni akar, de felejteni nem tud, hiszen nem is lehet. Ez a keserédes érzés hatja át egész Szarajevót.

Az óváros, Baščaršija főtere Forrás: Bóna Gergely

A másik szembetűnő jelenség, hogy a nők it különösen szépek. Divatosan öltöznek, igényesek és vonzók, és bár azzal szoktunk büszkélkedni, hogy a magyar nők a legszebbek, soha ennyi hölgy után nem fordultam meg Budapesten, mint Szarajevóban.

A bosnyák konyhára is alapvetően a balkán gasztronómia jellemző, a legjellegzetesebb ételek itt is a csevap, a pljeskavica, a burek, a kajmak és a baklava. Mindet megkóstoltuk, és nem csalódtunk. De még az árban sem. Egy jó adag csevapot lepénnyel és vöröshagymával már 8-10 konvertibilis márkáért (1200-1500 forint) fogyaszthatunk, alkoholt viszont nem mindenhol tudunk kérni. A vallás mellett a 450 éves török hódoltság másik hagyatéka a kávé és a tea, amelyeket jellegzetes rézcsészékben szolgálnak fel.

Kulináris élvezetek bosnyák módra Forrás: Bóna Gergely

A remény alagútjából 20 méter maradt

Aki többet szeretne megtudni a város 1992 és 1995 közötti ostromáról, annak érdemes ellátogatnia ahhoz az alagúthoz, amely akkoriban az egyetlen összeköttetés volt a szerbek által körbezárt Szarajevó és a szabad boszniai területek között. A város reptere alatt húzódó, 800 méteres alagút kezdőpontja Butmir városrészben, a Kolar család házának pincéjében volt.

A Kolar család szétlőtt háza, ahol az alagút kezdődött Forrás: Bóna Gergely

A ház ma múzeum, ahol rengeteg korabeli tárgyat láthatunk, amelyek segítségével az alagutat építették teljes titokban. A remény alagútjának nevezett titkos járaton keresztül fegyvereket, élelmet és gyógyszert juttattak a folyamatos bombázás alatt élő lakosoknak, később pedig az alagúton át áram is jutott a városba.

A múzeumban mindent megtudhatunk az alagút építésének körülményeiről és magáról az ostromról is, továbbá végigmehetünk a járat még megmaradt, nagyjából 20 méteres szakaszán. Sokkoló és nyomasztó érzés volt mindezt látni, elképzelni pedig teljességgel lehetetlen, hogy ezek az emberek min mehettek keresztül. Az biztos, hogy ezzel az alagúttal több ezer ember életét mentették meg, és az utánpótlásoknak köszönhetően a város is megmenekült az elfoglalástól.

Az alagút építéséhez használt néhány eszköz Forrás: Bóna Gergely

A délszláv háború előtt virágzó Szarajevó máig büszke arra, hogy 1984-ben téli olimpiát rendezett. A szuvenírárusoknál sorra fellelhetőek az ezzel kapcsolatos tárgyak, és az olimpia kabalafigurája, Vucko, a farkas is számtalan bögréről és hűtőmágnesről köszön vissza. Érdemes ellátogatni a város mellett magasodó Jahorinára vagy Bjelašnicára, amelyek azon kívül, hogy az olimpia egykori helyszínei voltak, ma népszerű síközpontok.

Mostarban ma is érezhetők az etnikai ellentétek

Ha már Szarajevó és Bosznia, nem szabad kihagyni Mostart. A festői város a nemrég újjáépült Öreg híddal az ország egyik jelképének és fő turisztikai vonzerejének számít. A gyors folyású Neretva völgyében húzódó Szarajevó-Mostar főútvonal lélegzetelállítóan szép, így nem bosszankodtunk azon sem, hogy a 120 kilométeres távot nagyjából két és fél óra alatt tettük meg.

Mostar mecsetjei a Neretvával Forrás: Bóna Gergely

Mostarban már jobban érezhető a turizmus jelenléte, ami főszezonban minden bizonnyal még élénkebb lehet, köszönhetően az Adria közelségének. Az óvárosban még magyar szót is lehetett hallani. A város pedig valóban megkapó, és már erősen mediterrán jellegű, még az időjárás is enyhébb volt az alig valamivel északabbra fekvő Szarajevóénál.

A háború azonban Mostart sem kímélte. Az újjáépítés itt láthatóan lassabb ütemben halad, mint a fővárosban. Az Öreg híd azonban, amelyet a horvátok 1993-ban semmisítettek meg, ma már régi fényében pompázik, amihez magyar szakemberek is nagyban hozzájárultak.

Bosznia legismertebb műemléke, az impozáns mostari Öreg híd Forrás: Bóna Gergely

A város lakosságát nagyrészt a horvát katolikusok és a bosnyák muszlimok teszik ki. Az etnikai és vallási ellentétek jól láthatóan a háború után sem csitultak el teljesen. A Mostar mellett magasodó hegy tetején lévő hatalmas feszület vagy az indokolatlanul magas, a teljes városképet uraló katolikus templomtorony mintha csak a horvátok erőfitogtatása lenne.

Mostarban még nem sikerült mindent újjáépíteni Forrás: Bóna Gergely

Felkészületlenül, de lelkesen túráztunk

Utolsó teljes napunkon a Szarajevó közelében lévő Skakavac-vízeséshez látogattunk el, ám sem a terepviszonyokra, sem a hegyekben még meglévő hótakaróra nem voltunk felkészülve. Nem számoltunk azzal, hogy a vízeséshez vezető túraútvonal felér egy kisebbfajta hegymászással, mégsem hátráltunk meg, csak azért is leereszkedtünk a vízeséshez. A szembejövő túrabottal, bakanccsal és komplett felszereléssel rendelkező túrázók megvetően rázták a fejüket, amikor megláttak minket teljesen átázott futócipőben, gumitalpú félcipőben meg farmerdzsekiben. Mindenesetre a kalandot épségben megúsztuk, és megérte a vesződség, a vízesés fantasztikus látvány volt.

Bosznia-Hercegovina legmagasabb vízesése, a közel 100 méteres Skakavac Forrás: Bóna Gergely

Úgy érzem, az öt napból ennél többet nem is lehetett volna kihozni. Szarajevótól és Boszniától azt kaptam, amit vártam. Sokszínű és izgalmas hely barátságos és bátor emberekkel, csöppet nyomasztó, de egyben reménnyel és élettel teli, és ízig-vérig Balkán. De a hely varázsa csak azokat fogja meg, akik a szemetes Bosna folyó, a főút mentén omladozó, szétlőtt házak és Zenica mogorván füstöt pöfékelő gyárkéményei mellett elhaladva is valamiért azt érzik, hogy muszáj ide visszatérniük.

Aknaveszélyre figyelmeztető tábla. Sok ilyet látni még országszerte, ezért nem ajánlatos letérni a kijelölt utakról Forrás: Bóna Gergely

Szarajevóról korábbi beszámolónkat itt olvashatja.