Retrókocsma vörös csillaggal és buddhista emlékhely

Aki Nógrád megye nyugati részében kalandozik, láthat szépséges kis falvakat, iskolának használt kastélyt, egy nagy színésznőnk emlékházát, de a legfontosabb, hogy megelevenednek számára azok az idők, amikor Mikszáth Kálmán rótta Palócföld útjait. Időutazás, aranyos, kedves emberek, rossz és kevésbé rossz utak, buddhista meditálásra alkalmas domb, egy kis ott felejtett szocializmus, szegénység és lelki gazdagság. Ezt mind-mind felvillantja az utazó előtt a dimbes-dombos, romantikus Palócföld.

Szendehely után, de még Rétság előtt letértem jobbra Keszeg felé. Itt többszörösen is megszívlelendő a lassan járj, tovább érsz mondás, mert az út kiszámíthatatlan: hol teljesen sima, hol kátyúkkal szaggatott. Próbáltam megfejteni, milyen logika alapján csinálták meg a felújításokat, de a mai napig nem sikerült rájönnöm.

Költözz Keszegre! De miért is?

Keszegen hatalmas tábla hirdeti, hogy ide érdemes jönniük a nagycsaládosoknak. Olvasom a feliratot, hogy Budapesttől csak 49, Váctól meg 17 kilométer. Számokban kifejezve nem sok, ami azonban a közlekedési lehetőségeket és az infrastruktúrát illeti, abban van némi deficit. Keszeg tényleg takaros kis falu kedves főtérrel, rengeteg virággal, de semmi több.

Munkalehetőség? Na ne tessék viccelni, legfeljebb Pesten, esetleg Vácon

– jön a sejthető válasz. Hiába minden szépsége a természetnek, ez nem adja meg a mindennapi betevőt.

Virágzik a repce a nógrádi dombok között Forrás: Lantos Gábor

Pedig Nógrádnak ez a vidéke tényleg szép. Most különösen. Május van, virágzik a repce, balra tőlem olyan az egész, mintha egy hatalmas brazil zászlót terítettek volna le a földre. A mezők zöldje mellett mérhetetlen mennyiségű sárga repce, kicsit odébb egy kis barna beütés a már felszántott, de még be nem vetett földeken. A kocsi zajára sas szállt fel a közeli fáról, és repült a pusztaság felé. Én pedig megérkeztem Nézsára, ahol azonnal megálljt parancsolt a falu közepén terpeszkedő gyönyörű kastély.

A falu közepén terpeszkedő, szépen felújított nézsai kastély Forrás:Lantos Gábor

Itt a kölykök gyönyörű kastélyban tanulnak

Gyerekzsivaj hallatszott odabentről, hiába, ez egy általános iskola. Nem sok ilyen lehet hazánkban, jó a nézsai kölyköknek. A kastélyt 1740-ben kezdték el építeni, és kitűnő állapotban van. Mikor megmutattam a képét, nem hitték el, hogy ebben iskola van. Tán nem is erre kellene használni, de

a lényeg, hogy az épület nem jutott az ebek harmincadjára,

mint annyi más, több száz éves kastély ebben az országban. Pedig nem sok híja volt. A II. világháború alatt az épületet teljesen kifosztották, és az csaknem az enyészeté lett. Az utolsó pillanatban sikerült megmenteni.

Gyerekzsivaj hallatszott ki a nézsai kastélyból Forrás: Lantos Gábor

Körbejártam az épületet. A suli mögött szépséges parkot fedeztem fel. Egy munkás nyírta a füvet, azonnal látszott, hogy gyönyörűen rendben tartott parkról van szó. Csak néztem, mennyi minden van itt. Vérbükk, bibircses nyír, ezüst hárs, nyugati platán, kocsányos tölgy, szomorúfűz. Csodálatos egyvelege a természetnek, és ma már azt is felismerték, hogy a parkot érdemes gondozni.

Ott felejtett vörös csillag a berceli kocsma homlokzatán

Bercel nem késztetett volna megállásra, de egy táblán az egykori szocialista rendszer mára feledett vörös csillagát véltem felfedezni. Kocsma volt, a régi fajtából, olyan biciklis hely, tudják, ahol minél több a falnak támasztott bringa, annál jobban megy a bolt odabent. Amikor megkérdeztem, mikori a tábla, a vállukat vonogatták az emberek, nem feleltek. Valamikor a nyolcvanas években tehették fel, aztán ott maradt. Nem zavar az senkit sem. Úgysem az a lényeg, hogy mi van a falon, hanem az, hogy mi van a pohárban.

Egy darabka múlt a berceli kocsma cégérén Forrás: Lantos Gábor

Ahogy tovább gurultam hazánk második legkisebb megyéjében, egyre inkább elfogott egyfajta nosztalgia. Az ide nem messze fekvő Béren, az egykori Volán-üdülőben töltöttem gyermekkorom nyarait, és pár éve, amikor utam véletlenül a virágospusztai egykori üdülő felé vitt, igencsak meglepődtem. Az egykori pihenőhelyen vadmotorosok tartottak éppen találkozót, a kertben struccok legelésztek. Valahogy nem illett az egész a nógrádi tájba, úgyhogy azzal a lendülettel fordultam vissza, és hagytam ott ifjúkorom egyik kedvenc helyét. A lendület most is vitt, néztem a dombokat, és a távolban az egyiken valami fehérlett. Mentem torony-, pontosabban sztúpairánt. Percekkel később meg is érkezem Becskére.

Becske látképe a Csiga-hegy tetejéről Forrás: Lantos Gábor

Buddhista emlékhely és magyar kastély belga módra

Itt emelkedik a Megvilágosodás-sztúpa, amelyet Németországban terveztek, és amely egy véletlen folytán került hazánkba. A sztúpa eredetileg Hamburgban épült volna, de 2008 nyarán a tervezett és előkészített építkezést elhalasztották. Láma Ole Nydahl kérését, hogy a Megvilágosodás-sztúpa Becskén épüljön fel, a neves nepáli buddhista tanító, Serab Gyalcen rinpocse is támogatta. Így került ez az emlékhely a sokak által teljesen ismeretlen Becskére. Azt mondják, hogy a sztúpa nem csak különleges építészeti szépségével vonzza a látogatókat:

élő ereje áthatja és lenyugtatja az embert és a tájat;

harmóniát és fejlődést hoz, gazdagságot teremt, és védelmezi a környezetét.

A Megvilágosodás-sztúpa harmóniát és gazdagságot áraszt Forrás: Lantos Gábor

Nem tudom, de Becske kétségtelenül nyugalmas hely. Különös, de Nógrád megyének nem ez az egyetlen sztúpája. A 21-es főútról jól látható a Tar község mellett fekvő másik, a legnagyobb magyar, nyilvánosan is látogatható szakrális emlékhelyet pedig Zalaszántón találjuk. A becskeinél a kocsit a lenti füves részen hagytam, onnan sétáltam fel a Csiga-hegyre. Eltekintve a mérhetetlen mennyiségű eldobált szeméttől, tényleg nyugalmas hely ez. Lenn a faluban harangoztak, a távoli úton busz motorja brummogott, odafent nem volt senki.

Meditációra valóban kiváló darabkája ez Magyarországnak.

Északnak fordultam, mert várt Mohora és Csesztve. Ebben a két faluban igazán megmártózhat a turista a múltban, a mikszáthi időkben. Na és megtekintheti a magyar színjátszás egyik nagyasszonyának, Tolnay Klárinak az emlékházát Mohorán. Mielőtt azonban megérkeztem volna az emlékházba, magas fallal körbevett kastélyba botlottam. A Zichy-Vay kastély csodálatosan szép épületét csak a kerítésen keresztül tudtam lefényképezni. Az évszázados építmény manapság magántulajdonban van – tán ezért is néz ki úgy, ahogy, belga tulajdonosa vigyáz rá. Sajnos nem jutottam be, és a kastélyhoz rendelt telefonszám hívása után is csak egy faxgép sípoló hangja zúgott a fülemben.

A mohorai Zichy-Vay kastély, amelynek belga tulajdonosa van Forrás: Lantos Gábor

Tolnay Klári sosem tagadta meg Nógrádot

Szerencsére Tolnay Klári emlékháza tárva-nyitva állt, és rajtam kívül egyetlen látogatója sem volt éppen. A házra vigyázó, hallatlanul kedves idős hölgy ízes beszédével olyan előadást tartott nekem a művésznő életéről, hogy azt bármelyik profi idegenvezető megirigyelhetné. Megtudtam, hogy a művésznő, bár Budapesten született, de gyermekkorát ebben a kis faluban töltötte, ide járt elemi iskolába.

Tolnay Klári itt töltötte gyermekéveit Forrás: Lantos Gábor

Soha nem tagadta meg a nógrádi tájat, a palóc embereket, talán nem véletlen, hogy az emlékét ápoló egyesület fontosnak tartotta, hogy Tolnay halála után két évvel, 2000-ben megnyíljon ez az emlékház. Itt tényleg érdemes lassan sétálni, a két Kossuth-díj előtt elidőzni, vagy azt a régi szovjet vekkerórát megszemlélni, amelyen 4 óra 6 perckor megállt az idő. Hatalmas szerepek, óriási kortársak mind-mind egy plakáton. Egy régi barna zongora, egy Pacsirta rádió, kosztümök, festmények, fényképek, emlékek.

Kosztümök, díjak, fényképek, emlékek Forrás: Lantos Gábor

Mikszáth kétszer is ugyanazt a nőt vette feleségül

Az emlékházat felügyelő néni az után sem engedett utamra, hogy alaposan végigjártuk a házat. Van itt még egy múzeum, mondta, nézzem meg azt is. És már telefonált is egy másik helyi asszonynak, hogy hozza a kulcsot, nyissa ki a Mauks Ilona-emlékházat. Mohora ugyanis nem csak Tolnay Klári, hanem Mikszáth Kálmán miatt is nevezetes. A nagy palóc mesélő első és második felesége is a szigorú tekintetű Mauks Ilona Mária volt, ki éppen itt, Mohorán látta meg a napvilágot.

Mauks Ilonát, aki itt élt, Mikszáth kétszer is nőül vette Forrás: Lantos Gábor

Igen, nincs tévedés, tudtam meg a másik mohorai idős hölgytől, az első házasságuk nagy boldogtalanságban telt, nem is született gyermekük, és az 1873-as első esküvő után öt évvel elváltak. Mikszáth ekkor nagy szegénységben élt, nem is tudott semmit sem megadni a feleségének. De a szerelem mindent legyőzött. 1882-ben Mikszáth Kálmán már elismert és megbecsült író lett, rendes jövedelemmel. Nosza, újra megtartották az esküvőt, és három gyermekük is született. A legenda szerint ennek a háznak a kertjében készült el a Különös házasság című mű néhány fejezete.

Korabeli bútorok a Mauks-emlékházban Forrás: Lantos Gábor

Miközben az asszonyt hallgattam, arra gondoltam, mi lesz majd akkor, ha ő meg a Tolnay-házban dolgozó kolléganője már nem lesz közöttünk? Ki fog ezekről a dolgokról ilyen ízesen, szépen, hitelesen beszélni? Közben néztem Mikszáthnak az egyik, 1872-ben Balassagyarmaton kelt levelét. Az írónak szinte gyöngybetűi voltak, a sorok között pedig ott bujkált a szerelem és a rajongás álmai asszonya iránt.

Madách bajszán éppen egy kismadár pihent

Csesztve felé folytattam utam, ahol Madách Imrének van emlékháza, de nem volt szerencsém. A kapun lévő papíron ugyan ott állt minden tudnivaló, de

hiába hívtam a megadott telefonszámot, nem vette fel senki sem.

Azért felsétáltam, és körbejártam a kúriát. Szépen rendben tartott kastélyépület, amelyben kilenc éven át élt az Ember tragédiájá-nak írója a feleségével. Kár, hogy nem láthattam belülről, de gyerekként már voltam itt kötelező osztálykirándulás alkalmával. A park évszázados fái közé két hamutartót tettek, a padot belepte a moha, a nagy író szobrának kőbajszán pedig éppen megpihent egy kismadár.

A Madách-kúriába ezúttal nem sikerült bejutnom Forrás: Lantos Gábor

Idilli ez a kép, mint ahogyan a mögöttem lévő pár óra is az volt. Utólag eszembe jutott, hogy egyetlen turistával sem találkoztam. Jó, május eleje van, iskola, miegymás. De éppen azért írtam ezt a cikket, hogy felhívjam a figyelmet Palócföld szépségeire. A Cserhát dimbes-dombos vidékére, az ott élő emberekre, Magyarországnak e kevéssé ismert, de mindenképpen figyelemreméltó tájegységére.

Nógrádi túrám útvonala:

Egy másik túráról Nógrád megyében itt olvashat beszámolót.