Mindenütt őrök és kapuk, mégis ez a nyugalom földje

Tel Aviv

Április elején Izraelben már nyár volt. Hibátlanul kék égbolt, ragyogó napsütés és tömény virágillat fogadott Tel-Avivban, és ahogy bringáinkra pattanva elindultunk, hogy felfedezzük ezt az ismeretlen világot, egyre jobban beleszerettünk az országba.

Eseménytelenül telt a háromórás repülőút. Már jó ideje csak bámultam ki a gép kis ablakán, de a csillagokon és néhány távoli gép fényén kívül semmi támpont nem akadt. Aztán varázsütésre minden életre kelt. A süllyedő gép szárnya előtt ragyogó fénysáv tűnt fel a horizonton. A sárgás fények hamarosan felhőkarcolókká, utakká, robogó autókká álltak össze, és mire észbe kaptunk, már a hatalmas Ben-Gurion repülőtér kifutóján lassított a gépünk.

A reptéren megtapasztalhattuk, hogy

a biztonsági előírások jóval körültekintőbbek, mint nálunk, Európában.

Sőt az Izraelbe érkezők még annál is szigorúbb ellenőrzésre, kikérdezésre számíthatnak, mint az Egyesült Államokban. Minket rögtön a kiszállás után kiszúrtak, ahogy álmosan baktattunk a hosszú folyosókon.

Áprilisban Izraelben már nyár van Forrás: Puskás Zoltán

Jöttek a szokásos kérdések. Hová megyünk? Mi célból érkeztünk az országba? Hol fogunk megszállni? Kikkel fogunk kapcsolatba lépni? Szerencsére volt két címünk, és elég meggyőzően válaszolgattunk a sorjázó kérdésekre, így hamar belátták, hogy nem jelentünk veszélyt az országra, és megkaptuk a belépési kártyánkat Izrael földjére.

Tel-Avivban a múlt és a jövő találkozik

Ritkán élhet meg az ember pár óra leforgása alatt telet és nyarat, de velünk most ez történt. Előző este még szúrós, hideg esőt kaptunk az arcunkba Budapest utcáin, most pedig már rövidnadrágban kezdhettük a napot.

Old Jaffa, a főváros legrégebbi városrésze valaha külön városka volt. Stratégiailag a legjobb helyre, egy 40 méter magas félszigetre épült, így a domb tetejéről csodás kilátás nyílt a modern felhőkarcolókkal tarkított Tel-Avivra. Reggel fél 9-kor azonban még kihalt volt a környék, szinte senki sem járt az ódon utcákon, a hatalmas pálmafák és a régi kőházak, mecsetek között. Tel-Aviv tengerparti sétányán már annál nagyobb volt az élet: futó, kocogó, bringázó, sétálgató emberek kerülgették egymást, a széllovasok is megkezdték reggeli edzésüket az alig 18 fokos Földközi-tengerben.

Old Jaffa a főváros legrégebbi városrésze Forrás: Puskás Zoltán

Észak felé haladva baloldalt a tenger szabályos síkja feszült, jobbunkon pedig a belváros felhőkarcolói magasodtak. Érdekes és nagyon összetett hely Tel-Aviv. Távolról modernnek és hibátlannak tűnik, akár a tengerentúli metropoliszok, ám forgalmas utcáit járva sok helyütt régies és lepusztult negyedeken vezetett át az út. Ez nem csak a fővárosra, az egész partvidékre jellemző volt. Mint ahogy az eszméletlen forgalom is: két-három sávos, autópályaszerű utakon végeláthatatlan kocsisorok robogtak minden irányba.

Tel-Aviv messziről olyan, mint egy amerikai metropolisz Forrás: Puskás Zoltán

A nyugati luxusból a keleti kényelembe

Elsőként Izrael földközi-tengeri partvidékén kerekeztünk végig, ahol egymást érték a modernebbnél modernebb üdülővárosok. Mindenfelé hatalmas szállodakomplexumok emelkedtek a magasba, előttük ízléses parti sétányok, éttermek. Áprilisban a partot még csak a széllovasok uralták, és Tel-Aviv forgalma után a parti sétányok is meglehetősen üresnek tűntek.

Netánja tengerparti sétánya áprilisban még kihalt Forrás: Puskás Zoltán

Az ország legnagyobb kikötővárosa, Haifa a Karmel-hegy oldalában terül el. Már messziről vonzotta tekintetünket egyik fő látványossága, a bahái vallás központja, amely a körülötte elterülő pompás kerttel az UNESCO világörökség részét képezi. Bármennyire szorított minket az idő, nem hagyhattunk ki egy rövid sétát.

Kezdtük megszokni, hogy Izraelben mindenhol őrök és kapuk tömkelege nehezíti utunkat,

de így is szép szeletet jártunk be a pálmafák és megannyi színes virág borította kertészeti csodában.

A Bahái-kert Haifában Forrás: Puskás Zoltán

Akko város legfőbb jellegzetessége, hogy az újváros széles, egyenes utcáiban főként zsidók, a fallal körülvett óváros zegzugos utcáiban pedig szinte kizárólag arabok laknak. Intenzív élmény volt átsétálni a halpiacon, a fűszerek és édességek garmadáján. A hatalmas kőtömbökből épült romos épületek árnyékában fel-felsejlettek marokkói emlékeim. A túrán érintett városok közül talán Akko volt számomra a legmeghatározóbb élmény.

Sajnos nem időzhettünk sokáig az orientális hangulatú városkában, mert aznap még 60 egyhangú kilométer várt ránk a Genezáret-tóig, majd újabb harminc a part mentén. Megebédeltünk, majd a 25 fokos melegre való tekintettel alaposan feltankoltunk vízből az útra.

Halpiac az akkói óvárosban Forrás: Puskás Zoltán

Egy kibucban vendégeskedtünk

Aznap este egy kibucban élő házaspár látott vendégül minket. Olyan fáradtan érkeztünk meg hozzájuk, hogy beszélgetni sem nagyon volt erőnk, így aztán az ismerkedés másnap reggelre maradt. Arra ébredtünk, hogy sűrű eső verte a ház vékony falait. Házigazdáink, a hatvanas éveiben járó Efi és felesége, Tamar azt mondták, áprilisban ez nagyon ritka. Úgy látszik, az időjárás direkt a kedvünkért eszelte ki ezt az áprilisi tréfát.

Gondos vendéglátóink finom reggelivel készültek, mielőtt szélnek eresztettek minket. Az asztalon helyi finomságok sorakoztak: humusz, gyümölcsök, sajtok, falatozás közben pedig egyeztettük velük a következő napok látnivalóit és útvonalát. Efi nem nézte jó szemmel, hogy Palesztinát is érintjük. A vendéglátóink szerint veszélyes útvonalról gyorsan el is tereltük a szót, inkább a kibuc életéről érdeklődtünk. Ez a nálunk szokatlan településforma önellátó, amennyire csak lehet független életközösséget jelent. Lakóinak nem kell fizetniük a helyi boltban, részesülhetnek a közös javakban.

Napelemek és szarvasmarhák - egy önfenntartó kibuc Forrás: Puskás Zoltán

Nagyon fejlett a mezőgazdaságuk, a környező földeken megtermelik a búzát, rengeteg szarvasmarhájuk van, az áramellátást pedig az istállók tetejére épített napelemekből nyerik. Mindenkinek szép háza, csodás zöld kertje van,

nyugalomban és biztonságban élhetnek egy olyan közösségben, ahol mindenki ismer mindenkit,

és megbízik a másikban. Kíváncsi lennék, hogy nálunk is működőképes lenne-e egy ilyen életforma?

A még mindig szakadó eső ellenére felmálháztuk gépeinket, és elindultunk a szokatlanul szürke égbolt alatt. Az eső még a tegnapinál is jobban felerősítette az amúgy is intenzív illatokat, és ez feledtette velünk, hogy bőrig áztunk. Nekivágtunk aznapi 115 kilométeres szakaszunknak, és csak szívtuk magunkba az élményt.

Bibliai tájakon

Ahogy magunk mögött hagytuk a Földközi-tenger hangyabolyra emlékeztető partvidékét, úgy csökkent a forgalom. Lapos ültetvények helyett kopár hegyek mellett hajtottunk el, a völgyekben a fű sokkal zöldebb lett, és mindenhol átütő virágillat töltötte be a levegőt. A falvak sem hasonlítottak már annyira a partvidék elegáns lakónegyedeihez. A hegyek oldalát lapos, szürkés, arab stílusú kockaházak borították, közöttük minaretek törtek az ég felé.

A tengerparttól 30 kilométerre már teljesen más jellegű a táj Forrás: Puskás Zoltán

Néhány mélyzöld legelő kivételével sárgás, terméketlen sziklák borították a hegyeket, másutt szúrós, mediterrán növényzettel találkoztunk. Lassan felkapaszkodtunk a Földközi-tengert a Jordán folyó völgyétől elválasztó hátságra. A Tiberiast jelző háromnyelvű táblák óráról órára közelebb hozták a Genezáret-tavat.

Kevéssel odébb már látszott a messzeségben a kéklő víztükör. Még egy domb állt előttünk, és végre megkezdhettük az ereszkedést. Háromszáz méterről kellett legurulnunk mínusz kétszázra. Jólesett a száguldás a hatalmas kanyarokat leíró főúton. Végre a forgalom is alábbhagyott. Már nagyon elegünk volt a dübörgő autókból, annak ellenére, hogy

Izraelben mindenhol széles és biztonságos sávot építettek a bringásoknak.

Hihetetlen nyugalom árad ebből a vidékből Forrás: Puskás Zoltán

A Boldogság (vagy Boldogmondások) hegyén álltunk meg pihenni. Ekkor már hat óra felé járt az idő, a nap erősen a nyugati horizontról figyelt bennünket, készen arra, hogy lebukjon a hegység vonulatai mögé. Templom emelkedik azon a helyen, ahol Jézus elmondta a hegyi beszédet, de nem jutottunk be ezen a késői órán csak a panorámában gyönyörködhettünk.

A kopár és meredek hegyvonulatokkal körülvett, szinte szabályos kör alakú Genezáret-tó varázsa rabul ejtett. Eszembe jutott a sok bibliai történet: a csodálatos halszaporítás, Jézus a vízen jár, elcsendesíti a vihart, a tizenkét apostol, akik itteni halászok közül kerültek ki. Másrészt megfogott az a nyugalom és békesség, amely körülvett minket.

A Genezáret-tó varázslatos partvidéke Forrás:Puskás Zoltán

A tó környéke áprilisban csodásan zöld volt. A lankás oldalakon hatalmas szántók, kisebb erdők húzódtak meg, az északi és a keleti part viszont szinte lakatlan vidék. Megpillantottuk a Jordán folyót, amely vizével táplálja a tavat, majd néptelen úton tekertünk immár dél felé, miközben szép lassan ránk köszöntött a sötétség. Tiberias városának fényei felkúsztak a szemközti domb hátára.

Úgy lebegtem a vízen, mint egy parafa dugó

Hosszú lépcsősor vezetett le a Holt-tenger partjára. Egész délután itt tekertünk a közelében, de eddig nem volt alkalmunk megközelíteni a Föld legmélyebb pontját. Azon a három településen, melyet érintettünk, le volt zárva a strand. Az út mentén tilos volt megközelíteni, sőt néhány helyen szögesdróttal zárták el a nagyközönség elől. A turisták mégis rendre megtalálják az odavezető utat.

Rendkívüli hangulata van ennek a sós vízű tónak Forrás: Puskás Zoltán

Ein Gedi felkapott turistaparadicsom

Köszönheti ezt a Holt-tengeren kívül a Dávid-szurdok pompás vízeséseinek, valamint Masszáda közelségének. A külföldiek többsége kibucban vagy hostelben lakik, csak pár világvándor sátra állt a kis strand köves talaján. Az erős északi szél hatalmas hullámokat korbácsolt a tenger sötétkék vizére, ami a sóval vastagon borított sziklákat nyaldosta.

Az elhagyatott helyen két magyar lány törülközött éppen. A nap már vagy fél órája lebukott a nyugati hegyvonulatok mögött, a szemközti oldalon Jordánia fényeit jócskán túlragyogta a felkelő telihold. Fénye hosszú, ezüstös csíkként hasította keresztbe a 420 méterrel a tenger szintje alatt feszülő víztükröt.

Esti lebegés a sós vízben Forrás: Puskás Zoltán

Úgy lebegtem a víz felszínén, mint egy parafa dugó, de leginkább a tó hatalmas mérete és környezete nyűgözött le. Hátamat a hullámoknak vetve eveztem be, és hagytam, hadd sodorjanak egyre beljebb és beljebb a víz. Fantasztikus volt itt lenni, élvezni az esti szellőt, miközben a sós víz kellemesen bizsergette a bőrömet.

Vizes kalandok a Dávid-szurdokban

A Jordánia felől kelő nap kilenc órára már úgy elforrósította a levegőt, mint itthon júliusban. Az Ein Gedi Nemzeti Park szalmatetős főbejáratánál még csend honolt, mi voltunk az első vendégek. Szépen kiépített ösvényen sétáltunk be a kristálytiszta patak völgyébe. Kopár, vöröses sziklák magasodtak fölénk, de az édesvíz igazi oázist varázsolt ide sokféle egzotikus növénnyel és szirti borzokkal, akik már megszokták az emberek közelségét, mert vidáman mászkáltak rajtunk.

Ahogy továbbsétáltunk, egyre meredekebb lett a szurdok, a bővizű patak látványos vízeséseket formált. Felmentünk egészen a Dávid-vízesésig, amely 16 méteres magasságával kitűnik a többi közül. Beálltunk a hatalmas zuhanyrózsa alá, és élveztük az intenzív hidromasszázst.

A Dávid-szurdok legmagasabb vízesése alatt zuhanyoztunk Forrás: Puskás Zoltán

Majdnem dél lett, mire kipancsoltuk magunkat, bringára szálltunk, és célba vettük az innen 20 kilométerre, délre található Masszáda monumentális erődjét, minden izraeli körút kötelező állomását. A 30 ezer főnyi római sereg három évig ostromolta az erődöt, végül egy rámpát építettek a falához, és azon keresztül törtek be. Ám odabent már csak halottakat találtak. Mivel a zsidók vallása tiltotta az öngyilkosságot, a várvédők egymást ölték meg, hogy elkerüljék a rabszolgaságot.

Végül nem jutottunk be az erődbe Forrás: Puskás Zoltán

Mikor lekanyarodtunk a mellékútra, már magasan emelkedett fölénk az erőd. A hegy csúcsa valójában mindössze 50 méterrel található a tengerszint felett, ám innen, a Holt-tenger mínusz 400 méteres árkából igencsak magasnak tűnt. Ahogy számítottunk rá, közelebb érve hatalmas szögesdrót-kerítés feszült előttünk, már felkészültünk rá, hogy leszurkoljuk 30 sékeles belépőjegyünket, ám a hölgy udvariasan és nagyon határozottan közölte: a pészah miatt zárva vannak. A pálmafák árnyékában ebédelve sóvárogva néztük Masszádát, mely szinte karnyújtásnyira volt, mégis elérhetetlen maradt, így visszaindultunk Ein Gedibe.

A Masszádát csak alulról tekinthettük meg Forrás: Puskás Zoltán

Egyhetes utunk során egy ezerarcú világ részesei lehettünk. A partvidék fényűző, mozgalmas települései után az ország belső részeiben kezdtük először érezni, hogy Ázsiában járunk. Ám ez a vidék sokkal jobban tetszett. Nyugalma, egyszerű szépsége, ahogy a Genezáret-tó zöldellő medencéjétől délre egyszerre csak elsivatagosodott a táj, vagy az alig 100 kilométerre lévő Holt-tenger földöntúli hangulata magával ragadott. Ennek a földnek tényleg különleges kisugárzása van.