A környék az utóbbi egy-két évben ráadásul annyit fejlődött, hogy ma turisztikai zászlóshajónak tűnik. Mert akár szerelmesek, akár szinglik, akár az ábrahámhegyi nyaralózóna törzsközönsége látogat el ide, ma már szinte mindent megtalálnak itt, amire szükségük lehet. A régiónak sikerült átugrania az elmúlt huszonöt (ötvenöt) év árnyékát. Legfeljebb a MÁV késik megint,
a Káli-medencébe vonat nem visz, Révfülöptől stoppolhatunk, ha nincs biciklink vagy tájba illő kabriónk.
A medence fővárosa, vagyis a szlogen szerint szíve egyértelműen Köveskál. Például ha egy potenciális vőlegény a Káli Art Innben, a szerintem legízlésesebb magyar vidéki szállodában teszi fel a nagy eldöntendő kérdést, akkor a sztori vége biztosan happy lesz. Itt még a téli estéken is láttam egymásba bújt párokat, és a hibátlan csicsókakrémleves feletti félhomály az ő oldalukra játszott. A pestós gnocchit alkalmanként a monoszlói borkúria gazdája, maga Liszkay Mihály kíséri zongorán. Csak átugrik a szomszédból, semmi flanc.
A falu másik oldalán, azaz jó két perc sétára az Art Inntől, a régi kocsma épületében ma szintén gasztrozarándokhely működik. A Miakőbe én a szüleimet vittem el tavaly.
Kellett egy jó kávé, és a környéken nem árultak
– így szokta kezdeni az étterem történetét Trombitás Tamás, és már ez is sok mindent elárul a káli életérzésről.
A szobrászból lett borász és étteremtulajdonos mindig ott sürög-forog valahol a házban. Nyáron inkább a kertben, többnyire egy tányérral vagy boros pohárral a kezében találkozhatunk vele. Nem is jó szó itt a sürög-forog, ezen a vidéken minden és mindenki természetes ritmusban halad, lüktet a céljai felé. Éppen ezért könnyen lehet, hogy az ebéd uzsonnába vált, majd a vacsoraidő is a Miakő asztalánál ér minket. Mindenesetre Tamást érdemes elkapni egy rövid beszélgetésre, szívesen megmutatja a borait is. Az olaszrizlingek a kedvencei.
Szerintem a rizlingnek meg ez a vidék a kedvence. Ahogy a füge és a leander is csak itt igazán vidám az országhatáron belül. Habár a mandulát Janus Pannonius óta inkább Pécshez kötjük, nem véletlenül jönnek a külföldi cukrászok a Balaton-felvidékre szüretelni.
Mivel a Miakő étterem egyben a helyi Borok Háza is,
pinceáron tesztelhetjük, hogyan szűrik meg a gyümölcsök a bazalt és a vörös homokkő különböző variációit.
Ennek elméletéről a Pálffy családot érdemes faggatni, amihez megint csupán néhány száz métert kell sétálnunk. A teraszukon este nyolcig bármelyik palackjukat örömmel kinyitják. A helyes, huszonéves fiúkat a megrögzött szingli Dorkával arról is megkérdeztük, unalmas teleken hány kilométerre állítják a társkeresőt.
A csajok kevésbé, inkább a kultúra, a programok hiányoznak a fiúknak. Például a tavalyi első Kálibuli folytatása, amikor már pattogott a tábortűz, pirult a szalonna, és a Pálffy-ház előtt rackanyáj legelte le azok haját, akik rossz helyre pakolták a pokrócukat. A Kálibuli lényege, hogy aki még nem tesztelte a köveskáli gasztrohelyeket, gourmet- és borkóstoló jegyekért egyetlen nap alatt mindhárom étterem, illetve a Pálffy és a Káli Kövek borászat kínálatát is mértéktartó adagokban végigkóstolhatja.
Tavaly először a kortárs művészet is megjelent: a festőművész Weiler Péter a helyi buszmegállót (a bódé hivatalos neve pályaudvar) alakította galériává. Balatoni témájú képei lógtak ott egy darabig. A betévedők, ahogy én is, kis képeslapokon hozhatták el a pecásat vagy a bikiniset, hogy aztán a budapesti hűtőt dekorálják. Ha idén nem lesz kultmegálló, Trombitás Tamás művészbarátainak munkái akkor is maradnak a Miakő étterem falain belül. Elsőre nem értettem a hátsó ajtó mellé akasztott vadkék ecsetvonást szigorú fekete kockával. Egy tányér vörösboros marhapofa fölött jöttem rá: ízek, színek, halmazállapotok játéka a vásznon. Is.
Az élet nyugodt kattogását harangozza az a kerttel körbevett kis katolikus templom is, amelyet az országban talán egyedüliként rendszeresen nyitva hagynak. Templomnak ott van még a 16. századi református, amelyet a község lassan átenged az enyészetnek, ma a 13. századból megmaradt töttöskáli romok is gondozottabbnak tűnnek. Ezeket a romokat a Fekete-hegy oldalában találjuk, valamivel Szentbékkálla felett, egy kis, filmbe illő sárga présház mellett. Például az Állítsátok meg Terézanyut-ban is kiszúrhatjuk a helyet.
A múlt században még állt a töttöskáli torony, ma már csak egy falat és a szentély körvonalát vehetjük ki. A következő faluban, Mindszentkálla felett szintén Árpád-kori romokat találunk, ezek Kisfalud templomának maradványai.
A Kál elnevezések egyébként mind a magyar ősre, Kál horkára és családjára utalnak.
Aki a Kopasz-hegy (igazából domb) tetejére is feljut, hogy a képen is látható naplementét elcsípje, egy napszítta tábláról próbálhatja leolvasni a közeli hegyek neveit és legfontosabb tulajdonságait. A bazalttufákba ragadt cipőkért és az ilyen-olyan tüskés bokrokon maradt, egyébként a túrarandira tartogatott kötött pulóverért a kilátás kárpótolja azokat, akik rövid időre feladják a luxust a romantikáért. Persze könnyen beszélek, engem tavaly egy véletlenszerű stoppolás alkalmával motorral vittek fel. Akkor örültem, hogy csak Révfülöpig vitt a vonat.
A mászásra és ivásra, tehát a szombatra ezen a vidéken a piac a gyógyír. Habár hivatalosan Káptalantóti már nem a Káli-medence része, mégis a közeli hétvégék alapeleme. A Liliomkert a nyári vasárnap délelőttök legfényesebb pontja, és nem azért, mert minden ösvény sarkán hírességbe botlik az ember. Sokkal inkább a világ leggyönyörűbb antik sörnyitója, a biomézecet meg a kenyerei mögött komótosan citerázó Feri teszi azzá, na meg a borászok, Istvándy és Szeremley disznóin megcsillanó napfény. Gyönyörű húsok, a szalonnazsírral együtt olvadtam el, amikor megláttam a pultot.
A Liliomkert valami magyar fűszerrel szórt hippi Provence egy meghatározatlan évtizedben. Valójában a hazai termelői piacok legjobbika, és annak ellenére, hogy vezetője évek óta vitában áll a területi jogok miatt,
a tömeg és a hangulat garantált.
Utána kötelező program a szentbékkállai lovaspóló, amikor épp meccs van.
A Káli-medence az a környék, ahol a Balaton elfelejt lángosszagú lenni.
És nemcsak erőlködik valami ventillátorral, hanem orkán erejű széllel ki is fújja a fejünkből a rossz képzeteket, a vizezett fagyi ízét meg az olcsó gumimatrac látványát. A tó egyik legjobb strandját villantja fel Révfülöpön, szabadtéri mozival az évszázados platánok alatt, és szépen rendben tartott homokos röplabdapályával. A közeli kikötőből sétahajók is indulnak a szezonban. De Dorkával azt már végképp meghagytuk a szerelmeseknek.
A Káli-medencéről korábbi beszámolónkat itt olvashatja.