Így látnak minket az orosz turisták

Magyarországról viszonylag keveset tud az átlag orosz polgár. Balaton (Hévíz), Ikarusz, Glóbusz, tokaji, Puskás. Ezek a védjegyeink, de léteznek hiedelmek, amelyek csökönyösen tartják magukat az oroszok körében. Ilyen például, hogy mi, magyarok az orosz nép szláv testvérei vagyunk, vagy hogy Budapest a második Amszterdam, a pornó fővárosa, ahová szextúrákat érdemes szervezni. Megkérdeztünk néhány orosz turistát az itteni tapasztalatairól.

„Nekem az esett jól, hogy az emberek mindenütt udvariasak egymással. Például a strandon, a boltban, a vonaton. Végül úgy éreztem, hogy nyelvtudás nélkül is kényelmesen lehet járni-kelni, mindössze mosolyogni kell, és használni a bocsánat varázsszót” – mondta Vera Magadánból.

Csodálkoznak a rosszul öltözött embereken

Ez a kulturáltság lepte meg Jurijt is. „Az első napokban kamikázét játszottam, és halált megvető bátorsággal iramodtam át a zebrán, de minden kísérletemnél azt tapasztaltam, hogy az autók padlóféket nyomtak, szabad utat adtak nekem” – mesélte döbbenten a moszkvai fiatalember.

Vera szerint a magyarok nagyon udvariasak Forrás: Erdélyi Péter

Minden orosz turistát magával ragad Budapest építészete. Sokan néhány nap múlva nyakfájásra panaszkodnak, annyit nézik a szebbnél szebb homlokzatokat. A piszok viszont negatívan hat rájuk, hiszen

azt hiszik, az Európai Unióban ragyogó tisztaság fogadja majd őket.

Ugyanilyen döbbenten szemlélik a rosszul öltözött tömegeket is.

Egyetlen dologban ért egyet minden oroszországi vendégünk, abban, hogy a vendégszeretetünk töretlen. „Szerintem a helyi lakosok jóindulatúak, barátságosak. Mindig szívesen igazítottak útba, ráadásul mindenki angolul – állította Kíra Nyizsnyij Novgorodból. – Ennek külön örültem, mert egy szót sem értek magyarul.”

Az anyatejjel együtt esszük a paprikát

Még valami fogja meg orosz vendégeinket. Ez pedig a kulináris élvezetek végtelen sora. „Annak ellenére, hogy hidegen hagy a bor világa, egyhetes magyarországi csavargásunk ideje alatt mégis a fenekére néztem vagy tíz különböző tokaji borosüvegnek, ráadásul egyszer sem voltam tőlük másnapos” – mosolygott huncutul a moszkvai Vovka, felesége, Krisz pedig egyetértően bólogatott.

Krisz és Vovka egy magyar étteremben Forrás: Erdélyi Péter

A magyar konyháról szuperlatívuszokban beszélnek orosz vendégeink. A szentpétervári Iván is végigette, amihez csak hozzáfért. „Egyszerűen minden étel finom. Nem viccelek, ha egy étteremben kizárólag magyar nyelvű étlapot találnak,

bátran bökjenek rá bármelyik ételre, és nem fognak csalódni.

Itt a skála a következőképpen alakul: finom, nagyon finom, fantasztikus” – áradozott a középkorú férfi.

A trakta – mint a hagyományos magyar vendéglátás része – már a fellegekben elkezdődik. „A Magyarországgal való ismerkedésem még a Malév repülőgépén kezdődött. A bizniszosztályon utaztunk, ahol az utaskísérők folyamatosan körbeudvaroltak bennünket, és mérhetetlen mennyiségű ennivalóval traktáltak. Rengeteg gulyást ettünk, és sok-sok pezsgőt ittunk” – lelkendezett a szentpétervári Irina, visszaemlékezve a Malév aranykorára.

A magadáni Szabó Ernő, aki első világháborús hadifogoly magyar nagyapja után kapta a nevét, nem csupán ette, de sütni is megtanulta a sajtos, illetve töpörtyűs pogácsát. Azok a rokonai mutatták meg neki a trükköket, akiket e sorok írója kutatott fel. Később megtanult gulyáslevest főzni, és néhány szót magyarul. Neki a „borzasztó”, kedvesének pedig a „csirkeláb” szavunk a kedvence.

Az első világháborús hadifogoly unokája (napszemüveggel, középen) megtalálta magyar rokonait Forrás: Erdélyi Péter

„Természetesen észveszejtően finom a libamáj, a fenséges gulyás és egy halom más étek, amelyeknek nagyon örültem, mert magam is a zsíros ennivalókhoz vagyok szokva. Aki nem válik a magyar konyha bolondjává, az már a bolondja” – állította Szergej, aki Cseljabinszkból tévedt hazánkba.

„Nekem az volt a benyomásom, hogy a magyarok az anyatejjel együtt kezdik el enni a paprikát. Igaz, nekünk csak édes paprikát adtak, az erőset ők ették nagy élvezettel” – mesélte a moszkvai Nagyezsda, aki – mint az oroszok többsége – megszerezte magának Gundel Károly világhírű szakácskönyvét, persze orosz nyelven.

„Magyarország a gyümölcsök és az édességek országa. Savanykás szilva, édes sárgabarack, nedvdús görögdinnye, mennyei finomságok.

A desszertek közül pedig bármelyik jöhet, hiszen mindegyik kiváló:

omlós rétesek, édes marcipánkészítmények, egzotikus somlói galuska és a legegzotikusabb, a gesztenyepüré habbal” – állította Maria, aki a távoli Csitába vitte hírünket. „Olyan paradicsomsalátát kaptunk egy elegáns étteremben, amely a gyermekkoromat idézte” – örvendezett egy kiadós vacsora végén a Szentpétervárról iderepült Flóra.

Az oroszok szerint imádjuk az emlékműveket

„Engem a magyar nyelv varázsolt el. Egyik nyelvhez sem hasonlít, pedig én hallottam nálunk eszkimókat, evenkiket, csukcsokat, jakutokat és nyelvrokonainkat, a hantikat, manysikat is beszélni” – mosolyog a magyar gyökerekkel rendelkező Ernő.

Az utazási irodák orosz vendégeinket a jól bevált helyekre vezénylik: Budapestre, Szentendrére, esetleg Egerbe, Sopronba, Győrbe, no meg persze a Balatonra. A legújabb sláger pedig Hévíz, ahová repülőjáratot indítottak Moszkvából.

A Dunakanyar szépsége elbűvöli az orosz turistákat Forrás: Erdélyi Péter

„Az Országház mintha egy kőből faragott opera lenne, belül pedig olyan, mint egy templom. Az ember megszólalni sem mer az áhítattól” – jellemezte parlamentünket a „moszkvics” Kolja.

Marija, aki szintén Moszkvából látogatott hozzánk, egész Budapestbe beleszeretett. „Érdemes bejárni, annak ellenére mondom ezt, hogy furcsa módon Magyarország nálunk nem népszerű” – mesélte lelkesen.

Az irkutszki Annát a Mátyás-templom szépsége igézte meg, olyannyira, hogy legendát is költött róla. „Ebben az álomszerű templomban esküsznek az európai uralkodók” – terjeszti meggyőzően. Persze nem Anna az egyetlen, aki félreértette vagy átnevezte történelmi emlékeinket. A moszkvai Big Myke például „oroszlánosnak” hívta a Lánchidat, a magadáni Verának pedig „könyves elvtárs” ragadta meg a fantáziáját a sok király közül, akik a Hősök terén illusztrálják vérzivataros történelmünket.

Ennek a zajos történelemnek tudta be Jura és Olga azt a rengeteg szobrot és emlékművet, amelyekbe lépten-nyomon belebotlottak, nem úgy, mint szülővárosukban, Moszkvában. „Ez maguknál szinte népszokás.

Mindenkit igyekeznek megörökíteni, aki kiemelkedett a történelmük során.

Csupán azt sajnáltuk, hogy a szovjet hősi emlékművet kerítés zárja el, valószínűleg nem véletlenül” – mondta Jura.

A magadáni Szabó Ernő (középen) magyar rokonai körében Forrás: Erdélyi Péter

„Szédültem a fenséges épületek láttán, amelyekből Budapest áll. Itt még az egyszerű bérházak homlokzatáról is mitológiai alakok, történelmi személyek, ősi címerek, mesebeli állatok tekintettek ránk. Mindössze azt nem értem, hogy sok ház miért olyan elhanyagolt, kopott, szürke?” – kérdezte értetlenül Kíra, aki Nyizsnyij Novgorodból jött el hozzánk.

A moszkvai Dikát az ábrándította ki némileg Budapestből, hogy hétköznap nyolc óra után az utcák fokozatosan kiürülnek, a várost a csönd és a sötétség veszi uralma alá, amit egy-egy csilingelve elhaladó üres villamos zakatolása-fénye szakít meg.

Unalmas sétálni az üres utcákon,

szórakozni, sőt vacsorázni sem igen lehet a halott városban, legfeljebb a belvárosban” – emlékezett szomorúan.

A magyarok szerint inni lehet a zavaros Balatonból

Nagy hatással vannak azonban az oroszokra a gyógyfürdőink. „A Széchenyi fürdő? Nincs rá szó, olyan nagyszerű. Mindössze három óra alatt újjászülettem benne” – lelkendezett Kolja, aki a hűvös Szentpéterváron lakik. Egyébként a tájékozottabbak vagy gyakorlottabbak inkább a kisebb termálfürdőkbe mennek, mert a nagyobbak szerintük túlzsúfoltak.

„Mit tudtam meg a Balatonról? Mindössze annyit, hogy van egy ilyen nevű élelmiszerbolt Moszkvában. Azt állítják a magyarok, hogy inni lehet belőle. Mindamellett zavarosnak tűnik, de állítólag ez az egészséges és selymes iszaptól van” – okította barátait Petya, aki egy kis szibériai faluból érkezett.

A Balaton mindenkinek tetszett Forrás: Lantos Gábor

A moszkvai Tánya Tihanyban arra is felfigyelt, hogy a helyi kolostort és apátságot az az I. András alapította, akinek Bölcs Jaroszláv leánya, Anasztázia volt a felesége. „A templom előtt kedves szobor ábrázolja a királyi párt, amelyre a ravasz ukránok azt írták, hogy Anasztázia ukrán hercegnő volt” – bosszankodott Tánya.

„Miután meglátogattam Tihanyt, és megfürödtem a Balatonban, majd jót borozgattam-falatozgattam egy borospincében, meg is találtam a jövendőbeli kedvenc nyaralóhelyemet” – áradozott a voronyezsi Alina.

A Moszkva környéki Jevgenyij húsz percig állt a visegrádi vár párkányán, hogy beteljen a Dunakanyar leírhatatlan szépségével. Ebben semmi különös sincsen, hiszen

az orosz emberek sokkal közelebb állnak a természethez, mint mi.

Kitűnően ismerik a gombákat, gyógynövényeket, halakat, állatokat, vad gyümölcsöket, szóval rendületlenül járják és csodálják az erdőket, mezőket, vizeket.

A legnagyobb nehézséget az orosz turisták számára a nyelv jelenti. „Ha valami nincs angol nyelven megjelölve, akkor neked kampec. Igaz, a bennszülöttek egy része beszél angolul vagy oroszul” – mondta Lyuba Dnyepropetrovszkból. A „bennszülöttekről”, vagyis rólunk, sokan beszélnek pozitív előjellel.

A magyar nyelvvel nem könnyű megbirkózniuk Forrás: Erdélyi Péter

A férfiak vonzóbbak, mint a nők

„A magyarok nagyon szabad emberek, akik nagyszerű és független gyermekeket nevelnek. A srácok boldogok, merészek, és mindegyik külön egyéniség, engem teljesen levettek a lábamról” – áradozott Mihail, aki tősgyökeres moszkvai.

Elterjedt tévhit, hogy mi legfeljebb szimbolikusan ünnepeljük a születésnapunkat a munkahelyünkön, de otthon egyáltalán nem.

Nekünk úgy magyarázta az idegenvezetőnk, hogy a legmenőbb »ünnep« a temetés.

Kizárólag a torokon gyűlik össze nagyobb társaság, más ünnepeken legfeljebb a szűk rokonsággal találkoznak a magyarok. De nem is csoda, ha maguknál már este nyolckor lehalkítják a televíziót, és kilenc után kész ciki telefonálni” – visszhangozta új tudását a szaratovi Vjacseszlav.

„Viszont kulturáltan lehet járni az utcákat, közlekedni a buszokon vagy éppen autóval – vélekedett a Moszkvában élő Toma. – Nekem nagyon jólesett, hogy a zsúfolt buszon is figyelnek a magyarok egymásra, és a leggyakoribb szó, amit halottam, a ’kjöszjönöm’ volt. Szerintem összességében előzékeny és udvarias nemzet.”

Az orosz vendégek nagyon hiányolták az elegánsan öltözött dámákat és urakat.

Helyettük szürkén-lazán, vagy jobb esetben sportosan öltözött emberfolyamba ütköztek. A Hanti-Manszijszkból érkezett Tánya szerint a magyar nők egyáltalán nem szépek, annál inkább vonzóak a férfiak. „A nőknek karakteres orruk van, míg a pasik helyesek és csinosabbak is, mint a csajok” – állította.

Azt mondják, sok a zsebtolvaj nálunk

Abban viszont mindenki egyetért, hogy mi, magyarok rendkívül vendégszeretőek vagyunk, és készséggel segítünk az eltévedt turistáknak. Oroszellenességről senki nem tudott beszámolni, de zsebtolvajokról, átverésekről annál többen.

Tánya és magyar vendéglátója Forrás: Erdélyi Péter

A turistákat felkészítő orosz szórólapok mindig felhívják az utazni vágyók figyelmét a zsebtolvajlás néphagyományára. „Bennünket már a pályaudvaron kiszúrt egy gyanús alak, de nem volt ideje akcióba lépni, mert résen voltunk” – mesélte büszkén Vitalij Ozjoriból.

„A magyarok szemtelenségéről és a kenőpénz szeretetéről sokan nem csupán hallomásból tudnak” – állította az ufai Artur, és tanácsokat is adott, miképpen lehet fellépni a tolakodó egyenruhásokkal vagy pincérekkel szemben.

Oroszországi vendégeink az utazásuk végén sok-sok ajándékot szeretnének vásárolni,

de például az impozáns Herendi Porcelánművészeti Múzeum meglátogatása után elámulnak azon a giccsparádén, amit a szuvenírárusok kínálnak nekik.

Ami pedig azt illeti, hol állunk az európai városok rangsorában az orosz turisták szerint, álljon itt egy jellemző vélemény: „Budapest Prágához képest érdektelen.

A magyar fővárosnak nyomasztó a kisugárzása,

míg a cseh főváros romantikus, sajátos légköre egyszerűen elvarázsol” – állítja a moszkvai Zsenya, és sajnos sok orosz ért vele egyet.