Ötezer forintos szendvics a tízfokos nyárban

A road trip fogalmát teljesen újraértelmezte Feröer

Évi 300 csapadékos nappal, 10 fokos nyárral és riasztóan magas árakkal nem valószínű, hogy a Feröer-szigetek valaha is felkapott turistaparadicsommá válik. Pedig az ideutazókat hátborzongatóan szép tájak, végtelenül laza helyiek és csodás nyugalom várja.

Amikor rákérdeztek a barátok, hova utazom legközelebb, és vidáman rávágtam, hogy a Feröer-szigetekre, többen is kissé bizonytalanul kérdeztek vissza: az hol is van pontosan? Valahol Izland, Norvégia és Skócia között, 18 kisebb-nagyobb sziget az Atlanti-óceánban, amelyek összeadva is kisebbek, mint London – feleltem.

A Feröer-szigetek, amelynek neve magyarul Juh-szigeteket jelent, a Dán Királysághoz tartozik. 1948 óta széles körű autonómiával rendelkezik, és két képviselőt delegál a dán parlamentbe is. Dániával ellentétben nem tagja az Európai Uniónak. Fővárosa és legnagyobb városa Tórshavn. A gazdaság alapja a 19. század óta a halászat és halfeldolgozás, de a juhtenyésztés és gyapjúfeldolgozás is komoly hagyományokkal rendelkezik.

Korábban egyáltalán nem vágytam nyáron hűvösebb vidékre, mindig inkább télen utaztam a nyárba. A tavalyi norvégiai utazás volt az, amely után totál rákattantam az északi tájakra, és azóta állandóan ködből előbukkanó zöld hegyekről, haragosan csapkodó hullámokról, dübörgő vízesésekről álmodom.

Akciós jegy 100 ezer felett

Eredetileg Skóciát terveztem körbejárni ezen a nyáron, de egy akciós jegy eltérített ettől a tervtől. Május végén ugyanis 115 ezer forintért kínáltak jegyet a Feröer-szigetekre, és bár ez európai viszonylatban döbbenetesen drága, az ide szóló „normál” 3-400 ezer forintos jegyárakhoz képest kifejezetten kedvezőnek tűnt. A szigetekre kizárólag egyetlen légitársaság, az Atlantic Airways üzemeltet járatokat, elsősorban Koppenhágából és Billundból, így nincs nagy árverseny.

Az első pillantás a szigetcsoportra a repülőből Forrás: Kisgyörgy Éva

A repülőjegy megszerzése után lefoglaltam a szállásokat, aztán jöhetett az autóbérlés. Beírtam a dátumokat a szokásos keresőportálokra, majd megrökönyödve láttam, hogy egyik sem mutat egyetlen szabad autót sem. Ilyennel még soha nem találkoztam, de nem adtam fel, kutattam tovább. Végre az egyik autóbérlő cég honlapján akadt egy szabad autó – napi 700 koronáért,

ami nyolc napra és 42 forintos árfolyammal számítva 235 ezer forint. Jól kezdődik.

Szerencsére ez is megoldódott, ugyanis egy ismerős révén eljutottam egy helyi autószerelő fickóhoz, aki igen jutányos áron megígért egy járgányt, így elhárult minden akadály.

Az alapján, milyen tanácstalan volt a fiatal hölgy a repülőtéri becsekkolásnál, nem sok honfitársam utazik a Feröer-szigetekre. Bizonytalanul magyarázta, hogy bár a csomagot végig tudja címkézni, úgy látja a monitoron, Koppenhágában mégis fel kell vennem, és újra becsekkolnom, ugyanis dán belföldi utazásoknál ez a szabály. Ehhez képest Koppenhágában furcsán néztek rám, miért keresem a szalag mellett a csomagomat, megnyugtattak, majd megkapom Tórshavnban. Mint kiderült, 2001-ben megszűnt az a rendelkezés, hogy a schengeni zónából kilépve vámvizsgálaton kellene itt átesni.

Lenyűgözött a látvány

Ilyen előzmények után érkeztem meg a Feröer-szigetekre, amely minden várakozást felülmúlt. Egyszerűen leírhatatlan az a látvány, ahogy a ködfelhőből egyszer csak kibukkannak az éles sziklaszirtek. Ahogy leszállt a gép a valószínűtlenül drámai szigetek közt, az aprócska reptéren, mindenki azonnal vadul szelfizni kezdett. Elbuszoztam az első szállásomra, ledobtam a táskát, és bár késő este volt, azonnal kirohantam felfedezni a környéket – egyből beszippantott a táj.

Késő esti kép Vágar szigetén Forrás: Kisgyörgy Éva

A következő napok szinte teljes eufóriában teltek. A megszokottnál jóval kevesebb információval érkeztem, hiszen alig akad a szigetvilágról útikönyv. A Lonely Planet Dániáról szóló kiadása még csak említés szintjén sem tér ki a Feröer-szigetekre, de az interneten sem futottam bele túl sok beszámolóba. Annál nagyobb volt a meglepetés. Bár gyakran esett az eső, és időnként ködbe borult a táj,

a színek még így is szinte túlvilágian intenzívek voltak.

A reggeli vagy késő esti napfényben az öblökben megbúvó parányi, színes falvak úgy csillogtak a távolból, mintha kis makettek lennének.

Turistamentes övezet

A Feröer-szigetek tökéletes célpont azoknak, akik távol akarnak lenni a világ zajától és a többi turistától – más utazókkal kirándulás közben csak elvétve találkoztam. Helyiekkel is ritkán fut össze az ember, voltak falvak, amelyekről el sem tudtam dönteni, laknak-e ott, mert legtöbbször semmi mozgás nem volt, mármint a birkák lassú fűrágásán kívül. A közel 50 ezer lakos és a 70 ezer birka a szigetvilág 100 kisebb-nagyobb településén él, azaz igencsak jól belakják a területet. Ebben hathatós kormányzati közreműködés is van, ugyanis a politikusok mindent megtesznek, hogy a népességfogyást megállítsák, vagy legalábbis csökkentsék.

Az öblökben kis falvak bújnak meg Forrás: Kisgyörgy Éva

Egész apró, egy-két tucat lakosú települések kedvéért 2-3 kilométeres alagutakat fúrnak a hegyekbe, hogy megkönnyítsék a közlekedést. Van olyan sziget, ahol mindössze egyetlen iskoláskorú gyermek él, de az iskolát fenntartják az ő kedvéért. Az ott élő tanár a tantárgyak többségét egyedül okítja, néhány speciálisabb témához pedig átjön egy szaktanár Tórshavnból, amolyan pár hetes gyorstalpalót tartani. Az egész országot közel 1000 kilométer hosszan irigylésre méltó színvonalú, kifejezetten csúszásmentes utak hálózzák be, amelyeken keresve sem találtam egyetlen kátyút sem.

Alagút bejárata Kalsoy szigetén Forrás: Kisgyörgy Éva

Mindenhova el lehet jutni tömegközlekedéssel is, elsősorban busszal és hajóval, de néhány szigetre menetrendszerű helikopterjáratok is közlekednek. Az útiterv és a szállásfoglalás megtervezésénél csak arra érdemes figyelni, hogy két alagút díjköteles: az, amelyik a reptérnek helyet adó Vágar szigetet köti össze a főváros szigetével, Streymoy-jal, valamint az, amelyik Klaksvik városába vezet (mindkettő használatáért 100 koronát – 4200 forintot – kell fizetni, de csak az egyik irányba, a főváros felé).

Érdekesség, hogy amíg meg nem épültek ezek az óceán alatti alagutak, a repülőtérről csak komppal lehetett eljutni a fővárosba

– nem mintha itt világvárosi forgalom lenne, de azért ez elég macerás lehetett.

Misztikus helyeken

A vezetéssel kapcsolatban még azt érdemes tudni, hogy az utak sok helyütt egysávosak, időnként a vaksötét alagutakban is, úgyhogy időnként kell egy kis bátorság, hogy ezekben vagy épp a szakadékok felett vezető hajtűkanyarokban félrehúzódjunk. És még egy jó tanács: ha a kilométerek alapján úgy kalkuláljuk, fél óra alatt eljuthatunk a kiszemelt városkába vagy vízeséshez, induljunk el inkább egy órával korábban, ugyanis pár száz méterenként muszáj lesz megállni fotózni.

Minden kanyarban muszáj fotózni Forrás: Kisgyörgy Éva

A tájat elnézve nem csodálkozik az ember, hogy számtalan legenda, mítosz kötődik a szigetekhez. Az egyik legismertebb az óriás és a boszorkány története, akiknek annyira megtetszett ez a vad szépségű vidék, hogy el szerették volna kötélen vontatni a saját országukba, Izlandra. Addig-addig szerencsétlenkedtek azonban azzal, hogyan kötözzék a sziklákat az óriás hátára, míg hajnalban feljött a nap, és ők kővé változtak – azóta is ott állnak Trollanes partjainál, sóvárogva nézve Izland felé.

Az óriás és a boszorkány Forrás: Kisgyörgy Éva

A szigetvilágban utazgatva mindenhol szembetűnnek a praktikus és környezetbarát, fűvel borított faházak. Ezek elődeit, a fűtetejű, kőből felhúzott apró házikókat először a norvég vikingek építették, eleinte csak azért, mert egyszerűen más építőanyag nem akadt a szigeten.

Később aztán rájöttek, hogy a gyep nagyszerűen szigetel,

és ez igen fontos szempont egy olyan helyen, ahol évente átlag 300 csapadékos nap van. Ma már akadna ugyan modernebb tetőmegoldás is, mégis kifejezetten haladó és trendi dolog továbbra is fűvel borítani a háztetőt. Van, aki fűnyíróval, van, aki kaszával tartja karban, de sokan csak úgy hagyják vadon nőni. Locsolásra mindenesetre nincs szükség, azt elvégzi a természet.

Füves tetejű régi templom Forrás: Kisgyörgy Éva

Nem kell bezárni az autót

Amikor Dánia az EU-hoz csatlakozott, a Feröer-szigetek nem tartott vele. Széles körű autonómiával rendelkezik, és itt működik a világ egyik legősibb parlamentje. A régi parlamenti épületek a főváros kedves színfoltjai, amelyekben jelenleg kormányzati szervek dolgoznak.

A fűtetős, piros faházikók között nyugodtan lehet sétálgatni, nincs semmiféle biztonsági ellenőrzés.

Ez a fajta lazaság és bizalom az egész szigeten jelen van: én is hamar rákaptam, hogy nem kell bezárni az autót, akárhol elöl hagyhatok bármit, abszolút jó a közbiztonság.

Tórshavnban telepített fákkal is találkozni, amelyek egyébként természetes módon nem nőnek sehol. Nagyon érdekes, hogy bár elsőre az ember megmosolyogja a kis színes házikókból álló fővárost, mintha az valami kis játék skanzen lenne, pár nap vidéki túrázás után kész metropolisznak tűnik.

Tórshavn egykori parlamenti épülete, amely ma kormányzati negyed Forrás: Kisgyörgy Éva

A csodálatos tájakért mindössze két bosszúsággal kell megbirkózni az utazónak. Az egyik az időjárás: míg télen általában nincs 4-5 foknál hidegebb, sajnos nyáron sem igen emelkedik a hőmérő higanyszála 10-12 fok fölé. Az állandó hűvös mellett gyakori a köd és a csapadék is, az időjárás pedig akár percenként változhat, úgyhogy mindig kell esőkabáttal, sapkával, kesztyűvel készülni. Cipőből is jó vízállót kell hozni, mert az ember állandóan vizes füvön, cuppogós sárban vagy épp birkaszarban jár.

Iszonyú a drágaság

A másik kihívást az árak jelentik: a szállások 30 ezer forintnál kezdődnek, de ezért csak egy közös fürdőszobás, kollégiumi kuckót kapunk, egy átlagos szállodai szoba egy éjszakára jobbára 50-70 ezer forint között akad. Akármilyen spontánul szeret valaki utazni, érdemes előre foglalni szállást, mert itt nincs olyan, hogy ha az egyik hotel megtelt, majd lesz szoba a másik két tucatban – meglehetősen limitált a szállodák száma.

Kilátás a vendégházból Midvágurban, Vágar szigetén Forrás: Kisgyörgy Éva

Bár az utazásaim során mindig igyekszem kipróbálni a helyi finomságokat, itt jobbára otthonról vitt konzerveken, levesporokon éltem, az éttermek árai ugyanis igen riasztóak voltak. A legolcsóbban a benzinkutaknál lehet harapni valamit, de még ott is 1500 forint egy hot dog és 2000 egy hamburger. Egy kávézóban egy szendvics 5000 forint, az éttermekben egy leves 4000, egy főfogás 7-8000 forint. Máshol a kínaiak megmentik a helyzetet, de itt egyáltalán nem találkoztam velük, és az ismert gyorséttermekből is csak egyetlen van mutatóba.

Ha ezeken túlteszi magát az ember, fantasztikus élményben lehet része. Az egész szigetcsoport csodálatosan zöld (már amikor kilátszik a ködből), és minden csupa moha, zuzmó és sárga virág. Vannak bájos kisvárosok és dübörgő vízesések,

de igazán a legjobb csak úgy körbeautózni a tájat, és minél többet túrázni.

Kijelölt útvonalak szinte sehol nincsenek, mint ahogy eligazító táblák sem, de gyakorlatilag itt az egész „ország” egy nagy túraterep, bárhol neki lehet vágni egy hegynek. És hogy merre induljunk? A legjobb túralehetőségeket cikkünk második részében mutatjuk be.