Válság ide, válság oda, Krétát látni kell

Iráklió kikötője

Válság ide, válság oda, Görögország népszerűsége töretlen az európai turisták körében. Sokakhoz hasonlóan mi is fittyet hánytunk a rémhírekre, és elindultunk felfedezni Krétát. Jól tettük. A válságból semmit nem éreztünk, viszont gyönyörű tájakat, hangulatos városokat láttunk, jókat ettünk-ittunk, és megismertük a világ legjobb házigazdáját, Leitatoszt.

Szeretem magam szervezni a nyaralásaimat, és szeretek kevésbé kommersz úti célokat választani. Ezúttal azonban váratlanul jött a kérdés egy jó barátomtól, van-e kedvem velük Krétára utazni. Szállás 10 napra 30 ezer/fő, repjegy (athéni átszállással) oda-vissza 50 ezer/fő. Erre az ajánlatra nem mondhattam nemet.

Kicsit tartottam attól, hogy ha többedmagammal utazom, nehéz lesz alkalmazkodni a többiekhez. Nem vagyok az a fajta, aki délig alszik, kikászálódik a partra, majd este hazamegy.

Persze Krétán úgyis csak strandok vannak meg romok, gondoltam tévesen.

Amikor utánanéztem, hová is megyek valójában, a listámra egyre több látnivaló került fel, amit feltétlenül meg kell néznem. Nem én voltam az egyetlen hiperaktív a csapatban, úgyhogy végül tíz nap alatt sikerült felfedeznünk Nyugat-Kréta csodáit.

Kréta egyszerűen meseszép Forrás: Bóna Gergely

A görög vendégszeretet azt jelenti, hogy folyton inni kell

Szállásunk a magyar turisták által kevésbé látogatott haniái régióban, egy Ájii Aposztolí nevű településen, egy nagyon jó elhelyezkedésű apartmanban volt. Szállásadónk egyből welcome drinkkel fogadott minket, de nem állt meg egyetlen pohárnál. Hosszú utazás után, fáradtan, éhgyomorra bizony mindenkinek ütött a raki.

Leitatosz (egy idő után már csak így hívtuk) előszeretettel kínált meg mindig házi itókájából, valahányszor meglátott minket. Közben sokat beszélgetett velünk, sztorikat mesélt, és segített a kirándulások megszervezésében.

Ájii Aposztolí nem túl nyüzsgő, de nem is túl csendes kisváros,

a közelben kiváló éttermekkel, olcsó szupermarketekkel, homokos és sziklás strandokkal.

Ez a gyönyörű part öt percre volt a szállásunktól Forrás: Bóna Gergely

Éjszakai élete nem nagyon van, ha egy kis nyüzsgésre vagy bulizásra vágytunk, betaxiztunk a közeli Plataniászba vagy Haniába. Utóbbi Kréta második legjelentősebb városa Iráklio után, egykoron a sziget fővárosa volt. Kellemes, igazi mediterrán hangulatú város, amelynek festői kikötőjében egymás mellett sorakoznak a hangulatos tavernák és éttermek. Bár a költségvetésünk viszonylag szűkös volt, egyszerűen nem tudtuk megállni, hogy ne üljünk be időnként egy-egy ilyen hívogató helyre.

Haniá hangulatos óvárosa Forrás: Bóna Gergely

A görög vezetési stílust hamar meg lehet szokni

Mivel Kréta viszonylag nagy, érdemes autót bérelni, és azzal felfedezni a távolabbi helyeket. Persze akkor éri meg leginkább, ha többen vagyunk.

A görög vezetési stílus, amilyen ijesztőnek tűnik, olyan könnyen megszokható.

A szélesebb kétsávos útból például simán autópályát csinálnak úgy, hogy a lassabb járművek lehúzódva az út szélén haladnak, így előzésnél elfér egymás mellett két autó is egy sávban.

Bérelt kis Kia Picantónkkal jutottunk el Kréta egyik közkedvelt strandjára, Elafoníszire. A hely méltán népszerű, a Rózsaszín-szigetnek nevezett lagúnában az ember úgy érzi, mintha a Maldív-szigetekre vagy a Karib-térségbe csöppent volna. A víz kristálytiszta, odalenn egy egyszerű búvárszemüveggel is csodálatos látvány fogad minket. A homokot az összetöredezett kagylók és korallok festik rózsaszínre.

Elafoníszi mesés partszakasza Forrás: Bóna Gergely

Szintén autóval mentünk el a Haniától 140 kilométerre fekvő Iráklióba, a sziget legnagyobb városába. Elsősorban Knósszosz romjai miatt látogattunk ide, de ha már itt voltunk, megnéztük a várost is, ami szép ugyan, de Haniá sokkal megkapóbb.

Azt gondoltam, Knósszosz sokkal nagyobb, de maximum két-három óra alatt bejárható.

Aki teheti, minél korábban látogasson ide, a tömeget és a meleget ugyanis egy kicsit nehéz elviselni.

Iráklio kikötője Forrás: Bóna Gergely

Egyáltalán nem veszélyes túra a szurdokban

Amikor Kréta látnivalói után kutakodtam, az első, ami felkeltette az érdeklődésemet, a Szamariá-szurdok volt, amely Európa leghosszabb ilyen jellegű természeti képződménye. A szurdokon egy 16 kilométeres túraútvonal ereszkedik le a tengerig 1230 méteres magasságból. Csak májustól októberig látogatható, télen ugyanis a hegyekből leolvadó hó, valamint a sok csapadék hatalmas folyóvá duzzasztja az egyébként szelíd, kristálytiszta és jéghideg vizű hegyi patakot.

A túraútvonal nagy része a nyáron kiszáradt folyómederben halad Forrás: Bóna Gergely

Rajtam kívül egyetlen vállalkozó szellemű egyén akadt a társaságban, aki hajlandó volt útra kelni velem a 35 fokos hőségben. Tény, hogy a túráról szóló leírások és úti beszámolók eléggé elrettentőek voltak, Leitatosz, majd a túravezető is többször elmondta, hogy

a szurdok veszélyes, nehéz hegyi terep, aki nem érzi elég erősnek magát, még a bejáratnál forduljon vissza.

Nem vagyok egy nagy túrázó, de egy jelentősebb gyalogos túra sosem okozott problémát. Egyedül a hőségtől tartottam kicsit, de pont emiatt korán indultunk, már reggel 8-kor Omalószban, az útvonal kezdőpontjánál toporogtunk. Aztán elindultunk, és csak vártuk és vártuk, mikor érünk a veszélyes, megterhelő, nehéz szakaszokhoz, de azon kaptuk magunkat, hogy alig öt óra alatt egy sima sportcipőben legyalogoltuk a 16 kilométert.

Jól kiépített utakon haladtunk Forrás: Bóna Gergely

A kora reggeli indulás miatt, és mert a gyalogút nagyrészt fák és sziklák árnyékában húzódik, a hőséget sem éreztük elviselhetetlennek. Egy szó mint száz, nem kell megijedni a túrától, csak annyira veszélyes, mint bármely más hegyi terep. Elég egy kényelmes cipő és elegendő ivóvíz, valamint sűrűn nézzünk a lábunk elé, mert a sziklás, kavicsos talajon egy ficam könnyen megtörténhet.

A legnagyobb veszélyt a sziklaomlások jelentik Forrás: Bóna Gergely

Ilyen gyönyörű helyet ritkán láthatunk. A több száz méter magas sziklafalak között sétálva hangyának éreztem magam. Az ember ilyenkor jön rá, hogy a természet az úr. A Szamariá-szurdok és környéke egyébként Kréta egyetlen nemzeti parkja, és

a szurdokban nagy számban élnek a szigeten őshonos vadkecskék, a kri krik.

Sajnos mi egyet sem láttunk, de a túravezető szerint általában sűrűn lehet velük találkozni a kirándulás során.

Mintha Észak-Amerikában járnánk Forrás: Bóna Gergely

A szurdok és az útvonal vége a sziget déli partján fekvő Ajiá Ruméli falucskában van, egy csendes, kizárólag a tengerről megközelíthető településen. Innen kisebb kompok vagy csónakok visznek Szúgiába, ahonnan már busszal vagy autóval is visszatérhetünk a szállásunkra, de akadtak olyanok is, akik egyszerűen csak visszafordultak, és újból nekivágtak a 16 kilométeres távnak.

A szurdok déli vége a kis Ajiá Rumélinél, a Líbiai-tenger partján Forrás: Bóna Gergely

Itt járt nászúton Diana hercegnő

Kréta északnyugati csücskében található egy Elafoníszihez hasonló, de talán kevésbé ismert lagúna, Bálosz. A partszakaszhoz a közeli Kíszamosz kikötőjéből induló hajókkal juthatunk el. Bálosz valóban hasonlít Elafoníszire, bár véleményem szerint szebb annál, a magas hegyek és a közelben lévő kis kopár szigetek a képzeletemben élő Krétáról alkotott képet adták vissza. Ahogy Leitatosz mesélte,

Bálosz az utóbbi években vált népszerűvé a szigeten nyaraló turisták körében.

Nem is olyan régen még annyira ismeretlen volt, hogy Diana hercegnő is testőrök nélkül, teljes nyugalomban látogathatott ide a nászútjára.

Bálosz lagúnája, a háttérben Ímeri Gramvúsza szigetével Forrás: Bóna Gergely

Báloszról szintén hajó vitt át minket a kis Ímeri Gramvúsza lakatlan szigetére, amelynek tetején egy velencei erőd romjai találhatók. Érdekes módon az oda felvezető rövid, ám annál fárasztóbb kis túrával senki nem riogatott, pedig 10 perc alatt jobban kifáradtam, mint a Szamariá-szurdokban fél nap alatt. A fáradság azonban megéri, a fentről feltáruló látványt nehéz leírni, és a képek sem adják vissza igazán. Legszívesebben órákig álltam volna ott, bámulva a végtelen, kék tengert és Kréta kopár hegyeit.

A látvány, amivel nem lehetett betelni: kilátás az erődből Forrás: Bóna Gergely

A sziget közvetlen közelében, a sziklás parttól pár méterre egy megfeneklett hajóroncs állt a vízben. Lehet, hogy túl sok Discoveryt nézek, de eléggé félelmetes volt lemerülni oda, így inkább csak messzebbről figyeltem meg a roncs körüli élővilágot.

Egy velencei erőd romjai Gramvúszán Forrás: Bóna Gergely

Jobb, ha készpénzt viszünk

A tíz napba azért belefért egy kis lazulás Ájii Aposztolí strandjain, és egy hajókázás is Ájii Theódori kis szigetére, melyet Kri kri szigetként is emlegetnek, vagyis inkább reklámoznak, de mi itt sem láttunk egyetlen állatot sem. Víz alatti, második világháborús repülőgéproncsot viszont igen, úgyhogy már ezért is megérte a hajókirándulás.

A válságról annyit, hogy akinek emiatt vannak aggodalmai a görögországi nyaralásával kapcsolatban, az nyugodt lehet. Az égvilágon semmit sem érzékeltünk a helyzetből,

a közlekedés nem akadozott, benzin volt, zavargásokkal még a nagyobb városokban sem találkoztunk,

a helyiek végtelenül kedvesek és segítőkészek voltak.

Ha kirándulásaink során nem is, de útközben találkoztunk kri krikkel Forrás: Bóna Gergely

A készpénzfelvétellel viszont valóban vannak problémák. A tanácsokat követve mi is készpénzt vittünk, de egy kis túlköltekezés miatt kénytelen voltam pénzt kivenni. Talán az ötödik ATM-nél jártam sikerrel, a többiből kifogytak a bankjegyek.

Leitatosz azt mondta,

nagyjából 10 százalékkal csökkentek a szállásfoglalások

az apartmanjaiban, javarészt nyugat-európai turisták mondták vissza a foglalásukat, ami szerinte a média által keltett negatív hírverésnek köszönhető.

Naplemente Haniában Forrás: Bóna Gergely

Bár, mint említettem, nem túlzottan kedvelem a nagyon felkapott helyeket, mégsem bántam meg, hogy Krétára látogattam. Az egyedülálló természeti látnivalók, a finom ételek és a görögök vendégszeretete méltán teszik népszerűvé a szigetet. Igaz, bőven maradt még felfedeznivaló, de azért ennyi is bőven elég volt ahhoz, hogy belekóstoljak a szigetbe.

De nemcsak Krétától kaptunk valamit, hanem házigazdánktól, Leitatosztól is. Búcsúzóul egy-egy üveg házi rakival lepett meg minket. Hiába, a név kötelez.