Eldugják a turisták elől Európa egyik legszebb épületét

Kilátás a templom belsejéből

Van úgy, hogy egy látványosság anélkül válik az ország egyik legfelkapottabb helyévé, hogy különösebb reklámot csapnának neki. Norvégia legnagyobb épségben megmaradt cölöptemploma, a heddali pont ilyen. Még az sem derül ki e csodálatos építmény honlapjáról, miként közelíthetjük meg autó nélkül. Ám Skandinávia nem az a régió, ahol ezt a feladatot ne lehetne könnyedén megoldani. Csak kérdezni kell, és utána jöhet a szájtátás az elképesztő műemlék tövében.

A fővárostól, Oslótól 120 kilométerre nyugatra fekvő templomhoz – amennyiben nem béreltünk autót – autóbusszal vagy vonat és autóbusz kombinációjával lehet a legkönnyebben eljutni. (Az útvonalat itt találják.) A templom Telemark megye ékköve, és bár nem része az UNESCO világörökségének, mégis sokkal híresebb, mint a fővárostól 333 kilométerre északnyugatra található urnesi templom. Tegyük hozzá, hogy nem lehetett könnyű dolguk a döntéshozóknak, mert

a 28 máig épségben megmaradt cölöp- vagy dongatemplom egytől egyig gyönyörű.

Az urnesi azért kerülhetett fel a világörökségi listára, mert az összes közül az a legrégebbi (itt olvashat róla beszámolót).

A 28 norvégiai viking templomból ez a legnagyobb Forrás: Lantos Gábor

Heddalból nem is akarnak Firenzét csinálni

De térjünk most vissza a legnagyobbhoz, a heddalihoz, amely Oslóból – vasárnap kivételével – egy nap alatt oda-vissza megjárható. A főváros buszállomásán a TE1-es járattal kell Notoddenig utazni (a buszjegy ára a sofőrnél megvéve oda-vissza 500 korona (17840 Ft), de ha az interneten előre foglalunk, ennél sokkal olcsóbb is lehet.) Notoddenben kell átszállni a helyi 4-es autóbuszra, amely óránként közlekedik a hatalmas fatemplomhoz, de vasárnap egyáltalán nem jár. A menetdíj itt oda-vissza 68 korona (2400 Ft), és a busz a templom melletti parkolóban teszi le az utazót. Az építmény amúgy az E134-es út mellett fekszik, és a legtöbb látogató úgy tér be ide, hogy utazása közben meglátja a templomot, és megáll.

A templom mellett található a régi temető Forrás: Lantos Gábor

Később megtudtam, hogy a norvégok semmiképpen sem akarnak olyan turistalátványosságot kreálni, mint mondjuk Firenze a Dávid-szoborral tette, azaz errefelé nem a tömegek vonzása az első számú cél. A belépő újabb 70 korona (2500 forint), amelynek megvásárlása után szabad az út a faépítmény belseje felé.

Magyarföldön is van fatemplom

Egy eldugott, piciny Zala megyei faluban, Magyarföldön találhatjuk meg hazánk egyetlen fából épített templomát. Magyarföld annak idején akkor kapott országos nyilvánosságot, amikor 2006-ban kiváló színészünk, Rátóti Zoltán lett a falucska polgármestere. A település határában csodálatos természeti környezetben felépített fatemplom is megérdemelné a nagyobb figyelmet. A helyet 2010. június 18-án szentelték fel. A templom kulcsát a faluban lehet elkérni, de az építmény kívülről is nagyszerű látványt nyújt. Talán 800 év múlva ugyanúgy csodájára járnak majd az emberek, mint ahogyan ma teszik a norvégiai dongatemplomokkal.

Magyarföld idén is megrendezi a fatemplomfesztivált, amelyre július 15-17. között kerül sor. A fellépők között megtaláljuk az alapító atyát, Rátóti Zoltánt, de – sok más résztvevő mellett – a Hot Jazz Band, Tompos Kátya és Snétberger Ferenc is ott lesz a fesztiválon.

A feljegyzések szerint a templomot 1242-ben építették. Bár többször jártam már Oslóban, ez a nevezetesség eddig valahogy elkerülte a figyelmemet. Éppen ezért vártam nagyon a mostani látogatást. Június utolsó előtti keddjén csak pár turista lézengett a csodálatos helyen, és az időjárás is pontosan olyan volt, mint amilyenben reménykedtem. A kék égen hatalmas, habcsókszerű felhők úsztak, és mindez tökéletes hátteret biztosított a fényképek elkészítéséhez.

Gerenda a magyar honfoglalás idejéből

A norvégok számára tényleg legendás hely ez. Amikor körbejártam, a katedrális szó jutott elsőként eszembe, ami azért furcsa, mert fából a lehető legritkábban szoktak katedrálist építeni. A három kupola miatt aggatták rá ezt a nevet, és az ember, ha elnézi a fafaragásokat, elképedve gondol arra, mekkora munka lehetett mindezt elkészíteni.

Viking korabeli fafaragás a heddali templom oldalán Forrás: Lantos Gábor

Már abba is nehéz belegondolni, hogy az 1200-as években micsoda kihívás lehetett ezt a szent helyet felépíteni. Ráadásul

az egyik tartógerendát a magyar honfoglalás idején kivágott fából készítették,

ami végképp felülmúl minden képzeletet. Mondjuk, azt nem sikerült megtudnom, hogy a monumentális gerendának a templomba kerülése előtt mi lehetett a funkciója. Természetesen ehhez a helyhez is kapcsolódik egy legenda, amely szerint a 13. században öt helyi parasztember építette a szent templomot mindössze három nap alatt. Ráadásul úgy, hogy közben különféle próbákat is teljesíteniük kellett, úgymint a Nap és a Hold ellopása a felettük emelkedő égboltról.

Kilátás a templom belsejéből Forrás: Lantos Gábor

Skandinávia fenyőrengetege már a vikingeknek is jó alapanyagul szolgált, amikor évszázadokkal ezelőtt nekiálltak a dongatemplomok építésének. Éppen ezért nem kőtemplomokat emeltek, hanem fából építették meg szent helyeiket. A heddali templomba belépve

a látvány azonnal a vikingek korába repít vissza,

különösen a belső festmények ragadnak magukkal. A legtöbben egy festett angyalt fényképeztek, miközben a helyi népviseletbe öltözött bájos teremőrkislány a hely történetéről mesélt.

Ezt az angyalt fényképezték a legtöbben Forrás: Lantos Gábor

Arról beszélt, hogy a görbe vonalú fafaragások a viking korszak egyik jelképének tekinthetők, és arról, hogy a templomokat építő vikingek a hajóépítésben is jeleskedtek. Arról, hogy a legnagyobb dongatemplomok 1130 környékén keletkeztek, de az első ilyen épületet 1080-ban emelték. És arról is, hogy ezekben az időkben a templomok státuszszimbólumot jelentettek: a legtehetősebbek építették a legszebbeket, legnagyobbakat.

Gofri nélkül nincs norvég kirándulás

A heddali templomot nagyon óvják, ott-tartózkodásom alatt is állvány borította az egyik oldalát, és restaurátorok munkálkodtak rajta. Mivel

ezek az épületek Nyugat-Európa legritkább, egyben történelmi jelentőségű műemlékei,

nem csoda, hogy ennyire vigyáznak rájuk. Az alapos szemrevételezést követően itt volt az ideje annak, hogy a templomtól 300 méterre fekvő skanzenhez induljak.

A templom feletti dombon található a skanzen Forrás: Lantos Gábor

A régi, szintén fából készült lakóházak egy domb tetején állnak. Odabenn népviseletbe öltözött idős és fiatal asszonyok gofrikészítéssel foglalatoskodtak. Hiába, ha egy norvég család kirándulni megy,

a túrázás elmaradhatatlan része a lekvárral jó vastagon megkent gofri elfogyasztása.

Ezt most kihagytam, ellenben alkalmam volt megcsodálni a norvégok egykori házainak belsejét.

A korabeli bútorok, kandallók, falfestmények, ruházatok mind-mind arra engedtek következtetni, hogy az itt élők már akkor is sokat adtak magukra, és sokat is engedhettek meg maguknak. Gyorsan hozzáteszem, hogy ezek a házak nem a 13., hanem többnyire a 18. századba viszik vissza a látogatókat. A legrégebbi lakóház az 1500-as évekből maradt meg az utókornak.

A skandináv stílusnak elég messzire nyúlnak a gyökerei Forrás: Lantos Gábor

Amikor az idős helyi múzeumőr megtudta, hogy magyar újságíró vagyok, szinte elalélt a gyönyörűségtől. És nemcsak azért, mert Norvégiában sokkal nagyobb tisztelet övezi az újságírószakmát, mint bárhol máshol Európában (például a nemzetközi újságíró-igazolvány minden norvégiai múzeumba ingyenes belépést biztosít, ami a világ egyik legdrágább országában azért nem jelentéktelen gesztus), hanem mert

én vagyok az első magyar zsurnaliszta, aki meglátogatta a skanzent.

Az idős hölgy megígértette velem, hogy a cikket mindenképpen elküldöm neki, még ha egyetlen szót sem ért majd az egészből. A skanzen faházai egyébként szakasztott olyanok, mint amilyeneket a főváros, Oslo skanzenjében is láthat az utazó. A heddali azonban a maga természetes környezetében sokkal korhűbb, mint az oslói.

Egy bájos teremőr és az elmaradhatatlan lekváros gofri Forrás: Lantos Gábor

Hitelből fedezték az első bluesfesztivált

A házak melletti domboldalon leültem az egyik asztalhoz, és hosszú percekig bámultam a völgyben elterülő hatalmas dongatemplomot, valamint a festői tájat, melynek szépségét nehéz leírni. A közeli Notoddenig száll el a tekintet, amely jelentéktelen iparváros lenne, ha nem a blues fővárosaként tartanák számon. Meg egy olimpiai bajnok, a gyorskorcsolyázó Ådne Søndrål is itt született 1971-ben.

A távolban a bluesváros, Notodden házai Forrás: Lantos Gábor

Visszatérve a zenéhez, a minden évben megrendezett – idén július 30. és augusztus 2. között lesz – bluesfesztivál tömegeket vonz a kisvárosba. Európa egyik legnagyobb, de Skandinávia biztosan leghatalmasabb blueszenei eseménye ez, amelyet 1988-ban rendeztek meg először. Akkor 13 helyi bluesrajongó hitelt vett fel az első fesztivál megrendezésére.

Az esemény annyira népszerű lett, hogy tavaly 12 millió korona (428 millió forint) bevételt hozott,

és minden évben egyre nő a látogatók száma.

Búcsú a heddali dongatemplomtól Forrás: Lantos Gábor

Heddal óriási dongatemploma maradandó élményekkel ajándékozott meg, és most már csak azon gondolkodom, hogyan nézhetném meg a másik 27 épségben maradt társát. Ehhez természetesen sokkal több idő és egy lakóautó is kellene. De egyszer lehet, hogy nekivágok. Már csak azért is, mert ehhez hasonló viking korabeli építészeti csodákkal máshol nem találkozhat az ember.