Találkoztunk a bálnákkal, és majdnem felborultunk

A Bjössi Sör az oldalára dőlt, a fedélzetre ömleni kezdett a víz

Sokszor kértek már arra, hogy mondjam meg azt a tuti helyet, ahol az utazó jó eséllyel figyelheti meg a bálnák életét a tengeren. Az a rossz hírem van, hogy a bálnanézés pontosan olyan, mint az északi fény megtekintése: biztos tipp nincsen, óriási lutri az egész. Mégis, akad egy hely Európában, ahol tényleg jó eséllyel lehet megpillantani a hatalmas állat uszonyát, hátát, esetleg egy egész óriás szürkebálnarajt. Ez a város Izland északi részén található, és Húsavík a neve. Itt van egyébként Európa legnagyobb vízesése, a világ legkülönlegesebb illemhelye és zuhanyozója is.

Első bálnanéző próbálkozásomat nem kísérte nagy szerencse. A norvégiai Andenesben, Európa másik nevezetes bálnamegfigyelő helyén szálltam hajóra, de az az út a rémálmaiban se jöjjön elő. (Igaz, a húsavíki hajókázás sem volt egyszerű, de erről majd később.) Szóval, a norvégiai kisvárosban szépen befizettem a vizes szafari nem csekély díját,

majd kedvesen elutasítottam a hajójegy mellé felkínált Daedalon tablettát.

Utóbbi nagy hibának bizonyult, hiszen a lélekvesztő indulását követő tizedik percben kitört rajtam a tengeribetegség, amely az első két órában egy illemhely mellé szegezett. Az „élvezeteket" tovább fokozta, hogy mire magamhoz tértem, a kapitány közölte, hogy vissza kell indulnunk, így maradandó élmények és bálnát ábrázoló fényképek nélkül hajókáztam ki a partra.

Hat órát töltöttem a tengeren, és egyetlen bálnát sem láttam.

Nagyon el voltam keseredve, de nem adtam fel, mert tudtam, hogy az izlandi Húsavíkba mindenképpen el kell mennem. Szinte görcsösen ragaszkodtam ahhoz, hogy nekem majd ott sikerül, hogy a hatalmas emlős pont az én kedvemért fog kiemelkedni a vízből, és pont az én fényképezőgépem előtt csinál a levegőben egy flikk-flakkot.

Keresztül az 1-es főúton Észak-Izlandra

Ha rápillantunk a térképre, láthatjuk, hogy Húsavík Izland északi partvidékén, a régió legnagyobb városától, Akureyritől 95 km-re, északkeletre terül el. A települést kétféleképpen lehet megközelíteni. A hosszabb és költségesebb megoldás a reykjavíki autóbérlés, majd egy közel 500 kilométeres autózás a szigetország 1-es számú főútján. (Az útvonalat ezen a térképen láthatjuk.)

Úton Húsavíkba, az 1-es számú főúton Forrás: Lantos Gábor

A második lehetőség, hogy az izlandi főváros belföldi repülőteréről (Reykjavík Domestic Airport) egyenesen Akureyribe repülünk, és onnan távolsági busszal közelítjük meg Húsavíkot. A 641-es busz a reggeli órákban indul Húsavíkba és a kikötőben teszi le az utasokat. Arra azonban mindenképpen fel kell készülni, hogy a fővárosból egy nap alatt oda-vissza nem lehet lezavarni ezt a túrát, azaz érdemes szállást foglalni vagy Húsavíkban, vagy Akureyriben.

Megérkezés Húsavíkba Forrás: Lantos Gábor

A falloszmúzeum elköltözött Reykjavíkba

Magam a hosszabb utat és az autózást választottam, amely egyfelől tényleg nagyon fárasztónak bizonyult (Izland országútjain nem nagyon ismert fogalom a gyorshajtás, sok helyen örültem, ha 70 km/h-s sebességgel tudtam haladni), ellenben bepillantást nyertem a vidéki Izland rejtelmeibe. Menet közben olyan gyönyörűségekkel találkozhattam, mint a Fossárréttnek nevezett minivízesés, vagy pár csinos, fából ácsolt templom a magas hegyek ölelte völgyekben.

Arra van a Fossárrétt vízesés Forrás: Lantos Gábor

Amikor pedig végre megérkeztem Húsavíkba, azonnal rájöttem, hogy ezt a kis falut csupán a bálnanézés lehetősége élteti, és tartja a nemzetközi érdeklődés középpontjában. Korábban azért más volt a helyzet, hiszen Izland egyik legismertebb nevezetessége, a Falloszmúzeum is innen indult világhírű útjára. Azaz a kiállítást először itt lehetett megtekinteni, mígnem a tárlat egyszerűen kinőtte a húsavíki helyiséget, és átköltözött a fővárosba. Aki kíváncsi erre, a reykjavíki városi buszállomás tőszomszédságában, a Laugavergur 116. alatt leli meg a páratlan kincseket,

köztük a 2008-ban olimpiai ezüstérmes izlandi férfi kézilabda-válogatott játékosainak ezüstbe öntött falloszait.

Szóval, ez a kiállítás már odalett, ennek ellenére Húsavíkba özönlenek az emberek, mert bálnát akarnak látni.

A hajók, amelyek a bálnák nyomába erednek Forrás: Lantos Gábor

A legideálisabb időpontja a bálnák utáni leskelődésnek a júniustól augusztusig tartó időszak, de a túrák már áprilisban indulnak, és egészen októberig tartanak.

Bár a feliratok mindegyike arról tájékoztat, hogy az utazó garantáltan láthat bálnát, azért ez nem egészen így van.

A hatalmas állatoknak ugyanis nem lehet szólni, hogy kegyeskedjenek felbukkanni, mert pár százan szeretnének néhány fotográfiát készíteni róluk. Úgyhogy a dolog tényleg inkább mázli kérdése. A jó hír viszont az, hogy lundákat (puffinokat) egészen biztosan szemlélhetünk a gyakran viharos tengeren.

És a bálnák felemelkedtek...

Azon a május közepi napon, amikor a vicces nevű Bjössi Sör hajóra szálltam, nem gondoltam semmi rosszra. A motorral felszerelt vitorlás elegánsan siklott ki az öbölbe, miközben utunkat rengeteg lunda kísérte. Ezek a fekete testű, sárga csőrű madarak a világ legaranyosabb állatai közé tartoznak.

A lundák fotózását hamar megunták az utazók Forrás: Lantos Gábor

A telt házas hajón csak percekig kötötte le a közönség figyelmét a lundatömeg, hiszen senki sem értük fizetett be a kirándulásra. A nap is kisütött, a szél elállt, a hajó motorja is elhallgatott,

itt volt az ideje, hogy a bálnák megembereljék magukat, és felemelkedjenek.

A Moby Dick című filmen nevelkedett utazók persze óvatosabbak voltak, de a Bjössi Sör kapitánya mindenkit megnyugtatott: itt senki sem jut Ahab kapitány sorsára. A nagy csendet egyszer csak a „bálna, bálna" kiáltozás törte meg, s valóban, egymás után emelkedtek fel a hatalmas állatok.

A bálna felemelkedett Forrás: Lantos Gábor

Sajnos ezen a délelőttön nem volt kedvük ugrálni, így be kellett érnünk a hátukkal, a felső testükkel, illetve az uszonyaik látványával, amelyekkel a tengert csapkodták. A hajó egyik oldaláról szaladtunk a másikra, egymás lábán taposva, hogy legalább egy jó fényképünk legyen a nagy eseményről.

Gyermeki lelkesedéssel kattintgattuk a gépeinket, és mutogattuk egymásnak a képeket, hogy kinek mi sikerült.

A hajón lévő sok-sok idegen embert pillanatok alatt hozta össze a bálna és annak meglesése.

Az óriás szürke bálna farokuszonya a tenger felett Forrás: Lantos Gábor

A szélviharban kis híján elsüllyedt a Bjössi Sör

Negyed óráig tartott a hepaj, majd a bálnák szép lassan eltűntek a szemünk előtt. A hajóskapitány közölte, hogy a széljárás kedvező lesz, így motor használata nélkül, a vitorlák felvonásával megyünk vissza a kikötőbe. Nem volt jó ötlet.

Kezdetben szépen siklottunk, de az időjárás egy pillanat alatt megváltozott, és a nyílt tenger felől hatalmas szél kerekedett.

A hajó szép lassan az oldalára dőlt, miközben ömleni kezdett a fedélzetre a víz.

A pánikhelyzetben mindenki néma csendben ült, és próbálta megtámasztani magát (amint ez a képen is látszik), miközben a személyzet kétségbeesetten szerette volna bevonni a vitorlákat.

A Bjössi Sör az oldalára dőlt, a fedélzetre ömleni kezdett a víz Forrás: Lantos Gábor

A háromból kettőt sikerült is, a harmadikat viszont le kellett vágni az árbocról. A műveletet látva némi kétségem támadt, hogy az egyre jobban megdőlő hajó bejut-e valaha a kikötőbe, de aztán minden görbe egyenessé változott.

A levágott vitorlát messzire vitte a szél, a hajó kiegyenesedett, a szél csendesedett,

és e közjáték után a vígan nevetgélő matrózok – akik negyed órával korábban meglehetősen riadtan próbáltak úrrá lenni a helyzeten – bevittek minket a biztonságos kikötőbe.

A Dettifoss Európa legnagyobb vízesése

A kiszállás után többen megfogadták, hogy soha többet nem ülnek hajóra, és meg is értem az ijedségüket. Azokban a percekben, amikor az egyre jobban dőlő hajón vergődtünk a tengeren, sokan fel sem fogták, mi történik velük.

Magam viszont autóba ültem és nekivágtam, hogy felfedezzem a környék két másik nevezetességét, a Dettifoss vízesést, amelyet Európa legmagasabb vízeséseként tartanak számon, illetve a Szúnyogok tavát. A Dettifoss megközelítéséhez Húsavíktól újabb 90 kilométert kellett autóznom kelet felé az úgynevezett Gyémánt Körön (Diamond Circle), amely a környék leghíresebb turisztikai útvonala. (A körút a térképen így fest.)

A Dettifoss, Európa legnagyobb vízesése Forrás: Lantos Gábor

A „mini Niagarának" is becézett vízesés partján állva az ember azonnal nagyon kicsinek érzi magát, és ebben semmi túlzás nincsen.

A Dettifoss látványa és hangja valóban lenyűgöző.

Magassága 45, szélessége 100 méter – különösen ez utóbbi az elképesztő. Az alatta lévő kanyonról azt mondják, hogy az az amerikai Grand Canyon miniatürizált változata, s ebben sincsen semmi túlzás. Az egész, úgy ahogy van, gyönyörű.

A Szúnyogok tavában télen-nyáron lehet fürdeni

Miként a Mývatn tó is, amely a reykjavíki Kék Lagúna kistestvére. Ez a gejzírek által fűtött geotermikus hőforrás és tó télen-nyáron fürdésre csábít, és mivel a víz az év minden napján 42 fokos, ezt bármikor megtehetjük.

Fürdésre csábít a Mývatn tó meleg vize Forrás: Lantos Gábor

Arról nem is beszélve, hogy a belépők ára a fele a Kék Lagúnáénak, az ide látogató emberek létszáma is sokkal kevesebb, mint ahányan a fővárosi nevezetességnél megfordulnak. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy

nyáron a környéken elviselhetetlen mennyiségben élnek szúnyogok

– nem véletlen, hogy a Mývatn tó jelentése a Szúnyogok tava.

Az odavezető út közben számtalan bugyogó és záptojásszagot árasztó gödör, magasba lövellő gejzír mellett haladhatunk el. Az embernek olyan érzése van, hogy a talpa alatt mindjárt megnyílik a föld, szinte érezni, hogyan dolgoznak az iszonyatos erők odalent a mélyben.

A föld mélyében iszonyatos erők dolgoznak Forrás: Lantos Gábor

WC és zuhanyzó a semmi közepén

Az utolsó meglepetés már a Húsavíkba tartó visszaúton ért. Egy kanyarból kibukkanva az út egyik oldalán egy szabadtéri WC-t és egy állandóan folyó zuhanyzót fedeztem fel. Odamentem, megnéztem. A zuhanyból forró víz ömlött alá, és a WC is teljesen valódi volt. Ilyet a világ egyetlen pontján sem láttam még – valószínűleg önök sem.

A világ legfurcsább zuhanyozója és illemhelye Észak-Izlandon Forrás: Lantos Gábor

Ezzel fejeződött be az észak-izlandi kirándulás, amely maradandó élményekkel ajándékozott meg, és ezt nem csak a bálnáknak köszönhettem. Igaz, nekik óriási szerepük volt abban, hogy a mai napig életem egyik legemlékezetesebb túrájaként gondolok vissza erre az utazásra.

Fapadosokkal Izlandra

Kevesen tudják, hogy a Wizz Air légitársaság a lengyelországi Gdansk repülőteréről közvetlen járatot üzemeltet Izland nemzetközi légikikötőjébe, Keflavikra. Ugyancsak a Wizz Air repüli a Budapest-Varsó (Chopin) utat, míg a Varsó Modlin repülőtérről a Ryanair szállít utasokat Gdanskba. A csodálatos északlengyel város is megér egy külön kitérőt, de ami a lényeg, hogy a három utazást összerakva meglepően olcsón juthatunk el Budapestről Izlandra. (A varsói Chopin repülőtérről közvetlen minibusz-összeköttetés van a Modlinra, de ennek a jegyét érdemes az interneten előre lefoglalni, mert nem biztos, hogy előzetes rezerváció nélkül beférünk a minibuszokba.) Nem ez a leggyorsabb utazási mód, de az biztos, hogy árban a legkedvezőbb.

A másik lehetőség a Norwegian légitársaság Budapest-Oslo-Keflavik útvonalon, illetve kifoghatunk még olcsó jegyeket a Budapest-London (Wizzair, Ryanair, vagy EasyJet), London-Keflavik útvonalon (EasyJet) is. Itt azonban fel kell készülni arra, hogy a londoni reptérváltás hosszú órákat is igénybe vehet. Ha tehát nem adunk fel csomagot, és megoldjuk az utazást kézipoggyásszal, meglepően kedvező áron juthatunk el Izlandra.

A hagyományos légitársaságok közül a SAS kínálja a legkedvezőbb jegyeket koppenhágai átszállással, és itt nem kell a poggyászfeladással bajlódni, mert az benne lesz a jegy árában. Illetve érdemes még megpróbálni a Budapest-Koppenhága útvonalat a Ryanair járatával, majd onnan az Icelandair légitársasággal folytatni az utat.