A legenda szerint a várhegy barlangjában élt egykor egy óriáskígyó, amely számos állat felzabálása után az egyik Garai uraságtól is elrabolt egy disznót. Az állatot kereső kanász gondolt egyet, utánament, ráakadt a kígyóra és megölte.
Ám az utókor hálátlan, mert nem a hős szegénylegényről kapta a nevét a terület:
a sztori szerint kígyó barlangja fölötti sziklára a nemes nagyúr várat építtetett, és kedvenc disznaja emlékére Cseszneknek nevezte el. Erre a legendabeli óriáskígyóra emlékeztet viszont a Garaiak címerében tekerőző kígyó.
Bakonyi túrázgatás, kirándulás mellett érdemes betérni Csesznekre is, hiszen bő 700 évvel ezelőtt emelt vára ugyan nagyrészt rom, de így is impozáns, erős masszívum, ráadásul remek kilátást biztosít a környékre. Parkolni a vár alatt lehet, augusztusi látogatásunk alkalmával 300 forintot kértek az autósoktól, de akinek ez sok, pár utcával lejjebb még ezt is megspórolhatja. A felnőtteknek szóló 500 forintos belépőt és a 300-as gyerekjegyet már bajosabb ellógni, ahhoz kötélen kéne felmászni a szédítően magas falakra. Kapunyitás 9 (télen 10) órakor van, a kapuzárás a tavasztól őszig tartó időszakban este hétkor, télen már öt előtt.
A vár sok más, hazai romhoz képest egészen jó állapotban van, legalábbis egyes részei jól járhatóak, bár a toronyhoz vezető átjáró le volt zárva, és a tornyot sem lehetett látogatni. Kompenzál viszont a remek panoráma, jól belátható a környék,
el is képzelhetjük, milyen lehetett az erődítmény még a középkorban, talán még bujább, még zöldebb környezetben.
A tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülötte: az első várat a Bana nembeli Jakab báró emeltette egy védelemre kiválóan alkalmas sziklacsúcson.
Később a Csák nemzetség vásárolta meg, majd Anjou Károly király csatolta az uralkodói birtokokhoz a vadban bővelkedő területet, utána a Garai főnemesi famíliáé lett.
A XVI. század közepén a törökök is megpróbálták bevenni Csesznek végvárát,
de Wathay Lőrinc várkapitány megvédte egy időre. Az ő sztorija tragikomikus, amolyan magyaros: 1573-ban bortól ittasan örömében egy régi puskaporral töltött ágyút akart elsütni, amit a mellette álló pattantyús vonakodott megtenni. A történet szerint a konok kapitány a fáklyát kezéből kikapva, meggyújtotta a kanócot, mire a löveg hatalmas robajjal szétrobbant, megölve mindkettőjüket.
A háborús idők után a zordon kővárat egy kényelmes lakhatást biztosító barokk kastéllyá alakították át az Esterházy hercegi család tagjai. A többször átépített erődítménynek sok birtokosa volt, a Szapolyai család is uralta, majd I. Ferdinánd foglalta el, eztán Cseszneket és uradalmát Bakics Pál kapta meg. Rövid ideig Török Bálint kezén is volt a vár, majd Eger egy volt főkapitánya volt ott a főnök. Később a Csaby–Wathay családok kezére került. Eztán tűzvész, sőt, földrengés is pusztított, a vár lakhatatlanná lett. A hetvenes években kezdték rendbe tenni.
Ha végeztünk a várral, kigyönyörködtük magunkat a panorámában, akkor kifelé menet induljunk jobbra, lefelé a bokrok, fák között. Egy perc alatt félhomályba jutunk, árnyékos fák alatt, sziklák mellett bóklászhatunk, kisebb szurdok várja a túrázót. A remek adottságokat mászók is felfedezték, ugyanis a vár alatt jöttek létre Magyarország első via ferrata útvonalai 2013 nyarán.
Az "Ostromlók útja" C, vagyis közepes erősségű és 120 méter hosszú, a D nehézségű "Várpanoráma út" hossza 180 méter, míg a legnehezebb (E fokozat) Tálos Zoltán emlékút 70 méter hosszú. Ezekből kettőt gyerekekkel is végig lehet csinálni, már amennyiben legalább 10-12 évesek, és jó kondiban vannak.
Felszerelés (karabinerek, mászókesztyű, sisak, satöbbi) nélkül semmiképp ne vágjunk bele: egyfelől életveszélyes, másfelől büntetés jár érte. A faluban viszont lehet bérelni felszerelést, sőt, túrák is indulnak. Mi jó másfél óra mászást kaptunk 2500 forintért, roppant kedves és mindenre figyelő vezetővel, így elégedetten hagytuk el a környéket.