Magyarország két csodája, amelyet alig ismerünk

A hatalmas templomkulcs, egy darabka magyar történelem

Két idős ember, akik valószínűleg sosem találkoztak egymással, mégis összeköti őket valami. Mindketten évszázados titkok és csodák őrzői, akik bármikor rendelkezésünkre bocsátják a kulcsot, hogy mi is részesülhessünk a misztikus élményben. A rakacaszendi Kertész Lászlóné, Bözsi néni és a feldebrői Kiss József fontos feladatot vállaltak magukra, amikor falujuk templomkulcsának őrei lettek.

A Rakacaszend táblánál mezítlábas gyerekek fociztak a falun átvezető úton. A jármű közeledtére lehúzódtak, és hosszan bámultak utánam. Nemcsak ők, hanem a kerítés mögül a szüleik is. Tipikus magyar szokás ez falun, főleg azokon a részeken, ahová idegen a lehető legritkább esetben téved.

Tisztára, mint egy Mikszáth-regényben

Mert Rakacaszend kívül esik minden turisztikai csapáson. Pedig ide is jöhetne a nép, ha tudná, hogy érdemes. De nem tudja. Pár kilométerrel távolabb ugyan

ki van írva, hogy Gótikus út meg Rakacaszend, de ez vajmi keveset mond,

a legtöbb embernek meg semmit. Nekünk sem mondott volna, ha júniusban nem tekergünk errefelé. Akkor a szalonnai templomkulcsőr mesélt pár szóban arról, mi is van Rakacaszenden.

Biztosra akartam menni, ezért az utazás előtt felhívtam az önkormányzatot. Adtak egy telefonszámot, Katikáét, mondván, hogy ő takarít a templomban. Katika nagyon csodálkozott ezen, mikor felvette a telefont. Ő ugyanis nem takarító, ellenben polgármester, és a kulcs nem nála, hanem Kertészéknél van, a Fő utcában.

A Kopasz-hegyen magányosan áll a rakacaszendi Árpád-kori templom Forrás: Lantos Gábor

Azonmód felmentem az online tudakozó oldalra, és megállapítottam, hogy tényleg lakik ott egy Kertész László. Hosszan csengettem, mire végre felvette a telefont egy ízes beszédű, nagyon idős ember. Igen, nála van a kulcs. Jöjjek csak bátran. Hogy mikor? Az voltaképpen mindegy.

Ilyen előzmények után érkeztem a faluba. A templom körül keringtem a kocsival, a Kopasz-hegyen. Láttam, hogy egy táblán tényleg ott van a Kertész család neve, de házszám, az sehol. Egy asszony jött az utcai kúthoz, és miközben vizet vett, kérdeztem tőle, hol laknak a Kertészék.

„Ott, ni, az utca túlsó végén – mutatott át a másik oldalra, majd elkiáltotta magát. – Bözsi néni, magát keresik!” A fejkendős asszony kitipegett, és visszakiabált.

A kulcsért jött? Na, gyüjjön csak, kedveském, nálam van az.”

Csodálatos építészeti motívumok jellemzőek a környékre Forrás: Lantos Gábor

Az egész tisztára olyan volt, mint egy Mikszáth-regényben, valamikor a 19. században. Átevickéltem, vigyáztam, hogy sárba ne lépjek, miközben kutyák vicsorogtak és ugattak felém. A kert másik végében egy kerekesszékes férfi etette a tyúkokat. Bözsi néni közben térült-fordult, hozta a hatalmas templomkulcsot.

„Menjen csak fel, nézze meg, aztán majd hozza vissza. Lehet adományt is betenni a dobozba, de inkább nekem adja ide, mert a pénzt is én kezelem” – csippentett a szemével. „Ugye tényleg vannak itt kézzel festett mennyezeti kazetták?” – kérdeztem kissé bizalmatlanul. „Hogyne lennének. Meg freskók is a falon. Na, eriggyen, majd meglátja.”

Megkaparintottam a csodák kulcsát

Igen, voltaképpen ezért jöttem. Mert azt mesélte a szalonnai asszony, hogy

ilyet keveset látni az országban.

A kis Árpád-kori templom kívülről is gyönyörű, teljesen úgy éreztem magam, mint a mesében. Óvatosan betoltam a zárba a hatalmas kulcsot, elfordítottam, és kitártam magam előtt az ajtót. Tekintetemet rögtön a mennyezetre szegeztem, és elállt a lélegzetem a gyönyörűségtől. Az egészet fára festett, kézzel készített középkori festmények borították.

Belépve a templomba egyből magával ragadott a szépségesen festett mennyezet Forrás: Lantos Gábor

Ez gyönyörű. Ez szenzációs. Ezt mindenkinek látni kellene.

Ilyen gondolatok villantak át az agyamon, miközben a főkapcsolót kerestem. Hátul, az oltárral szemben találtam meg. Elfordítottam, majd megnyomtam a mellette lévő két villanykapcsolónak tűnő gombot. Ebben a pillanatban megkondultak a templom harangjai. Előbb a kicsi, majd a nagy.

Ekkor már láttam, hogy oda is van írva a kapcsolók mellé, hogy kicsi meg nagy harang. Gyorsan lekapcsoltam, nehogy idecsődüljön miattam az egész falu, majd az ajtó mellett végre rábukkantam a villanykapcsolóra. Az egyes oklevelekben már 1273-ban megemlített templom fényárba borult.

A rakacaszendi templom belülről Forrás: Lantos Gábor

Rakacaszenden érdemes a plafont bámulni

Amit ma látunk, voltaképpen három különböző korban épült templom összeölelkezése Rakacaszenden. Legutóbb 1974-ben nyúltak hozzá komolyabban, akkor történt meg az utolsó nagy műemléki feltárás, restaurálás. Azóta áll itt a Kopasz-hegyen nagy magányában.

És nemcsak a mennyezet festett remekműve, hanem a falakon viszonylag épségben megmaradt képek miatt is érdemes lenne ez a hely a nagyobb figyelemre.

A déli oldalon gyakorlatilag érintetlenül maradt meg a 14-15. században falra festett kép,

amelyen egy fiatalnak látszó püspök jelenik meg, bal kezében a püspöki pásztorbotot tartva.

Épségben megmaradt freskók – püspök pásztorbottal Forrás: Lantos Gábor

A figyelmes szemlélő két dátumra bukkanhat a mennyezeten. Az egyik 1657, a másik 1821. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy

a mennyezetre festett képeket két részletben, 164 év különbséggel készítették.

Az biztos, hogy a sok-sok geometrikus elemet körzővel szerkesztették meg, amúgy a levél- és virágmotívumok nagyon hasonlóak egymáshoz. Hosszasan bámészkodtam, nagyon nem akaródzott menni, pedig lassan tovább kellett állnom.

Lekapcsoltam a villanyt, bezártam az ajtót, kicsit még körbejártam az épületet, fotóztam. Jó lenne, ha minél többen részesülhetnének ebben az élményben. Az Országos Kéktúrán kalandozók persze sokszor megfordulnak itt, mondta Bözsi néni, amikor a kulcsot ezer forint kíséretében a kezébe nyomtam.

Ilyenek a körzővel festett mennyezeti festett motívumok Forrás: Lantos Gábor

„Gyakran becsengetnek, mert a pecsétet is kezelem – mesélte. – Nem én egyedül, mert akad pecsét a boltban és a kocsmában is, de én vagyok itt a legbiztosabb pont. Hozzám akár éjszaka is be lehet zörgetni egy pecsételésért.”

Kinek a hajóvonták, kinek a magyar templomok

Az innen másfél órányira élő Kiss József, a feldebrői templom gazdája nem csak a kulcsot őrzi, az ő fejében ott van Magyarország összes településének valamennyi temploma. A történelmi Magyarországé természetesen. Kiss József a szőlőből jött le a kedvemért, a szüret kellős közepén, hogy a rakacaszendinél is nagyobb kulccsal nyissa ki Magyarország egyik legrégebbi templomának ajtaját.

Kiss József hosszan évődött velem, fel tudom-e sorolni valamennyi egykori vármegyénket. Mikor bevallottam, hogy ez irányú ismereteim kissé hiányosak, hazánk épített műemléki értékeiről, a templomokról kezdtünk beszélgetni. Nem tudtam neki olyat mondani, amelyiket ne ismerte volna.

A feldebrői templom is kincseket rejt Forrás: Lantos Gábor

Az egész országot és a határon túli magyarlakta vidékeket bejárta. Ez volt a hobbija, jegyzeteket is készített az utazásain látott templomokról. Egyszer találkoztam Baja mellett egy halászemberrel, ő a rádióban mindennap 13.45-kor elhangzó vízállásjelentés adatait írta bele egy nagy füzetbe. Kinek a gázlóviszonyok és a hajóvonták, kinek meg hazánk templomai.

Józsi bácsi féltő gonddal vigyáz a templomára.

A fényképezés az altemplomban szigorúan tilos,

nekem is csak egyetlen képet engedélyezett a cikk kedvéért. „Úgy állítsa be a gépét, hogy benne legyenek az altemplom falai meg ez a síremlék – magyarázta –, amely egykoron Aba Sámuel sírja volt. (A harmadik magyar király hamvait később átvitték az abasári monostorba, és ott temették el – a szerk.) A festett mennyezeti freskókra meg rá ne vakuzzon! Amúgy nem ismerős önnek a kép? Ugyanezt látja, ha megnézi a magyar Szent Koronát, mert ez azon is rajta van.”

Az egyetlen fénykép, amely az altemplomban készült, rajta Aba Sámuel egykori sírja Forrás: Lantos Gábor

Freskók tojásból, túróból és növényi színezékekből

A húsz méter hosszú, oszlopos altemplom egyedülállóan szép. Hazánk legkorábbi freskóit őrzik ezek a falak, ehhez hasonló festmények előzményeit Észak-Itália bizánci hatásokat őrző, 10-11. századi templomaiban találni. Az egyik Káin és Ábel történetét meséli el. Kiss Józseftől azt is megtudom, hogyan maradhatott meg mindez ennyire épségben az utókornak.

Úgy, hogy

tojást, túrót és különféle növényi színezékeket kevertek össze, ezt festették rá a frissen meszelt falra.

A festés szinte beleivódott, és mivel később sosem meszelték le ezeket, túléltek minden háborút és évszázadot. Egyes feltételezések szerint az altemplom már 965-ben megépült. Ami viszont a kutatások alapján biztosan tudható, az eredeti templom öthajósnak épült, és csak később építették át háromhajóssá.

A feldebrői templom felső része is csodálatos Forrás: Lantos Gábor

Később meghallgattam Aba Sámuel és az 1044-es ménfői csatavesztés történetét. A magyar uralkodót ellenségei a vesztes harc után megölték, és itt temették el. „Menekült a Tisza felé, és egy faluban, a régi veremben a magyarok, akiknek uralmával sokat ártott, kegyetlenül legyilkolták. Néhány esztendő múlva, amikor kiásták a sírból, szemfedője és ruhái sértetlenek voltak, sebhelyei begyógyultak. Azután saját monostorában, Sarusban (Abasáron) temették el”– írja a krónika.

De vannak itt más csodák is

Kiss Józsefnek is feltettem az obligát kérdést, sokan jönnek-e a templomot megnézni. „Nem annyira – komorult el a tekintete. Pedig Egerben és a közeli Egerszalókon rengetegen nyaralnak. De erről igazán nem én tehetek,

akit érdekel a templom, az megtalál. A telefonom mindig be van kapcsolva.”

Talán az sem ártana, vetettem fel, ha nem csak egyetlen, az M3-as autópálya mellett kihelyezett tábla hívná fel a figyelmet arra, hogy érdemes eljönni Feldebrőre. „Volt itt több tábla is, csak aztán eltűntek – bólogatott a templomgazda. – De nézze inkább ezt a kősort a fűben. El tudja képzelni, hogy a szent épületet valamikor három méter magas kőfal vette körül? Ez annak az alapja.”

A hatalmas templomkulcs, egy darabka magyar történelem Forrás: Lantos Gábor

De vannak itt más csodák is, tudtam meg Józsi bácsitól. Amikor koncerteket rendeznek az épületben. A kórus az altemplomban énekel, a közönség fent van, és a kis ablakokon át áramlik a hang. Kiss József azt mondja, sehol nem hallott ehhez foghatót.

Elkértem egy pillanatra Józsi bácsitól a kulcsot. Hatalmas, míves, káprázatos darab, ahogy a képen látják. Míg a kezemben tartottam, úgy éreztem, a magyar történelem egy darabját szorongatom. Jó érzés volt, annyi szent.