Még a németek is ide jönnek dolgozni

Szemben a Limmat folyó, balra a Szent Péter- és a Fraumünster-templom, jobbra a Grossmünster-katedrális

Zürichben jártunk, ahol több mint dupla olyan drága az élet, mint idehaza, de ha szerencsénk van, a keresetünk az itthoninak akár a tízszerese is lehet. Kint dolgozó magyarok meséltek nekünk a svájci munkavállalásról, lakhatásról és életről, majd találkoztunk a zürichi csodaszarvas, a fej nélküli szentek és a helyi egri nők legendájával. A végén kiderült, hogy a svájciak igen bőkezűek, legalábbis, ha csokiról van szó. Utolsó vacsoránk desszertjeként négy és fél kiló svájci csokoládé került az asztalra. 

Amikor felkértek minket, hogy tartsunk előadást nemrég befejezett világ körüli kerékpártúránk élményeiről a Zürichben élő magyaroknak, jót mosolyogtam magamban. Pont azért jöttünk hazafelé Svájcon át, mert ebben az európai országban még sosem jártam. Erre most, alighogy hazaértünk a nagy útról, már vissza is tértünk az alpesi országba.

Kipróbáltuk a bádogvárót Ferihegyen

Kalandjaink már a Liszt Ferenc repülőtéren elkezdődtek. A biztonsági ellenőrzés során a feleségemet tetőtől talpig megmotozta egy hölgy, még robbanószer nyomait is keresték rajta. Miután ezen túlestünk, még több mint egy óránk maradt a járat beszállási kapujának kiírásáig. Türelmesen vártunk, míg végre fel nem villant a monitoron a B18-as jelzés a járatunk mellett.

Csakhogy zöld helyett rögtön sárga, beszállásra felszólító jelzést kaptuk, és mire átértünk a terminál túloldalára, a B10-19 kapuk lejáratáig, ott már a piros, utolsó hívás köszönt ránk. Ijedten rohantunk tovább, pedig ekkor még 43 percünk volt a felszállásig. A kültéri folyosó végül nem a géphez, hanem egy acélszerkezetes külső hangárba vezetett minket. Ennek egyik apró, mindössze 16 ülőhelyes, fűtetlen karámjában várakoztunk a gép többi utasával együtt még fél óráig.

Minket is egy ilyen bádogkarámba tereltek be Forrás: Budapest Airport

Ekkor értettem meg, miért kerülhetett csupán 6000 forintba a jegyünk az EasyJet járatára.

Még a legolcsóbb telekocsi is ennek többszörösébe kerül, nemcsak a pénzünkből, hanem az időnkből is, így végül is nem panaszkodhatunk. Arról nem is beszélve, hogy egy autóból biztos nem nyílik ilyen kilátás Budapestre.

A Margit-sziget a repülőből Forrás: Harkányi Árpád

Baselben a leszállás után simán megtaláltuk az 50-es buszt, ami fejenként 4,4 frankért (1285 Ft) átvitt minket a vasútállomásra. Itt meglepetten tapasztaltuk, hogy

Svájcban szabad dohányozni a közterületeken,

és amíg a vonatra vártunk, kipróbáltuk a vasúttársaság ingyenes wifijét, valamint benéztünk egy csokoládéboltba a nyálunkat csorgatni.

A feleségem rögtön kiszúrta a legnagyobb csokisdobozt, én meg a dobozon található árcédulát: 226 frank. A 65 ezer forintos csokoládét gyorsan a hátunk mögött hagyva felszálltunk a Zürichbe robogó vonatra, hogy 53 perc múlva megérkezzünk a célállomásunkra. Ekkor még nem sejtettük, hogy hamarosan még az előzőnél is sokkal nagyobb csokoládéba haraphatunk.

Magasabb árak és bérek

Előadásunk a Zürichben és környékén élő 46 magyar néző szerint jól sikerült, mi pedig nagyon élveztük, hogy lehetőségünk nyílt beszélgetni Svájcban élő és dolgozó honfitársainkkal. Mivel Svájc nemcsak a magas árakról, hanem a magas fizetésekről is híres, ezért én is rögtön erre a témára tereltem a szót.

Zürich nagyon drága, de ha van munkánk, meg tudunk élni belőle Forrás: Harkányi Árpád

Megtudtuk, hogy a fizetés akár tízszer több lehet, mint itthon, viszont a megélhetési költségek is jóval magasabbak, mint idehaza (a svájci UBS adatai szerint a zürichi árszínvonal 2-3 szorosa a budapestinek, a nettó átlagbér pedig közel kilencszerese - a szerk.). Hogy milyen magasak a fizetések, az is jól mutatja, hogy

még a német szakemberek is ide járnak át dolgozni.

Boldogan elvállalják a munkát a svájci fizetések 75 százalékáért is, amin persze a svájciak kiakadnak, hiszen ők nem akarnak ilyen „kevés” pénzért dolgozni.

Sok szakmában nagy a munkaerőhiány az országban, többek között azért, mert a svájciak szeretik továbbvinni a családi vállalkozásaikat. Az itt jól megbecsült földműveseknél például jellemző, hogy generációk sora műveli ugyanazt a földet. Nem szívesen szakadnak el a gazdaságtól, nem vonzza őket a városok nyüzsgő világa. Ezért, illetve az igényekre lassan reagáló oktatás miatt bizonyos szakmában óriási a hiány. Például informatikusból 2020-ig tízezret várnak Svájcba.

Rengeteg informatikust várnak Svájcba Forrás: Harkányi Árpád

Jó munkaerőnek tartják a magyarokat

Zürichben és környékén a magyarok főleg építészmérnökként, informatikusként, gyógyszerészként és kémikusként dolgoznak. Egy részük – Svájc minden előnyével együtt – csak ideiglenesen rendezkedett itt be, és úgy gondolja, néhány év múlva hazatér. Szerintük a munka itt nyugodtabb, mindenre több időt hagynak, a legtöbb helyen

nincs akkora stressz és hajtás, viszont a svájciak zárkózottabbak, mint a magyarok.

Ez a fajta zárkózottság szerintük javarészt a nagyobb jólétnek köszönhető. A pénzből – amiben errefelé kevesen szenvednek hiányt – a helyiek mindent meg tudnak venni, és mindent meg tudnak oldani, így nincs szükségük a barátaik, családtagjaik segítségére. Ezért az emberek elidegenednek egymástól, sokszor még családon belül is.

A magyarokat megbecsülik itt, mert szorgalmasan és lelkiismeretesen dolgoznak,

jó a munkabírásuk, és jól képzettek. A svájciak is keményen és sokat dolgoznak, de mivel nem félnek annyira a munkájuk elvesztésétől, és az ezzel járó bizonytalanságtól, nem olyan motiváltak, nincs bennük akkora bizonyítani akarás, mint a külföldiekben.

Nyugalom, jólét, rendezettség Forrás: Harkányi Árpád

Hogy ne csak a pozitív dolgokról meséljek, nagyon nehéz például jó albérletet találni. A sok külföldi munkavállaló miatt

az albérleti díj az egekben van, és kevés a szabad lakás.

Igaz, szabályozva van, hogy mikor, milyen körülmények között, mennyivel emelhetik az albérlet árát, de az új lakó kiválasztásának is komoly szabályai vannak. Figyelembe veszik a tartózkodási engedély típusát, a fizetésünk mértékét, a származásunkat, sőt előfordul, hogy a lakóközösség szó szerint felvételizteti a potenciális új lakókat.

Zürich a villamosok városa

Na, de most már térjünk rá magára a városra. Zürich már akkor lenyűgözött, amikor még csak Baselből robogtunk felé a vonaton. A várostérképet nézegetve kiderült, hogy

a 400 ezres városnak 15 villamosvonala van,

és sétányokkal teli, erdős dombok veszik körbe. Ahogy a sok zöld erdőfoltot figyeltem a térképen, gondolatban körbefutottam a várost, és az járt a fejemben, vajon a lakói tudják-e, micsoda lehetőségek mellett laknak.

Az előadásunk utáni reggel felszálltunk a 9-es villamosra, amely tele volt a világ minden tájáról származó óvodásokkal. Vicces volt látni, hogy a sokszínű gyermeksereg tagjain csak egy azonos dolog volt, a neonzöld fényvisszaverő láthatósági mellény. A villamossal a Paradeplatzra utaztunk, ahol az adományalapú városnéző gyalogtúránk kezdődött.

A Paradeplatzon rengeteg a villamos és a templom Forrás: Harkányi Árpád

Itt több villamospálya is találkozott, és ahogy elnéztem a kacskaringós síneken sikló szerelvényeket, egyből megbántam, hogy nem hoztuk magunkkal a timelapse kamerát, mert ez a téma kiválóan alkalmas lett volna egy gyorsított felvételre.

Idegenvezetőnk elmesélte, hogy ezt a teret eredetileg Säumärtnek, vagyis sertéspiacnak hívták.

Állatok helyett aztán bankok lepték el a teret,

és ennek a közegnek már nem tetszett a név, ezért átnevezték Paradeplatzra, annak ellenére, hogy még soha egyetlen katonai alakulat sem vonult fel ezen a téren.

A csodaszarvas Svájcban is járt

Sétánk első állomása a Fraumünster kerengő volt, az egykori apátság gyönyörűen felújított belső udvara. A legenda szerint az apátságot azért éppen itt alapították 853-ban, mert az akkori uralkodó, II. Lajos keleti frank király két lánya, Hildegard és Bertha elvesztek a közeli erdőben. Amikor már úgy tűnt, soha nem találnak haza, egy szarvas jelent meg előttük, és megmutatta nekik a vadonból kivezető utat.

A Fraumünster kerengőben – A bal felső sarokban látható a legendát ábrázoló dombormű Forrás: Harkányi Árpád

Ezt a lányok apja égi jelnek vette, ezért templomot építtetett a Limmat folyó partjára, ahová a szarvas kivezette a lányokat az erdőből. Ezt hallva összenéztünk Zitával, és nevetve megjegyeztük, hogy talán ugyanaz lehetett a zürichiek csodaszarvasa, mint a miénk.

A furcsaságoknak ezzel még korántsem volt vége. Idegenvezetőnk egy nagyon érdekes freskót mutatott az utcán, amelyen két alakot láttunk, mindkettő a kezében tartotta a fejét. Ők voltak Felix és Regula, Zürich védőszentjei. A 3. században, a római keresztényüldözés során végeztek ki őket a folyó túloldalán a domboldalban, ahol ma a Grossmünster-katedrális áll. A monda szerint

a lefejezés után a testvérek felálltak, fogták a fejüket, majd negyven lépést fölsétáltak a dombon,

és mielőtt összerogytak volna, még imádkoztak egyet.

Fej nélküli szentek Zürich egyik utcáján Forrás: Harkányi Árpád

Ezek után építették fel a templomot, amelynek egyik tornyába érdemes felmenni 4 frankért (1170 Ft), mert nagyszerű kilátás nyílik a Zürichi-tó kifolyására, vagyis a Limmat folyó kezdetére, és az azt körülvevő óvárosra. Jól látszik innen a szemközti

Szent Péter-templom tornya, amelynek 8,7 méteres óralapja a legnagyobb Európában.

Zürichben is voltak egri nők

A folyó túloldalán, a Lindenhof parkban újabb ismerős legendával gazdagodtunk. 1299-ben a Habsburgok úgy gondolták, kihasználják, hogy Zürichet védtelenül hagyta a hadba indult férfinép, de amikor a városi asszonyok látták, hogy közeleg I. Albrecht herceg serege, magukra húztak minden páncélt és pajzsot, amit otthon találtak, majd kivonultak a mai Lindenhof park helyén található magaslatra.

A Habsburgok bedőltek a blöffnek, és harc nélkül visszavonultak. Ennek állít ma emléket az amúgy nagyszerű kilátással bíró Lindenhof parkban a Hedwig-szökőkút és a közeli Strehlgasse utcában található falfestmény.

Szemben a Limmat folyó, balra a Szent Péter- és a Fraumünster-templom, jobbra a Grossmünster-katedrális Forrás: Harkányi Árpád

Vezetőnk persze nem csak évszázados mesékkel szórakoztatott minket. A dombról megmutatta a szemközti oldalon magasodó,

21 Nobel-díjassal büszkélkedő műszaki egyetemet, ahol Röntgen és Einstein is tanult.

Ez rögtön egybevágott azzal, amit magyar barátaink meséltek előző nap, miszerint Svájc a magas fizetéseivel és a sok pénzből adódó lehetőségeivel magába szippantja a világ legjobb kutatóit és tudósait.

A Predigerstrasse üzleteit évszázadok óta ugyanazok a családok vezetik Forrás: Harkányi Árpád

Ugyanígy beleillett a képbe a Predigerstrasse nevű szűk utca is, ahol több száz éve ugyanazon családok egymást követő generációi viszik a földszinti üzleteket. Ezek egyébként sokszor csak akkor nyitnak ki, ha csengővel lehívjuk a bolt feletti lakásban lévő tulajdonost. Kényelmes, meg kell hagyni.

Négy és fél kiló csoki a desszert

Miután alaposan kisétáltuk magunkat a Limmat folyó két oldalán és a Zürichi-tó partján, villamosra szálltunk, és visszarobogtunk a vendéglátónkhoz, aki vacsorával várt minket. Desszertnek egy 4,5 kilós Tobleronét szolgált fel, amelynek gúla alakú kockái a Matterhornt formázzák. Egy-egy hegycsúcs 400 grammos volt, úgyhogy hiába voltunk rá négyen, végül egyetlen kocka is kifogott rajtunk.

Így lehet fogyókúrázni csokoládéval Forrás: Harkányi Árpád

Hazafelé tíz órán át szeltük át az éjszakát svájci, német, osztrák és magyar autópályák sötétjében. Kevesebb mint 48 órával az indulásunk után már újra Budapesten voltunk. Ha rövid időre is, de újra utazónak éreztük magunkat. Jó érzés volt, hisz egy izgalmas várost, nagyszerű embereket és érdekes történeteket ismerhettünk meg. Zürichbe bármikor visszatérnénk ennél hosszabb időre is.