Beszakadt a jég alattunk, de túléltük

A Tisza-tavon nyáron pezseg igazán az élet, pedig télen is érdemes ide kirándulni. Mi egy jégtúrán vettünk részt, amelyre már egy éve készültünk, de most végre az időjárás is kegyes volt hozzánk. A befagyott és leeresztett tavon egy kicsit a jégmezők lovagjának érezheti magát a túrázó.

A jég a legcsalfább szerető a természet minden eleme közül: erősnek, biztonságosnak és hívogatónak mutatja magát, de aki enged a csábításának, azt egy pillanat alatt halálos veszélybe sodorhatja. Ha megreped a felszín, és nem vigyázunk, elnyel a mély, a jeges víz összeszorítja a tüdőnket. Ha igazán kinézett magának a végzet, mire mégis visszatalálnánk a lékhez, az már újra be is fagyott fölöttünk, hogy láthassuk, amint a hártyán utoljára csillan meg a napfény.

Még nyílnak a tavon a jégvirágok Forrás: Kovács Bálint

De nem a Tisza-tavon. Magyarország második legnagyobb tavának vizével ugyanis nem a legkiszámíthatatlanabb erők játszanak kedvükre. Épp ellenkezőleg: mivel mesterséges tóról van szó – leánykori nevén Kiskörei-víztározó –,

a vízállását pontos menetrend és az áradások diktálta helyzet alapján szabályozzák.

Csináld magad fakutyapálya Forrás: Kovács Bálint

Télire például leeresztik, és a nyári 1,3 méteres átlagmélység után most mindössze harminccentis, a könnyen befagyó medencében akár száraz lábbal is lehet túrázni. Ha pedig betörik alattunk a jég, a legrosszabb, ami történhet, hogy az embernek átázik a cipője.

Hol víz állott Forrás: Kovács Bálint

Kéne ide egy tó

A Tisza-tavat több céllal hozták létre a hetvenes években. Egyrészt, hogy ellássák vízzel a Kiskörei Vízerőművet, másrészt, hogy jobban tudják uralni a Tisza áradásait és a környék mezőgazdasági területeinek vízigényét.

Nem olvadnak a jéghegyek Forrás: Kovács Bálint

Harmadrészt pedig, hogy a nyugatiak ne röhöghessenek többé a markukba, amiért nekik ott a Balaton,

keleten meg nem lehet semmit csinálni, amitől ne lenne nyakig poros az ember.

És még rá is licitáltak a magyar tengerre: ma egyike azon levés tónak Európában, ahol engedélyezett még a motoros sporteszközök használata is.

A téma a jégen hever Forrás: Kovács Bálint

De vissza az üres mederbe. Bár a tavat végül soha nem töltötték fel annyira, amennyit a tervek szerint kibírt volna (ezért maradt annyi szigetszerű szárazulat a területen), télire több okból is muszáj leereszteni, mint egy kádat az esti fürdetés után.

A fák hűlt helye Forrás: Kovács Bálint

Egyrészt, mert a jégtől takart vízen már lehetetlen lenne szükség esetén azonnal megnyitni a szintén elfagyott kapukat, és ha sikerülne is, az áradás borotvaéles jégtáblákat sodorna végig a vidéken. Másrészt

ezek a pengeszerű táblák amúgy sem épp környezetbarátok:

sok helyen látható a tóban, hogy olyan könnyedén metszik el a fatörzseket, ahogyan az ügyes kezű borbély bánik el a háromnapos borostával.

Fatemető Forrás: Kovács Bálint

Hetvenhárman, mint a gonoszok

A tavat egyébként kormányhatározattal is három részre osztották: a természetvédelmi terület és a sportolók zónája mellett a harmadik harmad egész évben a turistáké. Persze a kiemelt időszak a nyár, ökocentrummal, tanösvénnyel, vízitúrákkal, de a leleményesebbek a telet sem hagyják veszni – a jég hátán is megélnek. Bár valódi veszély nemigen fenyeget, azért

a helyismeret hiánya miatt mégiscsak jobb csoporttal vágni neki a nagy fehérségnek.

Strand, fürdőzők nélkül Forrás: Kovács Bálint

A legnagyobb akadályt ebben a természet jelenti. Jellemző az éghajlatra, hogy mi már egy éve jelentkeztünk egy egyesületnél Tisza-tavi jégtúrára, de tavaly egyszer sem lehetett megtartani, mert az enyhe télben még a jelentősen lecsökkent vízterület sem fagyott be.

Karambol Forrás: Kovács Bálint

Idén viszont nekivágtunk, de korántsem egyedül. Az érdeklődés mértékét jól jelzi, hogy

csak erre a túrára hetvenhárman jöttek el,

és a szervezőknek egy idő után már muszáj volt elhárítaniuk a jelentkezéseket.

Jégre lépünk Forrás: Kovács Bálint

Egy ködös vasárnapi reggelen gyülekeztünk Poroszlón, és libasorban masíroztunk át a szárazföldről a vízre. Az egybefüggő, hatalmas jégfelületen lépkedni különleges élmény volt, legalábbis egy mai magyar ember számára, aki sem az északi országokban nem járt még olyan farkasordító télben, amikor autóutakat hoztak létre a tavakon, sem pedig királyt nem koronázott még a Duna jegén. A helyiek persze kevésbé tekintenek ilyen remegő tisztelettel a téli álmot alvó tóra:

volt, aki biciklivel is a jégen át vágja le a kanyart – igaz, csak tolva a bringát.

Zarándoklat Forrás: Kovács Bálint

Sulyom szárnyán

Mivel előtte hó is esett, a tavon azt sem volt könnyű megállapítani, hogy vízfelszínen közlekedünk-e éppen vagy szárazulaton, hiszen a fehérség mindent betakart. Ráadásul olyan hihetetlenül nagy számban lehetett találkozni a jégen a sulyom termésével, hogy az egybefüggő takarótól néha a jégen is úgy tűnt, mintha szárazföldön járnánk.

A sulyom normális esetben nem gyűjthető Forrás: Kovács Bálint

A sulyom pedig hiába védett, a helyiek alighanem jobban szerették, amíg még meg lehetett enni, sőt az éttermekben is kedvelt volt a belőle készült mártás. Hiszen a miniatűr tankcsapdához hasonlító termésnek minden kis kúpja éles:

aki mezítláb rálép, megemlegeti,

ezért a halászok is inkább szandálban ugranak csak ki a csónakjukból.

Emlékmű a lusta halászhoz Forrás: Kovács Bálint

De nem a sulyom az egyetlen, ami megtörte a hófehér monotonitást. Találtunk jégbe fagyott evezőt, mint az érte úszni lusta csónakos mementóját, sőt csónakroncs is árválkodott egy ponton a jégen, de sörétes puska el nem sütött lövedéke is utunkba akadt egyszer.

Csak Tutajos hiányzik Forrás: Kovács Bálint

A sulyom nyári veszélyességét télen a szerencsétlenül járt amuri kagylók tömegei pótolják: az akár kéttenyérnyire is megnövő, Kelet-Ázsiából származó és nehezen akklimatizálódó állatok szétnyílt vázai alattomos késekként állnak ki a jégből, hogy holtukban álljanak bosszút a kegyetlen világon.

Az amuri partizánok tava Forrás: Kovács Bálint

Jégmezők lovagjai

Hiába eresztettek le a tóból százmillió köbméter vizet – túravezetőnk szerint a maximális kapacitás ötszázmillió köbméter lenne, de nyáron átlagosan kétszázötven millió köbméteren lebegnek a gumimatracok –, a jégfelület így is szinte végtelennek tűnt, ahogy több száz méteres sorban igyekeztünk átszelni ezt a minióceánt.

Elélünk a híd alatt Forrás: Kovács Bálint

A libasorból kilépni lehetett, de a túrázók jellemzően nem adták a járt utat a járatlanért: valóban

volt abban valami félelmetes, ahogy néha felmordult a talpunk alatt a repedni készülő jégtakaró.

Persze amikor tényleg beszakadt alattunk a jég, és még a cipőnk sem lett igazán vizes, ideje volt felülvizsgálni minden korábbi elképzelést.

Lábunk alatt halkan reped a jég Forrás: Kovács Bálint

Hogy nem is olyan régen, negyvenvalahány évvel ezelőtt még délibábos pusztaság terült el ezen a vidéken, az itt-ott még mindig látszott. Az út elvezetett például a kor egyik idővel dacoló, makacs jelképe mellett, ahol a jeget gémeskút szúrta át.

Elhagyatott legelő Forrás: Kovács Bálint

A közérdeklődésre tekintettel tettünk egy félórás kitérőt a kormorántelep felé is. Hogy megérkeztünk, azt csak a lecsupaszított fákból lehetett látni: a nyilván a közeledtünkre odébbállt madarak pihenőhelyét ezek jelzik. A fák tetejének lepusztítása – ami rossz hatással van a gémpopulációra – csak az egyik ok, amiért az egykor védett kormorán mára csaknem közellenséggé vált a Tisza-tónál.

Örök és elpusztíthatatlan Forrás: Kovács Bálint

Hogy ma már különösebb engedély nélkül is kilőhet egy vadász napi két példányt, arról a hatalmas étvágy is tehet. A kormoránok víz alá bukva életveszélyes ragadozók, de a mutatvány utáni hosszú száradás sok energiát felemészt, ez pedig sok hal vesztét okozza.

A halakra viszont az ember formált kérlelhetetlen és konkurenciát nem tűrő igényt.

Már egy hete csak rá gondolok Forrás: Kovács Bálint

Visszafelé más úton mentünk volna, mint ahogy jöttünk, más nádasokon át, másik sekély mélységek fölött taposva. De a túravezető egy ponton úgy döntött, hogy amerre mennénk, arra nem elég kemény a jég, túl könnyen törik. Mi pedig egy kicsit elhittük, hogy majdnem komoly veszélybe sodródtunk.