Srí Lankába nem lehet nem beleszeretni

Az árvaház fürdőző elefántjai

Srí Lanka, a könnycsepp alakú sziget elég titokzatos, elég ősi és elég egzotikus ahhoz, hogy az utazók álma legyen. Sokan a megszállottjai lesznek, amin most már én sem csodálkozom. Rizsföldek, teaültetvények, váratlanul felbukkanó elefántok, dühös darazsak és évezredes építészeti csodák vártak rám, meg még egy csomó minden, ami hat napba sajnos nem fért bele.

Két meghatározó város van a legnagyobb és legfontosabb Srí Lanka-i nemzetközi repülőtér, Bandaranaike közelében, Colombo és Negombo. Ha óvatos duhajok vagyunk, érdemes Colombóval kezdeni az ismerkedést, mert így nem lesz akkora a kultúrsokk. A sziget legnagyobb települése ugyanis – bár ízig-vérig dél-ázsiai – alapvetően modern, tiszta nagyváros elegánsan öltözött emberekkel és gyors tempóval.

Colombo tiszta, modern, pörgős nagyváros Forrás: Bárány Róbert

A kultúrsokk garantált

Srí Lankán amúgy is minden út Colombóba vezet. Aki hivatalos ügyeket akar intézni, aki nagyokat szeretne vásárolni vagy netán szórakozni, az mind ebbe az agglomerációval együtt 5,6 milliós városba megy. Aki viszont a fővárost szeretné látni, annak Colombótól délkeletre egy Srí Jayawardenapura Kotte nevű 116 ezres települést kell felkeresnie. Egészen pontosan 1982 óta ez a hosszú nevű hely az adminisztratív főváros, ott székel a parlament.

Én persze nem Colombóval, hanem mindjárt egy nagyon intenzív élménnyel indítottam.

A régi, nagy és híres portugál gyarmati fahéjkikötő, Negombo

halpiacával, amely egy igazi, színes-szagos, vérpezsdítő forgatag. És persze rendkívül autentikus. A turisták itt nem túl gyakoriak, a rákokkal, kardhalakkal és cápákkal telerakott kirakodóvásáron szinte lehetetlen elvegyülni a helyi halászok és a vásárlók között. A jó hír viszont az, hogy a helyiek egyáltalán nem tolakodóak.

A színes-szagos halpiac Forrás: Bárány Róbert

A mosoly Ázsiának ezen a táján még őszinte: nem két lábon járó pénztárcát látnak az ide tévedőben. Negombónak egyébként remek strandjai vannak, és portugál hatásra nagyon sok a római katolikus helyi lakó. Furcsának is tűnnek a keresztény templomok ebben az elsősorban buddhista, másodsorban hindu, de muzulmán vallással is megfűszerezett országban.

Halászhajó Negombónál az Indiai-óceán partján Forrás: Bárány Róbert

Szingaléz, tamil, vedda, mór, burgher kavalkád

Aki viszont nem csak strandolni jön, jól teszi, ha jó mélyen behatol a sziget belsejébe, mert varázslatos, több ezer éves civilizáció nyomaival találkozhat. Én

Pollonaruwát céloztam meg, a viszonylag épségben maradt ősi városkomplexumot.

1070-ben alapították, amikor Délkelet-Indiából, tehát északi irányból elkezdtek beszivárogni a tamilok, és elpusztították az első királyságot, Anuradhapurát. Így lett Pollonaruwa a második királyság helyszíne.

Ebből is látszik, hogy a főleg buddhista szingalézek – akik egyébként szintén nem őslakosok, hanem valószínűleg északkelet-indiai betelepülők – és a javarészt hindu tamilok konfliktusa évezredes. Átívelt a portugál, holland és angol gyarmati időkön is, hogy aztán durván és véresen kicsúcsosodjon egy 2009-ben véget érő, 25 éves polgárháborúban.

Pollonaruwa, az ősi főváros Forrás: Bárány Róbert

De az egykori Ceylon etnikai sokszínűsége szinte leírhatatlan. Srí Lanka őslakói, a veddák a sziget belsejének eldugott szegleteiben élnek, körülbelül 2500-an vannak. Az etnikai mozaikot tovább színesítik a részben arab leszármazott, muszlim vallású ceyloni mórok és az európai gyarmatosítók utódai, a burgherek.

A közlekedés itt extrém sportnak számít

Pollonaruwától Sigiriya felé az utat hatalmas, elárasztott rizsföldek, kókuszpálmák és gyümölcsárusok szegélyezték. Imádom a rizsföldek látványát, sőt szívesen tocsogok is bennük. Csak akkor hagytam fel ezzel, amikor megtudtam, hogy nemcsak én lelem örömömet ebben a tevékenységben, hanem a pápaszemes kobrák is. Úgyhogy csak óvatosan a rizsföldekkel, ha arra járnak.

A Srí Lanka-i közlekedés egészen különleges élmény.

Az egy dolog, hogy jobb kormányos autókkal járnak, és azt is meg lehet szokni, hogy bringák, motorok és emberek cikáznak keresztül-kasul az utakon mindenféle szabályozottság nélkül. De hogy az erdőből bármikor előcaplathat egy húszfős elefántcsapat, az azért komolyan meg tudja lepni az embert.

Bármikor átsétálhat előttünk az úton néhány elefánt Forrás: Bárány Róbert

Szerencsére az ottani sofőröket semmivel sem lehet meghökkenteni. Azt viszont, hogy saját magunk vezessünk a szigeten, tényleg nagyon nem ajánlanám. Kizártnak tartom, hogy egy európai hiba nélkül tudna abszolválni egy ilyen akadálypályát.

Egyre több a magyar turista

Sigiriya igazi „kettő az egyben” hely, egyszerre geológiai és régészeti csoda.

Trópusi gránittömb, hatalmas lávadugó a földtörténeti őskorból,

de kultúrtörténeti jelentősége talán még ennél is nagyobb. Egy Kasyapa nevű, enyhén üldözési mániás király építtetett palotát a tetejére, miután megölte a saját apját. Onnan kémlelte feszülten a környéket, folyamatosan azt nézte, mikor jön az öccse, hogy bosszút álljon rajta. Amikor aztán a testvér tényleg megérkezett, Kasyapa – hogy a harcot elkerülje – átvágta a saját torkát.

A kihűlt lávadugó, a Sigiriya szikla Forrás: Bárány Róbert

Addig viszont nem lehetett rossz élete, legalábbis a sigiriyai asszonyokat ábrázoló freskók erről árulkodnak. A telt keblű hölgyek valószínűleg mind az ő ágyasai voltak. Az intrikákkal teli oroszlánsziklát egyébként nyugodtan nevezhetjük a világ nyolcadik csodájának. Olyan műszaki és építészeti megoldásokat alkalmaztak 1600 évvel ezelőtt, amelyek egy részét

máig nem tudták megfejteni.

A sziklát egyébként nyűgös vaddarazsak lakják. Dühösek, ha nagyon süt a nap, agresszívek, ha erősen fúj a szél, de leginkább a zajtól gurulnak be. Ez, úgy látszik, senkit sem riasztott el attól, hogy megmássza a sziklát, az erőd lábánál valóságos turistaáradat hömpölygött. Szabályos sorok alakultak ki felfelé menet. Főleg kínai, indiai és helyi arcokat láttam, de akadt néhány európai is.

Kasyapa király asszonyai Forrás: Bárány Róbert

Még mintha magyar szófoszlányokat is hallottam volna a távolból. Persze ez nem is annyira meglepő. Wimal Morapitiye, a Jetwing Travel magyarországi – amúgy Srí Lanka-i szingaléz – igazgatója szerint az utóbbi időben itthon is hihetetlen népszerű lett a sziget. Míg 2010-ben nagyjából 850 magyar turista járt Sri Lankán, öt évvel később,

2015-ben már csaknem háromezer honfitársunk látogatott ide.

Srí Lanka turizmusa tehát él és virul. A darazsak pedig ottjártamkor szerencsére pihentek.

Kandy felé tartva benéztem Dambullába, a híres sziklakolostorba. A komplexum öt kisebb-nagyobb barlangba vájt sziklatemplomból áll, és egészen pontosan 153 Buddha-szobor és három Srí Lanka-i királyábrázolás otthona.

Dambullai sziklakolostor Forrás: Bárány Róbert

Kicsit furcsának találtam, hogy egy ilyen jelentős épületegyüttest egy ágas-bogas, majmokkal és kóbor kutyákkal szegélyezett ösvényen kell megközelítenem. Csak visszafelé vettem észre a díszes főbejáratot, pedig egy harminc méter magas arany Buddha-szobor hívta fel rá a figyelmet.

A 30 méteres Buddha-szobor, amelyet nem sikerült észrevenni Forrás: Bárány Róbert

Szerencseáldás és tea mindenkinek jár

Ezek után következett a lélegzetelállító Kandy. A várost gyönyörű hegyek övezik, a közepén óriási tó terül el, metszően tiszta és hűs a levegője, és mindenhol hömpölyög a színes ruhás tömeg. Kandy a buddhizmus egyik legszentebb helye a világon,

itt őrzik ugyanis a nagy tanító bal felső szemfogát.

Amit egyébként nem nagyon látni, csak az azt őrző kis dobozt villantják föl másodpercekre. A sorok persze itt is kígyóznak.

Én lemondtam a doboz látványáról, inkább bementem a dísztelen épületek közé, és a helyiekkel beszélgettem. Aztán percekkel később már csak arra eszméltem, hogy egy hindu templomban vagyok, és egy szerzetes mormol valamit a fejem fölött. Egy szerencseáldást kaptam, csak azért, mert éppen arra jártam. Úgy látszik, ez minden utazónak jár Srí Lankán.

Kandy, a buddhizmus szent városa Forrás: Bárány Róbert

De nemcsak áldást kaphat az ember a könnycsepp alakú szigeten, hanem fűszereket és teát is. Méghozzá dögivel. A fűszerek itt egyben gyógynövények is, és előszeretettel használják őket az orvoslásban. A Srí Lankán őshonos fahéj például állítólag jó a fogfájásra és a vércukor kordában tartására.

Remek fűszerkerteket találhatunk országszerte,

ahol egyébként nemcsak a növényeket ismerhetjük meg közelebbről, de alapos masszázst is kaphatunk.

A ceyloni teáról, gondolom, mindenki hallott. Hatalmas teaültetvények sorjáznak elsősorban Nuwara Eliya környékén. A kis településen egyébként könnyen tér- és időzavarba kerülhetünk a karakteres gyarmati építészet miatt. Nem véletlenül hívják a helyet Kis-Angliának. Az albioni életérzést tovább erősíti a hűvös, ködös, csapadékos időjárás, amely a teatermesztéshez elengedhetetlen. Ezeken a részeken a hőmérséklet éjszaka akár fagypont alá is eshet.

Ködös, hűvös táj teacserjékkel Forrás: Bárány Róbert

A teaföldeken szinte csak tamilok dolgoznak, akiket a 19. században telepítettek be az angolok Dél-Indiából, mert a büszke szingalézek visszautasították a munkát az ültetvényeken. Az is szembetűnő volt, hogy

a teateraszokon szinte csak nőket láttam dolgozni.

Állítólag finomabb a kezük, alkalmasabbak a végtagjaik a levelek cizelláltabb tépkedésére. De az is lehet, hogy csak alacsonyabb az órabérük.

Vigyázat, jönnek az árva elefántok

Pinnawale közelében hirtelen bezártak a boltok, pillanatok alatt szinte egyedül maradtam egy szűk kis utcán. Nagy dudálásokat hallottam, aztán feltűnt egy csapat hatalmas elefánt. Földbe gyökerezett lábbal, csodálattal néztem, ahogy felém tart a csorda. Egy utolsó nagy dudálás józanított ki, meg egy boltos, aki berántott a ruhák mögé.

Az elefántok, a pinnawalei elefántárvaház lakói, éppen fürödni készültek

a közeli Maha Oya sárgásbarna vizében. Az intézményt 1975-ben hozták létre elárvult, sebesült, beteg és természetes lakhelyüket elvesztő ormányosok megmentésére. Kezdetben csak heten voltak, ma több mint hatvanöt elefánt él itt. Az állatok egy része a polgárháborúban vesztette el a szüleit, vagy lépett taposóaknára.

Az árvaház fürdőző elefántjai Forrás: Bárány Róbert

Remélem, sikerült érzékeltetnem, hogy Srí Lanka nem szimpla trópusi üdülőparadicsom. Az óceán, a strandok nagyon finom ízei a szigetnek, de emellett millió más zamat is létezik. Tökéletesen megértem a sziget megszállottjait. Srí Lanka csupa titok és meglepetés, bármennyi rétegét tárjuk is fel, mindig maradnak újabb felfedeznivalók. Számomra sem kérdés, hogy még vissza kell térnem. Hat nap elég volt arra, hogy beleszeressek, de édeskevés ahhoz, hogy igazán megismerjem.

Az OzoneUtazás Srí Lankáról szóló újabb epizódját február 20-án, szombaton 21 órától láthatják az OzoneNetworkön. Egy kis ízelítő a műsorból:

Az utazást a JetWing Travel támogatta.