A 18. században az ipari forradalom olyan lökést adott Londonnak, hogy nélkülözhetetlenné vált a csatornahálózat kiépítése. A város a Temzének köszönhetően vált a legfontosabb ipari, kereskedelmi központtá, de a fejlődéshez elengedhetetlen volt, hogy közvetlen vízi kapcsolat jöjjön létre az ország más területeivel is.
A Grand Junction volt az első csatorna a 19. század elején, amely Londont az ország középső vidékeivel összekötötte. Nem sokkal később megépült a Paddington Arm, majd1820-ban a Regent’s csatorna, amely a keleti részeket kötötte össze London belvárosával, aztán nem volt megállás.
A londoni csatornarendszer észak felé is terjeszkedni kezdett, végül pedig Londonból olyan nagyvárosok is elérhetővé váltak hajón, mint Machester, Leeds, Nottingham, Bristol és Coventry.
A csatornák egészen 1960-ig komoly áruforgalmat bonyolítottak.
A 20. század elején még főként szenet, fát, homokot, kavicsot és élelmiszert szállítottak
az itt közlekedő hajók, később már a vegyszereket és a háztartási szemetet is vízi úton hozták-vitték.
A legtöbb turista csak a Camden Townban meg az állatkertnél felbukkanó csatornákat ismeri, pedig
az angol fővárosnak száz kilométer hosszú csatornahálózata van a Temze északi oldalán.
Az egyik legnépszerűbb csatorna a Paddington, amelynek mentén modern irodaépületek, lakónegyedek húzódnak.
Van itt egy ’60-as években épült, Goldfinger Ernő által tervezett harmincemeletes épület is, a Trellick Tower. A ház ma már műemlék, de annak idején sokak ellenszenvét kivívta. A Goldfinger által is képviselt stílus nem véletlenül kapta a brutalista gúnynevet.
A Paddington Little Venice-nél (Kis Velence) találkozik a
14 kilométer hosszú Regent’s csatornával,
ahonnan két alagúton – a 249 méter hosszú Maida Hill Tunnelen és a 878 méteres Islington Tunnelen – keresztül az állatkert mentén egészen Camden Lockig jutunk a turistahajókkal.
A régi kereskedelmi épületek az egyik legnyüzsgőbb, leghangulatosabb piacnak adnak itt helyet. De van vízi képgaléria, konferenciahajó, úszó kávézó és könyvesbolt is.
A London Canal Museum az egyik régi raktárépületben kapott helyet. Bemutatja a londoni csatornák történetét, persze elsősorban a sajátjára, a Regent's Canalra koncentrál. Itt döbbenünk rá igazán, mekkorát változott a környék.
Azelőtt senki nem akart a csatorna mentén élni. Ha egy itteni lakást kellett eladni, az ingatlanközvetítők elhallgatták, hol is található pontosan. Most a csatorna mentén a lakások ára automatikusan 20 százalékkal többet ér, mint a város más részein.