Erdélyben van Európa legszebb fekvésű jéghotelje

Az utolsó vacsora is jégből készült

Amikor tavaly decemberben hírét vettem, hogy a Fogarasi-havasokban újra megépült Közép-Európa első jégszállodája, azonnal szervezni kezdtem az utazást. A hosszas előkészítés után végül február közepén keltem útra, a hatvanórás utazás szürrealisztikus és csodálatos pillanatokkal ajándékozott meg. Szerencsére ez utóbbiból volt a több. Fapados kalandtúra Erdélyben vonattal, kisbusszal, lanovkával és repülőgéppel a fogarasi jéghotel meglátogatása ürügyén.

Az odafelé tartó vonatútra lelkileg már jóval korábban elkezdtem felkészíteni magam. Az ugyanis hamar kiderült a menetrendből, hogy

Budapest és Nagyszeben között közel tízórás a menetidő.

Élelemmel is alaposan felszerelkeztem, mert – hiszik, vagy sem – még egy ilyen irdatlan hosszú ideig zötyögő nemzetközi vonatra sem tesznek fel étkezőkocsit. Mindenesetre a Brassóig közlekedő vicinális pontban 9.10-kor kigördült a Keleti pályaudvarról, hogy megkezdje a végtelennek tetsző utat Nagyszeben felé.

Vissza a nyolcvanas évekbe

Lőkösházán és Kürtösön is álltunk fél-fél órát. Hiába, a jó munkához és az alapos útlevélvizsgálathoz idő kell, még akkor is, ha a kocsiban összesen ketten utaztunk. A magyar határőrök kedvesek voltak, a romániai ellenőrzés viszont a nyolcvanas évek félelemmel vegyített határátlépéseit idézte.

Az útlevelemet hosszasan nézegették, egy füzetbe minden adatot felírtak,

majd egy vakkantás kíséretében adták vissza az okmányt. Bevallom, sosem voltam izgulós típus, de Kürtösön módfelett örültem, amikor a vonat kigördült az állomásról.

Indul a vonat, üres a vagon Forrás: Lantos Gábor

Innentől fogva aztán nem csak a derű óráit számolgattam. A nemzetközi szerelvény olykor értelmezhetetlenül lassan döcögött, a sebesség gyermekkorom úttörővasútját idézte. Piski (Simeria) állomásig még csak hagyján (itt volt a második mozdonycsere), de innen az Alvincig (Vintu de Jos), majd Szászsebesig (Sebes Alba) tartó szakaszon

inkább álltunk, mint mentünk.

Ráadásul addigra besötétedett. A romániai vasútállomások nem éppen a remek közvilágításukról híresek, olykor csak találgattam, merre járunk. Meg voltam győződve róla, hogy órákat késünk, de a vonat mindössze két perc késéssel, nem sokkal este nyolc után gördült be Nagyszebenre.

Nagyszeben színes házai Forrás: Lantos Gábor

Takaros kis szállásomat hamar megtaláltam, a kedves gazdaasszony nem nyaggatott sem fizetéssel, sem az útlevelem fénymásolásával, szerintem látta, hogy halálosan fáradt vagyok. Nyugovóra is tértem, mert másnap korán reggel indultam a Fogarasi-havasokba.

Nagyszeben főtere Sienáéval vetekszik

Reggel a nappal együtt kelve sétálgattam Nagyszeben szépséges óvárosában. Ez a település egykor

Erdély legnagyobb szász városa volt.

A szászokat még II. Géza király telepítette ide a 13. század végén. 2007-ben fél évig Nagyszeben volt Európa kulturális fővárosa, ez alkalomból legalább a főteret és a környező utcákat felújították. Ebben az időszakban a település polgármestere a szász Klaus Johannis volt, aki ma Románia negyedik köztársasági elnöke.

Nagyszeben főtere lenyűgöző Forrás: Lantos Gábor

Nagyszeben főterét a környező szűk kis utcákkal csak imádni lehet. Szerintem

nem sokkal marad el kedvencem, a toszkán Siena főtere mögött.

Nincs messze innen Erdély első, 1859-ben átadott öntöttvas hídja, amely a közeli piac kofáinak állandó füllentései miatt a Hazugok hídja nevet viseli.

Nem sokan sétáltak a téren ezen a reggelen. Maradtam volna még, de el kellett jutnom a várfal tövében lévő buszparkolóhoz, ahol az egyik helyi utazási iroda munkatársa várt rám. A következő órában ő fuvarozott el a Bílea-vízesés (Balea Cascada) tövében lévő lanovkaállomásig.

A szász evangélikus templom büszkén magasodik Nagyszebenben Forrás: Lantos Gábor

Az egykori Ceaușescu úton a hegyeken át

Utunk egy része a híres-hírhedt Transzfogarasi úton vezetett, ezt annak idején Románia diktátora, Nicolae Ceaușescu építtette. Az 1989-es bukásig az út természetesen az ötletgazda nevét viselte. Az 1968-as csehszlovákiai intervenció után a román vezér attól félt, hogy a szovjetek az ő országát is megszállják. Ezért – na meg a rá annyira jellemző erőfitogtatás miatt – katonai szállítási utat álmodott a hegyeken keresztül.

Az építőmunkásokként szolgáló katonák közül több tucatnyian haltak meg a kivitelezés során. A 90 kilométer hosszú Transzfogarasi úton kizárólag nyáron lehet gépkocsival végigmenni.

Télen Balea Cascadaig lehet autózni, majd onnan lanovka visz fel a Bílea-tóhoz.

Nem a legújabb szerkezet, de mivel épségben fel- és lejutottam, csak a szépre emlékezem. Az biztos, hogy aki a nyári autós utazást választja, felejthetetlen élményekkel lesz gazdagabb.

A Transzfogarasi út kanyarulatai a lanovkából nézve Forrás: Lantos Gábor

Jeremy Clarkson, a Top Gear műsorvezetője is végigment rajta egyszer, és azt mondta,

ennél szebb utat még nem látott a világon.

Ugyanakkor az évről évre növekvő turistaáradat negatívumaival is találkozhatunk az út mentén vagy épp az erdőben. A lanovka alsó állomásának környékén például embertelen mennyiségű szemetet dobáltak el. Nem értem azokat, akik képesek ezt a fantasztikus környezetet elcsúfítani, de azt sem fogom fel, hogy az illetékesek miért hagyják gyűlni a hulladékot.

Nem a legnagyobb, de a legszebb fekvésű

A lanovka felső végállomásánál, a tengerszint felett 2034 méterrel álmodta meg Közép-Európa első jéghoteljét a tervező. Ha nem is Európa legnagyobb jégszállodája – a svéd Jukkasjarviban működő például jóval nagyobb –, de hogy a Hotel of Ice Balea Lac a legszebb fekvésű, az biztos.

Ez itt Európa legszebb fekvésű jégszállodája Forrás: Lantos Gábor

A felhőtlen kék ég, a ragyogó napsütés és a hatalmas hótömeg együtt felejthetetlenné varázsolta a tájat és a szálloda közvetlen környezetét. A völgyben, bár február közepén jártunk, plusz 15 fokot mutatott a hőmérő, de idefent a hegyen sem volt hidegebb plusz három foknál. Később megtudtam, hogy

Nagyszebenben ezen a napon plusz 19 fokot mértek,

ami a sokat látott helyiek szerint is elképesztő.

A keretet öt gyönyörűséges hegycsúcs adja, közülük a legmagasabb a 2443 méter magas Vaiuga-hegy. A Bílea-tavat vastag jég és hóréteg borította, amin a turistaház alkalmazottjai motoros szánon közlekedtek. Három elvetemült hegymászó az egyik csúcsot ostromolta, míg egy idős francia turista – velem együtt – a jéghotel felfedezésére indult.

A jéghotel folyosója és a bejárata Forrás: Lantos Gábor

A szálloda két részből áll. A lejjebb fekvő objektumban a szobák mellett jégzongora, jéggitár és jégbár is helyet kapott. A felső részben is vannak alvóhelyek, de itt a legnagyobb szenzáció a jégből készült kápolna, amelyben akár esküvőket is lehet tartani. Mindenesetre

ebben a kápolnában láttam a legszebb, jégből faragott alkotásokat,

akár Krisztusra, akár a jeges-havas Utolsó vacsorára, pontosabban annak mására gondolok.

Az utolsó vacsora is jégből készült Forrás: Lantos Gábor

A szállás szobái egyszerűek, praktikusak, a belső hőmérséklet – köszönhetően a szakértően megmunkált vastag falaknak – nem süllyed mínusz 5 fok alá. Persze aki nem szereti a hideget, az sosem fog egy ilyen hotelben megpihenni, ez

inkább jó móka, semmint kényelmes, pihentető alvást biztosító lehetőség.

Egyszer azonban érdemes kipróbálni.

Felejthetetlen sós túrós palacsinta

A tűző napsütésben a tengerszem mellé épített három turistaház közül csak az egyikben láttam mozgolódást. Mint kiderült, ennek az étterme is nyitva volt, így itt fogyasztottam el ebédemet pár pohár lélekmelegítő tea kíséretében. A bécsi szeletnek nevezett rántott hús nyomokban sem hasonlított az igazira, de hát itt nem is vár csodát az ember.

A fogarasi havasok télen-nyáron gyönyörű Forrás: Lantos Gábor

Odakint egyre jobban süvített a szél, így lassan visszafelé indultam, már csak azért is, mert ebben a hihetetlenül enyhe időben megnőtt a lavinaveszély. Ezt már a lanovkánál szolgálatot teljesítő ember mesélte el nekem, de egyben meg is nyugtatott, hogy ma biztosan nem lesz részem ilyesmiben. Hogy honnan tudta, fogalmam sincs, de szerencsére igaza lett.

A legnagyobb szerencsétlenség 1977-ben történt,

amikor egy hógörgeteg 23 embert temetett bele a tóba.

A lefelé vezető úton megcsodáltam a hó miatt lezárt Transzfogarasi út éles kanyarulatait, majd a hegyről lezúduló vízesést. Az alsó állomáson szóba elegyedtem az egyetlen nyitva tartó büféssel (utazásom során ő volt az egyetlen ember, aki magyarul is beszélt), aki büszkén mutogatta frissen sült lángosát és sós túróval töltött palacsintáját. Utóbbi annyira jól nézett ki, hogy nem bírtam neki ellenállni. Fenséges íze még most is itt van a nyelvemen.

A völgyben csak ez az egy büfé tartott nyitva Forrás: Lantos Gábor

110 kilométer három óra alatt

Mondanom sem kell, hogy az egész napi magashegyi levegő, a mély hóban való gyaloglás megtette hatását, így a Nagyszebenbe tartó visszautat végigaludtam, de a szállásomon sem kellett álomba ringatni. Harmadnap reggel egy rövid sétával intettem búcsút az egykori szász város színes házainak, a hatalmas templomoknak és a főtérnek.

De a kalandok sora még nem ért véget. Hazafelé nem akartam vonattal döcögni, ezért kapóra jött, hogy a közeli

Marosvásárhelyről délután indult egy repülő Budapestre.

Így már csak a Nagyszeben-Marosvásárhely utat kellett leküzdenem autóbusszal. Nem volt könnyű, ugyanis a 116 kilométeres távot a busz közel három óra alatt gyűrte le a rettenetes minőségű utakon.

Áprilisig nem olvad el a hó, érdemes elmenni a havasokba Forrás: Lantos Gábor

A repülőtéren elvileg nem lett volna a busznak megállója, de a sofőr nagyon rendes volt, kitett a pici légikikötő mellett. Így rögtön támadt három óra felesleges szabadidőm, amely alatt konstatáltam, hogy a marosvásárhelyi (pontosabban vidrátszegi) repülőtér több szempontból is különleges. Ha szemben álltam vele, balra egy templom, jobbra egy kékre pingált lakótelepi ház nézett velem farkasszemet, e kettő közé építették fel a „terminált”, amely nem volt nagyobb a váci vasútállomásnál.

Mivel

a repülőjegyet két hónappal ezelőtt 2990 forintért vettem,

igazán nem panaszkodhattam a körülményekre. Laza negyvenperces repülés, egy kis hátszél, és alig több mint 60 órával az indulásom után ismét Magyarországon voltam. Persze tudom, hogy Erdély, a Fogarasi-havasok vagy éppen a Hargita vidéke ennél jóval többet is megér.

Erdélyi utazás fapados árakon

Bár beszámolóim során nem szoktam részletes költségvetéssel szolgálni, most azért teszek kivételt, mert az egész utat meglepően olcsón tudtam kihozni. (Annyit azért hozzátennék, hogy a foglalások jelentős részét majdnem két hónappal korábban, decemberben ejtettem meg.) Mindenesetre mulatságos, hogy a tételek közül a második legkisebb a repülőjegy volt.

Budapest-Nagyszeben vonatjegy II. osztály: 5990 forint (Fortuna kedvezmény)
Marosvásárhely-Budapest repülőjegy: 2990 forint (feladott csomag nélkül)
Nagyszeben-Marosvásárhely buszút: 1400 forint (20 lej)
2 éjszaka Nagyszebenben (reggelivel): 10 000 forint (70-70 lej)
Nagyszeben - Bílea-vízesés - Nagyszeben busz: 7700 forint (110 lej)
Lanovka a Bílea-tóhoz: 4200 forint (60 lej)
Összesen: 33 280 forint