Mert az nem lehet, hogy abban a városban, amelyben a világszerte népszerű író műveinek egy része játszódik, ne legyen olyan séta, amely felvillantja a könyvekben olvasható helyszíneket. Természetesen a norvég idegenforgalmi szakemberek sem annyira ostobák, hogy ne tudjanak fejenként 200 koronát (6600 forintot) lehúzni a témáról.
Ugyanis pontosan ennyiért kínálták a vezetett Nesbø-túrát Oslóban. Itt akár be is fejezhettük volna a kutakodást, de nem adtuk fel.
Találtunk ugyanis egy újságírót, aki végigjárta az utat, és tapasztalatait közkinccsé tette.
Innentől kezdve már csak a norvégul kiválóan beszélő feleségemre kellett bíznom magam. Elindultunk, és megkerestük kedvenc nyomozónk, Harry Hole (ejtsd hári hule) lakását, illetve kapucsengőjét. De erről majd később.
Utunkat a királyi palota előtti téren kezdtük. Itt áll az a fa, amely a Vörösbegy című regényben fontos szerepet játszik.
Ezt a fát mérgezte meg egy öregúr
azért, hogy a közeli Radisson SAS Hotelből szabadon ráláthasson a Palota erkélyére, mivel május 17-én, az ország nemzeti ünnepén a királyi család meggyilkolását tervezte. A pár lépésnyire innen álló Continental Hotel szintén a Vörösbegy-ben kapott szerepet, hiszen Bernt Brandhaug külügyminisztériumi munkatárs állandó szobát tartott fent ebben a szállodában.
Még mindig nem sétáltunk sokat, és máris a harmadik Nesbø-helyszínen vagyunk. A Continental szálloda melletti épületben működő Theatercafé előtt valószínűleg nem álltunk volna meg, ha nem tudjuk, milyen jelentőségteljes helyszíne ez a Boszorkányszög-nek.
„A főpincér tetőtől talpig végigmérte az előtte álló férfit. A szakmában eltöltött harminc év alatt megtanulta kiszagolni a kellemetlenségeket, ez a fickó pedig messziről bűzlőtt. Nem mintha a kellemetlenség feltétlenül rossz lenne.
Egy-egy zaftos botrány esetleg még jót is tenne a Theatercafé látogatottságának.
Viszont annak valódi botránynak kell lennie. Mondjuk, mint amikor a művészvilág egyik ifjú csillaga felmászott a galériára, és a korlátról hirdette, hogy az ő alfeléből süt a napvilág.” (Boszorkányszög, 182. oldal)
Általánosságban is elmondható, hogy a különböző állomások egyáltalán nem tűnnek ki Oslo amúgy nevezetes épületei közül. Mintha az író szándékosan arra törekedett volna, hogy
minél jelentéktelenebb, minél szürkébb helyeken bonyolítsa regényeinek történéseit.
Ilyen az Oslo Tinghus, a bíróság épülete. A Vörösbegy-ben a 719-es tárgyalóteremben tartották annak a rasszistának a tárgyalását, aki megcsonkított és majdnem megölt egy bevándorlót. A bíróság honlapján meglepve olvashattuk, hogy a hetedik emeletre nem csak azok mehetnek fel, akiknek dolguk van arrafelé.
Innen egyébként rálátni a síugrósáncra, vagyis a Holmenkollenre, amelynek közelében Rakel Fauke és fia, Oleg lakik. Akik olvasták a regényeket, tudják, hogy Rakel amolyan se vele, se nélküle kapcsolatban van főhősünkkel, Harry Holéval. Szintén rálátni innen az Oslo Vinterparkenben lévő Tryvannra, ahol az egyik gyilkosság történt a Police című regényben. Maradjunk annyiban, hogy ha nem Nesbø nyomában járunk, eszünk ágában sem lett volna időzni a bíróság előtt.
Lassan sétálunk tovább, engem már tényleg csak az izgat, valóban van-e kapucsengője Harrynek? Meredek utakon kaptatunk felfelé, ez már az a városrész, ahol sosem jártam. Messze esik ez a meghirdetett vagy jól bejáratott turistaútvonalaktól.
Ide tényleg csak az jön, aki Harry Hole után nyomoz.
Párom lelkendezve közli, hogy éppen az Ullevålsveien 15. számú ház előtt pihentünk meg. A Boszorkányszög története kezdődik itt egy vacsorázó párral, akik észreveszik, hogy a plafonról valami a tűzhelyen lévő levesbe csöpög. Természetesen vér, egy meggyilkolt nő vére, aki a zuhany alatt fekszik egy emelettel feljebb.
Még egy kis gyaloglás, és megérkezünk egy teljesen jellegtelen lakóházhoz, amelynek földszintjén egy még jellegtelenebb étterem terpeszkedik.
Naná, hogy ez Harry Hole kedvenc étterme.
„A Schrøder étteremben bukkantak rá a Waldemar Thranes gatén, egy régi, tiszteletreméltó ivóban, amely Oslo keleti és nyugati városrészének találkozásánál fekszik. Ha az ember teljesen őszinte akart lenni, a kocsma inkább régi volt, mint tiszteletreméltó. Mégis adott neki némi dicsfényt, hogy a városi műemlékvédelmi hatóság meglátása szerint mindenképpen meg kell óvni ezeket a barna, telefüstölt helyiségeket. Ez a fajta dicsfény a Schrøder közönségére azonban már nem terjedt ki, a vén iszákosok, örök diákok és a megkopott vonzerejű sármőrök űzött és kihalással fenyegető fajának szavatossága már jó ideje lejárt.” (Csótányok, 255. oldal)
Enni itt ma nem fogunk, a kisvendéglő zárva, pedig lassan közeleg az ebédidő. De már csak a csattanó van hátra, Harry Hole kapucsengője. Meredek lépcsőn ereszkedünk lefelé, majd macskaköves úton haladunk a Sofies gate 5. felé. Harry kedvenc kisvendéglője és lakóháza amúgy nagyon közel van egymáshoz.
Nem csoda, hogy a részegen botorkáló nyomozó szinte csukott szemmel is hazatalál.
Mi ugyan józanul tettük meg ugyanezt az utat, mégis nehezen találtuk meg a nevezetes házat. Lelkesen tébláboltunk fel és alá, amikor pedig már megvolt az épület, nem találtuk a bejáratot. Végre az is meglett.
És az egyik csengő mellett tényleg ott virított Harry Hole neve. A sétát előttünk végigjáró norvég újságíró kolléga írásában mindenkit arra biztat, hogy bátran nyomja meg a kapucsengőt. A szomszédban lakó úr ugyanis szintén lelkes Nesbø-rajongó, és boldogan kiáltja ki az ablakon, hogy Harry Hole éppen nincs itthon.
Amikor a norvég zsurnaliszta egy vezetett túra keretében végigjárta a sétát, nem akarta elhinni, hogy ilyesmi létezik, úgyhogy később visszament a házhoz, és újra becsengetett. A szomszéd ekkor is közölte, hogy
Harry éppen nem tartózkodik a lakásban, egyébként pedig már jó pár napja nem látta.
Øyvind Larsen, a krimisorozatért rajongó szomszéd azt mondja, maga Nesbø is a közelben lakott, azért választotta ezt a helyszínt Harry Hole lakhelyéül. Jópofa ember, nem?
„Az azonosítóról egy férfi mosolygott rá. Halvorsen. Jon Karlsent mostanra már garantáltan hét lakat alatt őrzik. Akkor csupán egyetlen lehetősége maradt. Egy trójai faló. És azt is tudta, ki lesz az. Harry Hole. Sofies gate 5. Mint a tudakozótól megtudta, Oslóban ő az egyetlen Harry Hole.” (A megváltó, 377. oldal)
Enyhe sokkot kapok, hogy ez tényleg nem kamu. Becsengessünk és elfussunk? Vagy mi legyen? Félve nyomom meg a gombot, de senki sem válaszol. Valószínűleg Øyvind Larsen is éppen elment otthonról. Vagy Harry Hole nyomába eredt. Hiszen, ahogy mondta, nem látta már pár napja. És ez mindenképpen roppant gyanús a számára.