Az első ingaforgalmú sikló 1862-ben épült meg Lyon és Croix Rousse (Franciaország) között. Ezen utazott Széchenyi Ödön, gróf Széchenyi István fia, és annyira megtetszett neki, hogy amikor hazatért, javaslatot tett egy hasonló szerkezet megépítésére a Várhegy lejtőjén.
1870. március 2-án már fel is avatták
az akkor Budai Hegypályának nevetett siklót, amely a második ilyen jármű volt egész Európában.
A lisszaboni Bica siklót (portugálul Elevador da Bica vagy Ascensor da Bica) 1892. június 28-án adták át. Az eleinte vízzel, majd gőzzel,
1914-től pedig elektromosan működő
sikló Rua de São Paulót köti össze a magasan fekvő Largo do Calharizzal. A 260 méter hosszú pálya legalsó és legfelső állomása között 45 méteres a szintkülönbség.
1885 óta áll a lisszaboniak rendelkezésére. 265 méter hosszú a pálya, a szintkülönbség 48 méter. A történelmi városrész, Baixa északi részén, a Rossio téren szállhatunk fel a belül csupa fa szerelvényre, amely két perc alatt visz fel Bairro Altóba, Lisszabon hangulatos bulinegyedébe.
Porto két fontos helyszínét köti össze a világ egyik legmeredekebb siklója, a Guindais. Ribeirától Batalháig két perc alatt teszi meg a 281 méter hosszú utat, miközben 61 méteres szintkülönbséget küzd le, és
egy 90 méter hosszú alagúton is áthalad.
Ha nem a siklót választjuk, meg kell másznunk az Escadas dos Guindais 350 lépcsőfokát, hogy feljussunk a Batalha térre.
A világ legrövidebb siklója csupán 66 méter és harmincméteres szintkülönbséget küzd le az óváros alsó (Donji grad) és felső (Gornji grad) része között. 1890-ben adták át, és egészen 1934-ig gőzüzemű volt.
Évente kétmillió utast szállít, pedig egyszerre csak ötvenen férnek fel az egyetlen kocsival közlekedő zürichi siklóra. Az 1889-ben üzembe helyezett járművet 1976-ban a Svájci Banktársaság (ma UBS AG) mentette meg a pusztulástól, és máig ez a cég gondoskodik a karbantartásáról.
A diákexpressznek is becézett sikló
a Centraltól a főiskoláig (régen polytechnikumnak hívták, innen a sikló neve) és vissza szállítja az utasokat.
A jó Jézusról elnevezett siklót 1882-ben helyezték üzembe Bragában, Portugália vallási központjában. Nem véletlen, hogy még a sikló is Jézus nevét viseli. Egy portugál mondás szerint
Lisszabon szórakozik, Porto dolgozik, Braga imádkozik.”
A Győr méretű városban majdnem háromszáz templom van. A Bom Jesus sikló a világ legrégebbi, máig vízzel működő siklója, igazi technikai dinoszaurusz.
Pau a legnagyobb város a Pireneusok északi oldalán, Aquitania régióban. Siklóját 1908. február 15-én adták át, azóta közlekedik a 206 méter magasan fekvő Pyrénées boulevard és a 180 méter magasban felépített pau-i kastély között.
1961-ben az eredeti fakocsikat világoskékre festett acélszerelvényekre cserélték,
majd 1970-ben biztonsági okokból nyolc évre beszüntették a sikló működését. Cserébe viszont a ’78-as újraindítás óta máig nem emelték a viteldíjakat.