Felmásztunk Bajorország egyetlen világítótornyába

Vágólapra másolva!

Elismerem, volt abban némi őrültség, hogy egy nap alatt körbevonatoztam, -buszoztam, -kompoztam a Boden-tavat. Mentségemre szóljon, hogy előzőleg azért fél napra leragadtam a festői szépségű Lindauban. A másnapi körutazás ötlete egy zseniális találmányhoz, a 31 euróba, azaz 9630 forintba kerülő Boden-tó napijegyhez kapcsolódik. Kétrészes riport a három ország partjait mosó csodaszép állóvíz mellől, ahol az év 365 napján dúl a turizmus.

Lantos Gábor

Vágólapra másolva!

Németország utazás Landeck Ausztria Bregenz Lindau Boden-tó

Miután a curoni templomtól visszatértem Landeckbe, először a Boden-tó partján fekvő Bregenzbe vonatoztam, Ausztria majdnem legnyugatibb csücskébe. Maradhattam volna itt is, de egy átszállás után a személyvonat röpke 12 perc alatt átvitt Németországba, a tó talán legfestőibb kisvárosába, Lindauba. Ha ránézünk a térképre, láthatjuk, hogy Lindau óvárosa egy szigeten fekszik, amelyet híd köt össze a szárazfölddel.

A vasútállomás a sziget közepén van, innen gyalog pompásan bejárható a meseváros. A vonatra visszatérve,

Lindau egyetlen átszállással elérhető Budapestről,

hiszen a magyar fővárosból induló Railjetek közül jó néhány közvetlenül elviszi az utazót Bregenzbe. Onnan pedig, ahogy az imént említettem, csak egy ugrás Lindau.

A lindaui képeslapok főtémája: világítótorony és oroszlán Forrás: Lantos Gábor

Kis bajor Monte-Carlo

A kikötőben hihetetlen látvány fogadott.

Világítótorony, kőoroszlán, pompás, kék vizű tó, hófehér vitorlások.

Ilyen hangulattal eddig kevés helyen találkoztam. Monte-Carlo valami hasonló, de ott egyrészt tenger van, másrészt mindent áthat a pénz, a gazdagság, a jólét.

Utóbbiból Lindauban sincs hiány, mégis sokkal szerényebb az összhatás. Az első órát azzal töltöttem, hogy beültem egy kávézóba, ittam egy ásványvizet, és csak néztem a kellemes nyüzsgést, a tavat, a virágokat, az éppen nyíló fákat és a kikötőbe érkező sétahajókat. A fákról jut eszembe, a város neve azt jelenti, a sziget, ahol hársfák nőnek.

Pompás, kék vizű tó, hófehér vitorlások, ilyen hangulattal eddig kevés helyen találkoztam Forrás: Lantos Gábor

Lindau egyébként Németország egyik legősibb városa, már 1275-ben megkapta a szabad birodalmi város címet. További különlegességét az adja, hogy

itt három, sőt majdnem négy ország találkozik.

Ausztria és Svájc pár kilométer, kissé távolabb meg ott van Liechtenstein is.

Bajorország egyetlen világítótornya

Miután kibámészkodtam magam a kávézóban, nekivágtam a városkának. Térkép híján céltalanul bolyongtam, csak egy dologban voltam biztos, hogy a világítótorony tetejére mindenképpen felmászom.

A tó partján remekül kiépített, három országon átvezető kerékpár- és sétaút van.

Nagyszerű időtöltés lehet végiggyalogolni vagy -kerekezni rajta, de a sétahajózás sem rossz program a Boden-tavon. Lindauban, de az egész Boden-tó környékén láthatóan professzionálisan működik a turizmus.

A szűk macskaköves utcákon élmény a séta Lindauban Forrás: Lantos Gábor

A kikötő végén magasodó világítótornyot és a kőoroszlánt két külön úton lehet megközelíteni.

A toronyba a belépődíj 2,2 euró (685 Ft), csak készpénzzel lehet fizetni.

A fából készült csigalépcső igen szűk és meredek. Ezt csak azért írom le, mert néhányan megrettentek a felfelé vezető úttól, és a lépcső közepén állva tanakodtak, hogy mit csináljanak. Ezzel azt érték el, hogy eltorlaszolták az utat a többi látogató elől.

Érdemes felmászni a világítótoronyba Forrás: Lantos Gábor

Amikor végre felszabadult a lépcső, felmásztam a tetőre, hogy az onnan nyíló parádés kilátásban gyönyörködjek. Már csak azért is érdemes megküzdeni a lépcsőkkel, mert

ez Bajorország egyetlen világítótornya.

Nem csoda, hiszen a tengerek innen messzire esnek. További érdekesség, hogy a kikötőben álló Mang-torony korábban – 1180-tól 120 éven keresztül – szintén a világítótornyok funkcióját töltötte be.

A kikötőben álló Mang-torony korábban szintén világítótoronyként működött Forrás: Lantos Gábor

Ami Lindau másik nevezetességét, a szigorú tekintetű kőoroszlánt illeti, a legjobban ezt is a világítótorony tetejéről lehet lefényképezni. Akkor került ide ez a hatalmas állat, amikor Lindau 1803-ban Bajorországhoz csatlakozott.

A Nobel-díjasok Cannes-ja

Lindauban az is jó, hogy

a szigeten elterülő óvárosban korlátozták a gépkocsiforgalmat,

így a régi, kockaköves utcákon nyugodtan sétálgathattam. Teljesen nem tiltották ki az autókat, de már erre is akadnak elképzelések, könnyen lehet, hogy a jövőben ez is bekövetkezik.

A kőoroszlán a világítótorony tetejéről Forrás: Lantos Gábor

Lenyűgözve bámultam a középkorból megmaradt, színesre festett házakat és a nagyszerű városházát. A harmincéves háborúban Lindaut a svédek vették ostrom alá. Sikertelenül, mert 1646-47 telén, egy ködös éjszakán a lindauiak lerombolták a skandinávok teljes fegyverzetét. Mindez csak azért maradt meg a fejemben, mert a svédekkel kapcsolatban gyakran szoktuk emlegetni, hogy milyen régen vettek részt háborúban.

A régi városháza előtt rengeteget időztem. Kevesen tudják, hogy ebben az épületben 1496-ban és ’97-ben is birodalmi gyűlést tartottak. Azt pedig még kevesebben, hogy

Lindau csodálatos belvárosának egy része 1728-ban teljesen leégett.

Az újjáépítést szinte azonnal megkezdték, és a történészek szerint az új épületek szebbek lettek, mint a régiek.

A régi városháza épülete Forrás: Lantos Gábor

Hogy egy város a turizmus fejlesztésén kívül hogyan tudja még magát a térképre helyezni, arra kiváló példa az 1951 óta minden évben megrendezett Nobel-díjasok találkozója. A rendezvény mára olyan professzionális eseménnyé nőtte ki magát,

amelyet a tudományos világ cannes-i fesztiváljaként emlegetnek.

Idén június 26. és július 1. között lesz a 66. találkozó.

Lindaut mintha nem érte volna el a világ tömegturizmusra szakosodott városainak káros jelensége, a minden sarkon egy utcazenész, egy csecsebecsét áruló ember, egy csetreszekkel (bocsánat, szóróajándékokkal) teli bolt. Nem azt állítom, hogy mindebből egy szem sincs Lindauban, csak azt, hogy jóleső visszafogottság érezhető e tekintetben a különleges hangulatú városban.

Kilátás Lindaura a világítótorony tetejéről Forrás: Lantos Gábor

Az ételek árában benne van a kilátás is

Amiben viszont nem fogják vissza magukat, azok az éttermi árak. Különösen a kikötőben lévő teraszos-kiülős helyeken fognak vastagon a vendéglősök krétái.

Egyetlen fogást itallal együtt nehezen lehet 20-25 euró (6200-7760 Ft) alatt megúszni.

Ahogy beljebb megyünk a városban, kissé csökkennek az árak. Beszélgettem erről az egyik étterem pincérével, aki viccesen azt mondta, hogy a tóra, és az osztrák, svájci hegyekre nyíló kilátás is benne van az ételek árában. Jól csinálják, az biztos.

Boldogan kortyolgat a turistahad Lindauban Forrás: Lantos Gábor

Mire idáig eljutottam, éppen vacsorára kongattak. Ideje volt visszamennem Ausztriába, ahol egy nyolcágyas hálóterem emeletes ágya várt (éjszakánként 15 euróért, azaz 4660 forintért), szóval, ez is nagyszerű mókának ígérkezett. Ekkor persze még nem tudtam, hogy másnap egy rosszul megnyomott gombnak köszönhetően fedezem fel azt a napijegyet, amellyel körbevonatozom a Boden-tavat, eljutok a Rajna-vízeséshez és Konstanzba. De erről majd a második részben.